Duzzadt, nyomásra fájdalmas izmok, emésztési panaszok, fáradtság. A hengeres férgek (Nemathelmintes) törzsén belül a fonálférgek (Nematoda) osztályába tartozó Trichinellák szerte a világon minden éghajlaton elterjedtek. Nyolc fajt tartunk számon, hét képes megfertőzni az embert. Nem véletlen, hiszen az egyes fajok csak enzimeik eltérése és DNS-ük alapján különböztethetők meg, kinézetre teljesen egyformák: A fonálféreg-nőstények 1,7-4 milliméter hosszúak, a hímek rövidebbek, legfeljebb 2 milliméteresre nőnek és 60 mikrométer szélesek, az izmokban szabadon élő vagy betokozódott lárvák 600-1300 mikrométeresek.
Ebben az összefüggésben Európában négy faj fordul elő. A legfontosabb emberi élősködő kétségtelenül a Trichinella spiralis, ami egyébként százharminc egyéb emlősben képes otthonra találni. Az emberbe főként a sertéshús, még inkább a vaddisznóhús fogyasztásával kerül.
A Trichinella különlegessége, hogy először a gazdaszervezet belében, főként a patkóbélben (duodénum), majd izomzatának sejtjeiben telepszik meg. Neve apró hajszálat jelent, s valóban, fénymikroszkóppal parányi kunkori - spirális- szálacskának tűnik a sejtekben. A féreg okozta betegség némi körültekintéssel jól megelőzhető, ráadásul hazánkban szerencsére igen ritka parazitafertőzésnek számít.
Népegészségügyi problémát elsősorban Latin-Amerikában, Kelet-Déleurópában, valamint Ázsiában és Afrikában jelent. Pont azonban ritka előfordulása miatt rejt veszélyt, mert keveset tudunk róla, nem számolunk a veszéllyel. Miután az orvosok is ritkán találkoznak e zoonózissal, ez megnehezíti számukra a diagnózist. Egy határainkon túli, dél-vidéki vizsgálat szerint az orvosok 90 százaléka a tünetek alapján nem ismerné fel a fertőzés tüneteit, pedig a betegség súlyos fertőzés esetén akár halálos is lehet. Szerencsére erre hazánkban már régen nem akadt példa, de hogy a jövőben se történjék, fontos tudni, miért is nem ajánlatos nyers húst kóstolgatni...
A Trichinella spiralis végleges és a közti gazdája megegyezik. A vadon élő ragadozók és mindenevők - a róka, sertés, vaddisznó, egér vagy patkány - szervezetéből és közvetítésével juthat az emberbe. A parazitalárvák rendszerint az elfogyasztott izomszövettel, azaz húsevés révén jutnak új gazdájukba. A legtöbb emberi megbetegedés azokon a területeken következik be, ahol a lakosság kedvelt élelme a sertéshús, hagyománya van a disznóvágásnak, és a nyers vagy csupán füstölt disznótoros ételeknek, házikolbásznak, illetve, ahol a háztáji sertéseket konyhai maradékokkal, húsételekkel is táplálják. A fertőzés emberről emberre nem terjed.
A fertőzési úgy történik, hogy a hús elfogyasztása után az emésztőnedvek hatására a húsban lévő betokozódott lárvák tokja felnyílik, a lárvák pedig kiszabadulva megtelepszenek a patkóbél nyálkahártyájában, elsősorban a bélbolyhok tövében. A tokos lárvákat különleges tivelóz-tartalmú glikoproteid-burkolat védi meg a tápcsatorna emésztőnedveitől. A bélnyálkahártyát borító epitéliumsejtek mindössze 13-20 mikron méretűek lennének, de a lárvák hatására mintegy 100 sejt egyesülésével sokmagvú, úgynevezett szincícium-sejtek fejlődnek, melyek immár kellő méretűek a lárvák befogadására. Négy vedlés és harminchat óra kell ahhoz, hogy a lárvákból ivarérett hímek, illetve nőstények fejlődjenek.
Érdekesség: kétszer annyi nő fertőződik és betegszik meg Trichinella spiralis-sal, mint férfi. Ennek pontos okát nem tudjuk, de talán a főzés és a háziasszonyi teendők adnak alkalmat arra, hogy a konyhában tüsténkedő nők bele-belekóstoljanak a nyers sertéshússal készülő ételekbe. Márpedig a hús nem más, mint izom, és ebben rejtőzik a Triechinella. Inkább maradjon a fasírt ízetlen, minthogy bárki megbetegedjen.
A hímek a párzás után azonnal elpusztulnak, a nőstények pedig már az ötödik-hatodik napon kicsiny lárvákat hoznak a világra. Elevenszülők, és rövidke, 4-6 hetes életük alatt 500-2000 utódot hagynak hátra. A lárvák átfurakodnak a bélnyálkahártya alaphártyáján, és a vér- valamint a nyirokkeringés segítségével az izomsejtekhez szállíttatják magukat. Közben a testnedvekkel olyan szervekbe is eljutnak, amelyekben nem tudnak megtelepedni, de csúnya gyulladásokat válthatnak ki: a szívben, a májban, sőt az agyban is.
A lárvák az izomsejtekbe költözve ott maradnak, és a beletáguló izmokban fokozatosan kialakulnak a fehérjetok és a lárvák mind erősebbek. A Trichinella spiralisnak kifejlődött izomsejtjei megduzzadnak, és mikroszkópos vizsgálat során a harántcsíkolat elveszik, a sejtmag megnagyobbodik. A gazdaszervezetként működő emberi test izomfájdalmakkal, ödémákkal, izomgyulladással és lázzal reagál a hívatlan vendégekre. Ötven-hetven lárva már jelentős fertőzést tud okozni.
A legtöbb Trichinella-vetőállatok vadállatokban él és szaporodik, az emberrel könnyen kapcsolatba kerülő T. spiralis sertés- és vadhúsok közvetítésével fertőz. A házisertések a patkány vagy egyéb rágcsálók elfogyasztásával, illetve a fertőzött ételmaradékkal történő etetés révén fertőződnek. Európa tizenegy országában, köztük Spanyolországban, Írországban, Németországban, Magyarországon és a tőlünk keletebbre, délebbre fekvő országokban észlelték a házisertések fertőzöttségét, ami azonban szerencsére igen ritka esemény. A köztes gazda állatok többnyire tünetmentesek, a kórokozók jelenléte lényegében csak elpusztulásuk után, szöveteik vizsgálatával derül ki.
Az emberben azonban komoly egészségi problémákat, ritkán halált is okozhat a fonálféreg. Ezért szigorúan tilos az ismeretlen eredetű vadhúsok fogyasztása. A betokozódott lárvák igen ellenállóak: a gazdaszervezet elpusztulása után a külső hőmérséklettől függően akár egy évig is élet- és fertőzőképesek maradnak. A nyers sertés- és vadhús Trichinella-vizsgálata kötelező. Az állatorvosi, trichinoszkópos vizsgálat mikroszkóppal és szabad szemmel történik, és 75-85%-os biztonságot nyújt.
Megtörténhet, hogy a vizsgált húsdarabban pont nincsenek lárvák, de a fogyasztásra kerülőben már vannak. A sertéshúst csak alaposan átsütve szabad fogyasztani, mert a lárvák csak akkor pusztulnak el, ha legalább egy percen át a hús minden része legalább 70 Celsius-fokra hevítve van. A legbiztosabb a hosszas főzés vagy sütés. A lappangási idő 2-28 nap, az első tünetek rendszerint már a fertőzés utáni első héten jelentkeznek. A trichinellózis első pár hetében az emésztőzervi tünetek a jellemzőek: hányás, hasmenés vagy éppen székrekedés, alhasi fájdalom.
Korai tünet a szemhéj-ödéma és a szemek bevérzése. Amikor a lárvák elindulnak vándorlásukra, a láz a magasba szökik, fáradtság, bágyadtság, fejfájás okoz rossz közérzetet. A fertőzés érinti a rekeszizom, a légző- és rágóizmokat, ezért nyelési nehézség, mellkasi fájdalom, fulladás, köldök alatti fájás, végtag-gyengeség, ízületi fájdalmak kínozzák a fertőzöttet. Ha a fertőzés a szívhez is eljut, az EKG kóros elváltozásokat mutathat.
A féreg és lárványa saját mérgeket is termel, melyek túlérzékenységi reakciót, bőrtüneteket, viszketést válthatnak ki. A heves tünetek a harmadik hónaptól alábbhagynak, de a fáradékonyság és az enyhe izomfájdalmak továbbra is nehezítik a fertőzöttek mindennapjait. A fertőzés évekig fennállhat, a megszállt szövetekben a lárvák környékén kálciumsók rakódhatnak le. A tivelóz tartalmú glükoproteid nem csak megvédi a betolakodó parazitákat, erős immunrendszeri választ kiváltó antigén is. Ezért megjelenésére az ember védelmi rendszere antitest-termeléssel válaszol. Ez az antitest vérvizsgálattal kimutatható, fontos diagnosztikai jel, de a vizsgálat csak a fertőzés után három-négy héttel ad biztos eredményt.
A vérben megemelkedik az eozinofil granulociták száma. Az izomszövetből vett minta szövetvizsgálata és izomenzimek, a tejsav-dehidrogenáz (LDH) és kreatin-kináz (CK) izoenzimei szérumkoncentrációjának meghatározása segíthet a parazitafertőzés tetten érésében. Székletvizsgálattal a bélférgek nehezen fedezhetők fel, mert csak az elpusztultak ürülnek.
Jó tudni! Járványügyi értesítést kell küldeni a fertőzött hús származási helye szerinti illetékes városi ÁNTSZ-nek és a megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszerellenőrző állomásnak, melynek emberi fertőződés esetén feladata a fertőző forrás megkeresése. A kezelés rendszerint fájdalomcsillapítóval együtt tabletta formájában adagolt thiabendazol, mebendazol vagy albendazol hatóanyag. A kezelés idején érdemes ragaszkodni az izomfájdalmakat enyhítő ágynyugalomhoz. Ha idejében sikerül elkapni a fertőzést, a gyógyulás problémamentesebb. A legtöbb fertőzöttet sikerül teljesen meggyógyítani. A gyógyszeres kezelés olykor igen hosszadalmas lehet, mert azok a lárvák, amelyek már az ember izomzatában tokozódtak be, ellenállóvá válhatnak a féregellenes szerrel szemben. Ezen kívül számos mellékhatás is jelentkezhet. Gyakran adnak kortikoszteroidokat is a létfontosságú szervekben - a szívben és az agyban kialakuló gyulladások csökkentésére.
A betegség súlyossága és gyógyulási esélye a szervezetbe került férgek mennyiségétől és az érintett általános egészségi állapotától, erőnlététől függ. A komoly, sok lárvával történő fertőzés a szívizom, a szív- és agyhártyák gyulladásához, tüdőgyulladáshoz vezethet. A Trichinella több típusa okozhatTrichinellózist, így T. spiralis, T. britovi, T. natívá nevű fajok is előfordulhatnak. Az emberi szervezetbe a trichinella fertőzött hús vagy abból készült húskészítmény elfogyasztásával kerül be. A fertőző forrás elsősorban a házi sertés és a vaddisznó, de egyéb állatok is okozhatják. A hús emésztése során a tokban lévő lárvák életképessé válnak, és a nyirok- vagy véráramba kerülve okoznak általános és helyi panaszokat.
Trichinellózis: Milyen tünetek jellemzik a fertőzést az emberben? A fertőzött hús fogyasztása után az elfogyasztott lárvák mennyiségével arányos gyomor-bélrendszeri gyulladás alakul ki 2-28 napon belül (általában 7-10 nap). A lárvák a véráramba jutva lázat, izom- és ízületi fájdalmakat, szemhéj-ödémát és nehézlégzést okozhatnak. A kifejlődő lárvák az izmokban telepednek meg, és a megtelepedés során izomfájdalmak, izomgyengeség és fáradtság jelentkezik. A fertőzés kapcsán a szívizomkárosodás és idegrendszeri tünetek is előfordulhatnak. A betegség elkerülése érdekében a házi disznóvágás esetén kérjenek trichinellavizsgálatot!
Magyarországon az utóbbi években ritkán fordult elő a betegség, vagy éppen elenyésző számú emberi megbetegedést jelentettek. A vizsgálatok rendszerint a rekeszizom izomzatából történnek; a szekció során mikroszkópos vizsgálatot és laboratóriumi ellenőrzést is alkalmaznak. A vágóhídra szállított állatokat hatósági állatorvos vizsgálja meg és minden féltestet egyedi protokoll szerint ellenőriznek. A vizsgálatok eredményétől függően történik a hús forgalomba hozatala és a gazda kártérítése. A vizsgálat díja magánrendelőben 15-60 lej között mozog, miközben a laboratóriumba küldött gyanús minták ingyenes vizsgálatát biztosítja az igazgatóság.
Fontos: a parazita elleni védekezés elsődleges módja a megfelelő hőkezelés és alapos megőrzés. A nyers vagy nem megfelelően hőkezelt hús fogyasztása veszélyt jelent; a legalább 60 Celsius-fokon történő legalább 10 percig tartó hőkezelés, illetve a fagyasztás (-15 Celsius-fokon 20-30 nap) elpusztítja a lárvákat. A disznóvágásokat követően pedig a rekeszizom-ból vett mintát kötelező vizsgálni a megelőzés érdekében, és csak negatív vizsgálati eredménnyel kerülhet forgalomba a hús.
tags: #mivel #vizsgaljak #a #hust