Az Árpád híd margitszigeti lehajtójában található gyalogos aluljáró a híd északi és déli járdáját köti össze a szigettel, az északi járdához teljesen akadálymentes feljutást is biztosít.
Az Árpád híd építése 1939-ben kezdődött meg és a világháború előtti leállásig a budai oldali lehajtók és hídpálya egy részén túl a Margitsziget háromszintes lehajtója is elkészült.
A lehajtóhoz a közúti és a gyalogos aluljárón túl egy mélygarázs is épült.
A gyalogos aluljáró eredetileg az eredetileg tervezett 2x2 sávos útpálya-kialakítás mellett mindkét járdához akadálymentes feljutást biztosított, emellett feljárók épültek a villamosmegálló peronjaihoz és a két járdánál a rámpákkal ellentétes irányokban is tartalmazott lépcsőket feljáróként.
Az Árpád híd 1984-re elkészült bővítése kapcsán a szigeti lehajtó a 2x3 sávos kialakítás miatt átépült.
A megszűnt villamosmegállóhoz vezető feljárókat és a járdákhoz vezető lépcsőket elbontották, a két járdákhoz vezető rámpa átépült, íves kialakításuk kiegyenesedett, a déli járdához vezető rámpát le is rövidítették és lépcsős kialakítást kapott.
Az aluljáró még régi, narancsszínű információs táblái.
A híd déli járdájához vezető kijárat.
A forduló a másik irányba nézve, balra a híd járdájához vezető rámpa, vele szemben jobbra is volt korábban egy kijárat az angyalföldi irány felé.
Így született meg a világ legszebb állatkertje2026. aug. 7.160 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a FánkVan ugyan néhány öregebb állatkert a budapestinél, de szebb egy sincs.
A budapesti állatkert 160 éves története az egzotikus állatok mellett a magyar építészet izgalmas korszakairól is mesél.
A diplomáciai okból visszabontott minarettől a háborús pusztítást túlélő kőelefántokig - természetesen a Fortepan képeinek segítségével.
Bővebben →Jegyrendszer, dollárboltok és 3,60-as kenyér
80 éve fizetünk forinttal„Olvasta? A Szabad Nép azt írta, hogy Rákosi Mátyás a forint apja. - Úgy látszik, a mama volt szép…” - szólt a pesti vicc 1946-ban, amikor a történelem legértéktelenebb papírpénzeit felváltotta egy új, reménytelibb fizetőeszköz.
A káoszból emelkedett ki nyolcvan éve a forint, amely azóta is velünk van, túlélve diktatúrát, hiánygazdaságot és rendszerváltást.
A forint nemcsak egy valuta, hanem a magyar történelem egyik legnagyobb túlélője: egy 80 éves utazás a 3,60-as kenyértől a dollárboltokig.
Bővebben →Betonvázak és privát pillanatok
Bordács Ferenc fotográfus két világa.
Az idén száz éve született Bordács Ferenc, a Középületépítő Vállalat egykori fotográfusának fotóhagyatéka egyszerre nyújt tárgyilagos látleletet a késő modern magyar építészet emblematikus épületeinek születéséről; és tárja fel egy folyamatosan kísérletező, a családi pillanatok megragadásán túl autonóm képeket is készítő alkotó gyakorlatát.
Felvételein budapesti és párizsi utcák, balatoni nyarak, a felhőtlen gyermekkor hangulatai, valamint építőmunkások, és mára nem egy esetben eldózerolt épületek születésének pillanatai váltják egymást.
A világelsőségtől az eljelentéktelenedésig.
400 éves a magyar postaszolgálat.
Bár arról hosszan lehetne vitatkozni, hogy az összes előzménnyel együtt hány éves a magyar postaszolgálat, annyi bizonyos, hogy az első olyan hivatalos rendelet, ami egyértelműen a központosított, országos postaszolgálat kiépítését célozta, idén július 20-án lesz 400 éves.
Az Árpád híd metróállomás a belvárostól legtávolabbi olyan metróállomás, ahonnan még át lehet menni Budára, így ez egy igencsak forgalmas pontja a városnak.
Éppen ezért a hozzá tartozó aluljáró igencsak pezsgő kereskedelmi és szociális életet él, és bár az állandó itt tartózkodás senkinél nem jellemző, azért az átmenő forgalomból adódóan sok izgalmas dolog történik itt nap mint nap.
Az Árpád híd metróállomást 1984. november 5-én adták át, és egészen 1990-ig ez volt a 3-ás vonal északi végállomása.
Az M3-as metróvonal itt találkozik az 1-es villamosvonallal.
A metróvonalról itt lehet utoljára hídon átjutni Budára, emiatt különösen forgalmas megállóhelynek számít.
Mivel itt mindkét irányból lehetőség van arra, hogy a vonatok irányt váltsanak, így a közlekedésirányítás szempontjából is fontos pontnak minősül.
Az állomás 4,82 méterrel van a felszín alatt.
Szélső peronos kialakítású, ami azt jelenti, hogy a peronok között le és fel kell lépcsőzni, ami az utazás szempontjából bizonyos esetekben igen idegesítő, főleg, ha rossz a mozgólépcső, vagy nem tudjuk, hogy hol kell kimenni.
És a legtöbben - úgy láttuk - nem tudják, mert a tájékoztatás hiányos.
A hely egyébként amiatt is emlékezetes, mert itt történt az egyik legsúlyosabb budapesti metrótűz: 2011. április 19-én egy metrókocsi teljesen kiégett, és a tűz átterjedt egy másikra is.
Pékségnagyhatalom, de a könyv is nagyon megy.
Ami első ránézésre feltűnik, bármelyik peronra is érkezzen meg az ember, az a pékségek elképesztő száma.
Itt szinte minden második üzlet pékség, amelyek harmonikusan váltogatják egymást a különböző pizzaszeletezőkkel.
A reggeli csúcsforgalom az igazán jövedelmező időszak, ilyenkor még a sok üzlet ellenére is fel tudnak torlódni a sorok.
Estére viszont lecseng az izgalom, és vásárlás helyett szinte mindenki hazafelé igyekszik.
Talán ezzel indokolható, hogy sok bolt 17:00 felé már bőven a zárásra készülődik, és félig leengedett roló mögött számolgatja a napi bevételt.
Aki nyitva marad, az már nagy részben csak megszáradt maradékot vagy gyrost árul, azt is jellemzően példátlanul kedvetlenül, pedig állítólag mindenki szereti a munkáját.
A pékárun kívül a könyveladás a másik jól menő üzlet errefelé.
Megtudtuk, hogy a könyvek többnyire a reggeli órákban a legkelendőbbek, és valószínűleg ajándékba viszik őket.
„Szinte meg sem nézik, hogy mit vesznek. Előbukkannak a tömegből, fél percig nézelődnek, akkor is főleg az árak érdeklik őket, majd fizetnek, és rohannak is tovább” - mondta az egyik eladó, aki szerint legalább annyira jól megy itt az üzlet, mint ha egy bevásárlóközpontban árusítanának, éppen ezért figyelnek arra, hogy mindig a legújabb könyveket árulják.
„Csak egy jó kocsma hiányzik...”
Az Árpád hídmetróállomáson jól láthatóan sokan kultiválják az alkoholt, az állomáson töltött idő alatt a fogyasztási szokások egészen furcsa végleteit láttuk.
Egyik reggel például egy elegánsan öltözött férfi félrevonult a metróból kiözönlő tömegből, és a nyilvános telefonok mellett fogyasztotta el előre megvásárolt (a városi szlengben kiskifliként is jól ismert) szeszes italait, egészen pontosan 3 darabot.
De olyanra is volt precedens, hogy két idősebb férfi egy üveg Tullamore Dew-t kevert be, és vonult el vele az egyik lépcső aljába.
Ők elmondták, hogy leginkább egy jó kocsma hiányzik nekik idelentről, bár alkoholhoz több helyen is hozzá lehet jutni.
Másként fogalmazva, mindketten dolgoznak, és csak az esti órákban isznak egy-két italt, de azért nem bánják, ha csurran-cseppen némi apró.
Italbeszerzés szempontjából az ajándékzacskókkal és vietnami levesekkel is foglalkozó üzlet mondható a központnak, de Itt valóban mindent meg lehet kapni, ami egy kis esti lazításhoz szükséges, a minőségi alkoholtól kezdve a kannás borig minden kapható egészen este 8-ig.
A pult mögött álló, feltehetően vietnami hölgy ugyanazt mondta el: „Azért van ennyi ajándékzacskó, mert gyorsan elfogy. Az emberek itt folyton rohannak, és általában útközben veszik meg, amire szükségük van.”
A forgalomra persze nem panaszkodik, ő talán az egyetlen itt, akinek a kora esti órákban is kiemelkedő a forgalma, bár a vásárlók összetétele megváltozik: ilyenkor főleg az olcsó borért jönnek egy marék apróval, vagy fiatalok vesznek útravalót, amíg beérnek a városba.
A végén mindig csak a búgás marad.
Meglepő módon utcazenészt viszont elég ritkán találunk errefelé.
A folyamatos úton levés, rohanás és érzéki búcsúzkodás tere nem a legjobb pontja az ilyen jellegű szórakoztatásnak.
„Az emberek viszonylag ritkán állnak meg, ritkán néznek oldalra, és ezért a bevétel sem az igazi” - mondja egy muzsikáló férfi, aki még az esti csúcsforgalom előtt összecsomagolt, de még mielőtt elment, adott pár tanácsot, hogy szerinte hogyan kellett volna lefotóznunk.
Ő is továbbállt, ahogyan innen mindenki.
Mert ez a hely a vándorlásról szól, amelyet a tömeg zaja, a metrók kattogása kísér, és amikor ezek is megszűnnek, akkor marad az a jellegzetes búgás, amelyről nem tudni, honnan jön.