Az üvegházi molytetűt nagyon könnyű azonosítani, az imágó igen apró, 1-1,5 mm hosszú, teste lisztes fehér bevonatú, két pár szárnya laposan áll.
A kifejlett, lepkeszerű rovarok alig 2 mm hosszúak, a levél fonákján élnek és károsítják azt a növényi lé szívásával, a fiatal nimfák pedig szintén a levél fonákán fejlődnek.
A nőivarú egyedek száznál is több tojást raknak, a tojásokból 6-7 nap alatt kelnek ki a lárvák, amelyek 4 lárvastádiumon mennek keresztül, átlátszó zöld színük miatt nehéz őket észrevenni.
A molytetű mind az imágó, mind a lárva károsít, táplálkozásukkal gyengítik a növényt, a levelek elhalnak és lehullanak, valamint termésveszteséget is okoznak.
Az imágó a növényi nedv szívogatása mellett vírusokat is terjeszthet, és mézharmatot ürít, amit korompenész telepszik meg.
A korompenész csökkenti a levél asszimilációs felületét, dísznövények esetében pedig elcsúfítja a lombot.
Életmód és kártétel: az üvegházi molytetű flórája jelentős, a szívó táplálkozás gyengíti a növényt, virágzás és hozam csökkenése figyelhető meg.
A kártevő a fűtött növényházakban egész évben szaporodik, a szabad földön nem telel át, de a palántanevelőből kiültetve komoly problémákat okozhat.
Életciklusa 30 nap, így egy évben 10-12 nemzedék is fertőzhet, soktápnövényű fajokra különösen veszélyes, például uborka- és paradicsomhajtatásban, palántanevelésben és cserepes dísznövény-termesztésben.
Az üvegházi molytetű elleni védekezés fontos része a mielőbbi észlelés és a folyamatos megfigyelés, éppen ezért sárga színcsapdát is használhatunk, de a legjobb módszer a növények rázogatása, mert ekkor felrepülnek az imágók és könnyen észrevehetők.
Megelőzés: a védelem alapköve a termesztési higiénia, a növényház belsejét és környékét gyommentesen tartani, dísznövényt lehetőleg ne termesszünk zöldségnövényekkel egy légtérben.
Az üvegházi molytetűt sokféle úton-módon behurcolhatjuk: fertőzött szaporítóanyaggal, palántával, dugvánnyal kerülhet be, de dolgozók ruházata és a légáramlás útján is bejuthat.
Fontos, hogy a szerrotációt alkalmazzuk, mert a rovar rezisztenssé válhat a hatóanyagokkal szemben, és a sárga lapok sűrűbb kihelyezésével előrejelezhetjük a rajzást, gyéríthetjük az imágókat is.
Kémiai védekezés: az első egyed észlelésekor kezdjük a védekezést, és a fiatal lárvákat, imágókat célozzuk, mert az idősebb lárvák viaszrétege megnehezíti a szerrel való érintkezést.
A tojás és a lárvabölcső 4. fokozatától a kémiai védekezés gyakorlatilag hatástalan, ezért fontos a korai beavatkozás és a rendszeres szerrotáció.
A gyakorlatban a rovarok ellen a buprofezin, fenoxikarb, flucikloxuron és teflubenzuron hatóanyagú készítményeket javasolják, kiemelve a neonikotinoid szisztémikus szereket is (Actara, Confidor, Mospilan), amelyek a levél fonákán szívó lárvákat is elpusztítják.
Gyakori permetezés: a permetezéseket 3-4 naponta, többszöri ismétléssel érdemes elvégezni, mert a molytetű egész évben előfordul, és be kell tartani az élelmezés-egészségügyi várakozási időket is.
A biológiai védekezés egyre népszerűbb a zöldséghajtatásban: Encarsia formosa, Eretmocerus eretmicus parazitoid darazsak és Macrolphus caliginosus ragadozó poloska hozzák a legjobb eredményeket, különösen a hőmérséklet és páratartalom függvényében.
Encarsia formosa a molytetű lárváiban rak tojásokat, a megfeketedő parazitált lárvák 8-10 nap alatt észrevehetők, és a telepítését a 20 fok feletti hőmérséklethez igazítsuk.
Nyáron, a hőmérséklet emelkedése és a páratartalom csökkenése esetén a biológiai védekezést kiegészíthetjük Macrolphus caliginosus ragadozó pókkal és Eretmocerus eretmicus fürkészdarázzsal, amely szintén a lárvát parazitálja.
Fontos a növényházban a megfelelő hőmérséklet és páratartalom fenntartása, mivel a három ellenség aktivitása és a molytetű fejlődése kölcsönhatásban áll ezekkel a körülményekkel.
Kérdéses a növényházban a ragasztócsapdák használata: a sárga lapokra ragadós anyagot felhordva lehet észlelni a liszteske jelenlétét, de paradicsomnál óvatosan kell bánni, mert a méhek is beleragadhatnak.
Előnyös lehet Nicandra physalodes termesztése, mivel a leírások alapján elvileg csökkentheti a liszteske jelenlétét, azonban a hatékonyság egyetlen permetezéssel sem garantálható: a teljes felszámolás egy átfogó program része kell legyen.
Fontos megjegyezni: a bársonyvirág és körömvirág ültetése segíthet a kártevő megelőzésében, és a rendszeres ellenőrzés, valamint a kenőszappanos lemosás beiktatása fontos lépés.
A liszteske elleni védekezéshez házi sárga lap készítését is megemlítik: 2,5 dl repceolaj, 20 dkg sertészsír, 2,5 dl terpentin és 20 dkg gyanta vagy egyszerűbb módszerrel sárga karton és olaj kombinációja.
Paradicsom esetében kerüljük a ragacssapdákat, mert a méhek is beleragadhatnak, és a növénykárok megelőzése érdekében a környezetben érdemes Nicandra physalodes-t ültetni.
Rendszeres megfigyelés és korai beavatkozás nélkül a liszteske és a molltettű populációk gyorsan fennállhatnak egész évben.
tags: #uveghazi #molytetu #karalabeban