Ez a mézes krémes süti családunk egyik kedvenc desszertje! Gyakran készítem, ha a kedvükben akarok járni. Még sosem fordult elő, hogy maradt volna belőle 1-2 napnál tovább! Édesanyám jól bevált receptje alapján szoktam sütni.
A recept alapja és a tészta előkészítése
A tésztát 4 részre osztjuk. Egy kisebb tepsit (az enyém 40*22cm) megfordítunk, és a hátát megkenjük vajjal és belisztezzük. A tészta 1/4-ed részét a tepsi nagyságának megfelelő méretűre nyújtjuk. A lapokat egyenként kb. 5 percig sütjük. Két lap között nem kell újra megkenni a tepsit. Figyeljünk rá, mert nagyon könnyen megsül. Akkor jó, ha elkezd méz színű lenni.
A mézes tészta készítéséhez a vajat felolvasztjuk, langyosra hűtjük és egy keverőtálban hozzákeverjük a mézet, cukrot, tejet majd a tojásokat és a kakaót. Simára keverjük, majd a langyos keverékbe dolgozzuk a szódabikarbónával elkevert lisztet. Négy egyforma részre osztjuk, mindegyikből egyforma, kb. 30×40 cm-es téglalapot nyújtunk, egy-egy sütőpapírra tesszük őket - gyorsan kell dolgozni, mert a mézes tészta, ha kihűl, nehéz nyújtani, törik. 180 fokra előmelegített sütőben egyenként megsütjük a lapokat - gyorsan megsülnek, vigyázni kell, hogy meg ne égjenek. A krémhez a tejből és a búzadarából tejbegrízt készítünk, amit kihűtünk.
A krém és a rétegezés
Az egyik lapra kenjük a krém felét. Erre jön a következő lap, majd a barack lekvár vastagon. A tetejét megkenjük csokimázzal. Ehhez az ét bevonót lábosba tesszük és hozzáadjuk az olajat, majd nagyon lassú tűzön állandó kevergetés mellett felolvasztjuk. A mézes krémes az egyik legfinomabb klasszikus. Többször kellene elkészíteni!
Habos-vajas krém és lekvár mézes piskótalapok között, a tetején - ízlés szerint - csokoládéval. Kevésbé tömény nekem, mint a zserbó, viszont eteti magát. Nagyon nehéz megállni, hogy ne fogyjon el egy pillanat alatt. Megoszlanak a vélemények, hogy kell-e bele lekvár, szerintem nagyon feldobja a krémet, úgyhogy én arra szavazok, hogy tegyünk bele. Bármilyen savanykásabb lekvárral tökéletes lesz. A tetejét is kétféleképpen lehet díszíteni, csokoládémázzal vagy simán csak porcukorral. A csokimáz elkészítése roppant egyszerű, ehhez a fent linkelt zserbónál találtok leírást. Amikor kész, öntsük a sütemény tetejére, kenjük el rajta. Először a vajas krémet készítsük el. A tejből és búzadarából főzzünk sűrű grízt. Ezután keverjük habosra a cukrokat a puha vajjal, és várjuk meg, amíg kihűl.
A tészta előkészítése és sütése részletezve
Tegyük egy lábosban vízgőz fölé a vajat, a cukrot, a mézet és a tejet, olvasszuk fel, majd folyamatosan keverve adjuk hozzá a tojást, és vegyük le a tűzről. Keverjük hozzá a szódabikarbónával kikevert lisztet. Ezt a masszát még kézzel is gyúrjuk át. Melegítsük elő a sütőt 170 fokra. A tésztát téglalap alakúra és vékonyra nyújtjuk. Tegyük rá egy kivajazott vagy sütőpapírral letakart tepsire, és villával szurkáljuk meg, majd tegyük be a sütőbe. A megsült tészta lapokra tegyük rá a krém felét, és egyenletesen kenjük el. Tegyünk rá egy lapot, arra kenjünk lekvárt, erre tegyünk még egy lapot. A süteményt egy éjszakára tegyük hűtőszekrénybe. A méz miatt a lapoknak meg kell puhniuk, hogy szeletelni lehessen őket.
Variánsok és tippek a készítéshez
A mézes krémes igazi ünnepi sütemény, amiből néha még a sok sem elég. A mézes krémesnek ugyanis muszáj egy napot pihennie a szeletelelés előtt, mert arra, hogy a mézes tészta megpuhuljon és az ízek összeérjenek, legalább ennyi időt kell várni. Többféle változata létezik: van, aki a grízes krémre esküszik, van, aki arra, hogy lekvár mindenképpen legyen a krém alatt. Szerencsére létezik már pofonegyszerű, kevert tésztás változata, sőt gluténmentes is azoknak, akik a liszt okán eddig nem kóstolhatták meg ezt a mennyei süteményt. A tetejét díszíthetjük csokoládémázzal, amely lehet tükörsima és fényes, de ha csak simán meghintjük porcukorral, úgy is tökéletes lesz a végeredmény.
Előfordulhat, hogy a tészta ragad vagy túl gyorsan megsül. A mézes tésztákat nagyon könnyen megégnek, így szigorúan tartsuk be a sütési időt és hőfokot. A vékony tésztát a legkönnyebben egy gáztepsi hátán tudjuk megsütni, de ne felejtsük el zsírozni és lisztezni. A csokimáznak úgy lesz fénye, ha a csokoládét nem hevítjük 32 fok fölé. Ezért soha ne a gázra állítsuk a csokis edényt, hanem vízfürdőbe. A soklapos sütik annál finomabbak, minél többet állnak! Lekvárral is finom!
