Ben Hur iroja – részletgazdag mozitörténet és karakterek nyomán

Ben Hur, a gazdag júdeai herceg fia, újra találkozik gyerekkori barátjával, a római légió parancsnokával, Messalával, aki szerint az új tanok, melyeket Krisztus hirdet, felforgathatják az egész Római birodalmat. Ben Hur meghallgatja a hegyibeszédet, ott van a kálváriánál, méghozzá nem is egyedül, hanem egy szépséges rabszolgalány, Esther társaságában. Korábbi élete gyökeresen megváltozik, amikor tévesen megvádolják azzal, hogy megpróbálta megölni Messalát. Száműzik családját, őt pedig rabszolgasorra döntik.

Egy tengeri csata során megmenti a parancsnok, Quintus Arrius életét, aki ezért cserébe fiává fogadja. Rómába indul, hogy részt vegyen egy kocsiversenyen. Legnagyobb ellenfele régi barátja, Messala. Kettejük versenyfutásának egy ütközés vet véget, melyet Ben Hur éppen csak túlél, ám eldönti, hogy a kardját felcseréli Krisztus tanaival. Annak a Krisztusnak a tanaival, aki még halálában is képes arra, hogy az egész birodalmat a feje tetejére állítsa.

A mozitörténet legnagyobb filmjében minden grandiózus: a legtöbb Oscar-díjat nyert alkotás elkészítésében ötvenezer közreműködő és nyolcezer statiszta vett részt. A nagyjelenet arénáját egy éven át építették, és több mint kétszáz óriásszobrot faragtak ki hozzá. De ami a legfontosabb: Hollywood legfényesebb csillagai az emberi történelem legnagyobb alakjait varázsolják elénk.

Lew Wallace (1827-1905) polgárháborús hős civilben ügyvéd volt. Egy időben Új-Mexikó kormányzójaként és Indiana állam szenátoraként is ténykedett. 1876-ban elhatározta, hogy ír egy regényt, melynek egyik motívuma a három napkeleti bölcs látogatása lesz a kisded Jézusnál. A történetet aztán fokozatosan bővítette, s egy kitalált szereplő, Júda Ben-Hur alakja köré építette. Wallace nem volt különösebben vallásos, bár nem számított ateistának se. Egy vasúti utazás alkalmával azonban találkozott Robert Ingersoll-lal, a híres-hírhedt istentagadóval. Beszélgetésük hatására Wallace úgy döntött, készülő könyvében ő Jézus pártján fog állni. (Végül ő maga is hívő lett, akárcsak regényének főszereplője.)

Kiterjedt történeti kutatásokat folytatott az ókori hatalmi viszonyokról, hogy műve minél hitelesebb legyen. Arra az elhatározásra jutott, hogy Ben-Hur és római barátja, Messala konfliktusával fogja szimbolizálni a korabeli politikai feszültségeket. Öt éven át írta a könyvet, amely végül 1880-ban jelent meg. 1882-ben Wallace számos ajánlatot kapott arra, hogy könyvéből színpadi változatot készítsenek. Az író azonban félt attól, hogy a vallásos témát nem megfelelő módon kezelik majd az átdolgozás során. Végül két színházi producer, Mark Klaw és Abraham Erlanger meggyőzték.

Az ő elképzelésük az volt, hogy Jézust nem színész játssza, hanem vakító fénysugár jelképezi. Wallace beleegyezése után Klaw és Erlanger a kocsiversenyt és a tengeri csatát megrendezésének gondjaival került szembe. A versenyt úgy oldották meg, hogy a színpadra taposómalmokat helyeztek, melyek előtt élő lovakat hajtottak, mögöttük pedig végtelenített vászon háttér futott. A hatás kedvéért kórust is felléptettek.

A vallási vezetők is sokat tettek a show népszerűsítéséért, a híveket az előadás megtekintésére biztatták. Persze azért olykor becsúszott néhány baki a műsorba: egy bostoni előadáson például meghibásodtak a taposómalmok, és azon a show-n a kocsiversenyt Messala nyerte. A szövegen viszont nem változtattak: úgy folyt le az előadás, mintha Ben-Hur győzött volna.

Egyes vidéki vásárokon a műsor hatására igazi szekérversenyeket is rendeztek. 1907-ben készült el a regény első, mindössze 15 perces filmváltozata. Az alkotók nem sokat költöttek a kocsiversenyre: egyszerűen elmentek a New York-i Manhattan Beach-re, ahol a tűzoltók egy nyilvános program keretében lovas szekereikkel éppen versenyt rendeztek, és azt filmezték le.

Az 1925-ös változat szerzői jogai rendezettek voltak: az örökösök némileg vonakodva ugyan, de eladták a filmjogokat. J. J. Cohn Olaszországba utazott a forgatás előkészítésére. Az elhúzódó előmunkálatok közben a filmet gyártó Goldwyn Pictures egyesült a Metro Picturesszel és a Louis B. Mayer Productionnel Metro-Goldwyn-Mayer (MGM) néven. Az új vezetés lecserélte a rendezőt Fred Niblóra, a főszereplő George Walsh-t pedig Ramon Novarróra.

Az összköltség 4 millió dollár volt, miközben egy akkoriban drágának számító film legfeljebb egymillióba került. A kocsihajtóverseny forgatásához több ezer statisztát szerződtettek, de bábut is használtak. 42 kamerával vették fel ezt az egyetlen jelenetet, amire addig nem volt példa. Ennek eredményeként valódi ütközésre is sor került a versenyen, amelynek jelenetét bevágták a filmbe.

Az 1950-es években a televízió térhódítása miatt a filmipar válságba került, az MGM a csőd szélén állt. A gyártó cégek nagyszabású, látványos filmekkel igyekeztek a nézőközönséget visszacsábítani a mozikba. Az MGM ismét a Ben-Hurhoz nyúlt: az 1925-ös változat egykori vágója, Sam Zimbalist volt az új verzió producere. Rávette barátját, William Wyler-t, hogy vállalja el a készülő produkció rendezői feladatait.

A forgatás helyszíne ismét Olaszország volt, a római Cinecittà stúdiója. Több ezer szereplőt szerződtettek, s több mint 300 díszletet használtak: volt olyan, amelyiknek a megépítése egy évig tartott. Ben-Hur háza gipszkartonból épült, de befestették, hogy kőnek tűnjön. A stadiont valóban kőből építették, mivel a harci szekerek súlya egyenként mintegy 30 mázsa volt, ezt a súlyt egy váratlan baleset alkalmával csak az igazi kőfal tudja megállítani. Jeruzsálem városát kb. tíz háztömbnyi területen építették fel, beleértve a hatalmas Joppa-kaput.

A díszletek megépítéséhez 1100 köbméter fát, több mint 45 ezer mázsa gipszkarton és 400 kilométernyi fémcső volt szükséges. A Földközi-tenger partjáról 40 ezer tonna fehér homokot szállítottak a forgatás helyszínére. Minden díszlet tervezését és építését komoly történeti kutatómunka előzte meg.

A forgatás befejezése után az MGM mindent lebontatott, mert vezetőik attól tartottak, hogy az általuk hátrahagyott látványos díszleteket az olasz producerek felhasználják ugyancsak ókori témájú, olcsó filmjeikhez. Abban az időben Olaszországban több száz kommersz, ún. A díszletekhez hasonló műgonddal készültek a jelmezek is. Elkészítésükhöz több mint ezer varrónőt, fegyverkészítőt és bőrdíszművest alkalmaztak. Ben-Hur életének fordulatait a jelmezek is tükrözték.

A forgatókönyv első változatát William Wyler borzalmasnak találta. Már kezdődhetett volna a forgatás, de még mindig nem volt megfelelő forgatókönyv. Az MGM illetékesei végül Karl Tunberg változatát fogadták el. Ennek alapján indult meg a forgatás, Wyler azonban ezzel a szöveggel sem volt teljesen elégedett. Zimbalist ekkor Gore Vidal-t kérte fel a szkript átdolgozására. Vidal mintegy tízféle változatot írt Ben-Hur és Messala első találkozásáról.

Az volt a véleménye, hogy a jelenetnek akkor lesz igazi drámai feszültsége, ha érzelmi töltete is van. Elképzelése szerint a két főszereplőt valaha bensőséges kapcsolat fűzte egymáshoz, túl a barátságon. Wylernek nem tetszett ez az ötlet, de Vidal meggyőzte, mondván, hogy érzelmi szál nélkül nincs igazi konfliktus. A jelenetet úgy vették fel, hogy a Messalát játszó Stephen Boyd tudott erről az elképzelésről, a főhőst megformáló Charlton Heston viszont nem.

Wyler később tagadta, hogy a homoszexualitás motívuma egyáltalán felmerült volna. Vidalnak mennie kellett, Christopher Fry jött helyette. Az ő feladata volt a párbeszédeket úgy archaizálni, hogy azok ne legyenek nevetségesek. Wyler azt akarta, hogy Fry neve kerüljön a film főcímére, a férfi azonban nem kívánta Vidal érdemeit is a magáénak tulajdonítani.

Az Amerikai Forgatókönyvírók Egyesülete viszont úgy ítélte meg, hogy a forgatókönyv kizárólag Tunberg munkája, csak az ő nevét kell a stáblistán feltüntetni. Wyler felháborította ez a döntés, és határozottan tiltakozott Tunberg Oscar-jelölése ellen. Végül a 12 jelölésből a Ben-Hur csupán a forgatókönyvért járó szobrocskát nem kapta.

Ben-Hur szerepére az MGM Paul Newman-t szerette volna megnyerni, de a színész nem akart „szandálos” filmben játszani. Végül Charlton Heston lett a főhős, Messala szerepét Stephen Boyd kapta. A Tirzah-t játszó Cathy O’Donnell Wyler sógornője volt, és a film utolsó alkotóelemeiben is fontos szerepet játszott. A díszletek, jelmezek és technikai megoldások mind a hiteles historikus hatást szolgálták.

A forgatás jelentős technikai bravúrja a kocsiverseny, amelyet 78 - fehér lipicai - lovon mutattak be, és 42 kamerával rögzítették. A tengeri csata elérése pedig különleges kivitelezést, műtavat és óriási statisztahadakat igényelt. A film mindezekkel a méretproblémákkal együtt a kor legnagyobb filmes eseményévé vált.

Táblázat - főbb adatok a 1959-es Ben Hur filmről (részletek a draftból):

Az 1959-es Ben-Hur a korszak legikonikusabb epikus filmjei közé tartozik. A mozi több mint tíz kategóriában kapott jelölést, és közülük tizenegyet meg is nyert. A történet egy zsidó herceg árulásának és rabszolgaságba kerülésének eseményeit meséli el, majd a római különböző hatalmi viszonyai közötti konfliktust és a krisztusi tanítás hatását állítja a középpontba. A film végig követte a hős jogi és morális utazását, amelynek során Krisztus példája végigkíséri a főhős belső meggyőződésének alakulását.

tags: #ben #hur #iroja