A nyársra húzott, parázs felett sütött kisebb krokodil látványa mondhatni meghökkentő.
Pedig mint oly sok élelmiszeré, a krokodilhús fogyasztása is kulturális kérdés.
Itthon nem megszokott, de már elérhető: az ízlésesen csomagolt filédaraboktól pedig nem is kell megijedni.
Sőt! A leggyakrabban asztalra kerülő húsokat a szárnyasok és négylábúak adják.
Igazi ínyencségnek számítanak azonban a puhatestűek is, gondoljunk csak a kagylókra, rákokra, osztrigára vagy csigára.
Bár a mi égövünkön még valóban ritka falat, de hüllő is adhat kiváló minőségű húst.
A krokodil és az aligátor első ránézésre jobban emlékeztet a mesekönyvek és fantasyk sárkányaira vagy más szörnyeire.
Ez nem is csak a fantázia műve, ugyanis a krokodilok a mára kihalt pteroszauruszok repülő őshüllők), a dinoszauruszok és a madarak legközelebbi rokonai.
Furcsa belegondolni, de biológiai rendszertani besorolásukat illetően a krokodilok és a madarak valóban közeli rokonai egymásnak.
Mondhatjuk, hogy nem a legjobb a krokodil PR-ja.
Az ijesztő külsejű állat egy kifejezetten falánk ragadozó, amely a döghúst sem veti meg.
A mocsarakban, vízparton élő csúcsragadozónak egyedül Dél-Amerikában él természetes ellensége: a jaguár képes levadászni a hatalmas hüllőt.
Mintegy 30 krokodilfajta él ma a Földön, a legnagyobbak akár 6-8 méter hosszúságúra is megnőhetnek, és több mint ezer kilogrammot (!) nyomhatnak ezek a barátságosnak egyáltalán nem nevezhető állatok.
Az étkezési célokból levágott krokodilokat ezzel szemben általában 30-40 kilogrammos súlyban vágják le.
Legális egyáltalán a krokodilhús fogyasztása?
A krokodilokat sem kerülte el a vadon élő populációk fennmaradását veszélyeztető túlvadászás.
Az asztalra kerülő krokodilhús ezért csak tenyésztelepeken nevelt állatoktól származhat, akárcsak a divatban értékesnek számító krokodilbőre.
“A krokodilfajták többsége védett a legtöbb országban.
Vadgon történő elejtésük szigorú engedélyekhez kötött” - írja a Wikipédia.
Élelmiszerként elsősorban sós vízi és a nílusi krokodilokat fogyaszthatunk.
Kitenyésztettek olyan hibrid fajtát is a sós vízi és sziámi krokodil keresztezéséből, amelyet kifejezetten étkezési célokból nevelnek, és az ázsiai krokodiltelepeken gyakori tenyészállat.
Itthon egzotikum, pedig a krokodil húsa és a tojása is szinte minden kontinensen megbecsült ételalapanyag.
Elsősorban Ausztráliában, Közép- és Dél-Amerikában, továbbá Afrikában és Délkelet-Ázsiában is.
Ausztráliában senki nem lepődik meg a krokodilchips-en a boltban és a krokodilsteaken az éttermekben, persze ezen a földrészen olyan húsokat fogyasztanak, mint a kenguru, vallabi vagy az emu.
Az Egyesült Államok-beli kajun konyhának is szerves része, amely a francia bevándorlók egyedi stílusú, gazdagon fűszerezett, változatos konyhája Louisiana államban.
Milyen ízű a krokodilhús?
A krokodil húsa klasszikus sovány fehér hús.
Rostos szerkezetű textúrája emlékeztet a csirkére és a halára is, viszont egyáltalán nincsen hal íze.
A hőkezelés előtt rendszerint pácolják, ugyanis a viaszos állagú, sovány hús sütés hatására könnyen kiszárad és rágóssá válik.
Ugyanezen okokból nem ajánlott nagy lángon, hirtelen sütni.
Krokodil frissen, serpenyőben: krokodilfarok.
A gourmet-k megegyeznek abban, hogy a krokodil farkának felső része és a bélszín a legfinomabb húsrész.
Elsőre talán kissé bizarr kulináris ajánlat, de a krokodil legjavát el lehet fogyasztani a tojásától egészen a lábáig.
A krokodil kollagénben gazdag lábait egyébként a békalábakhoz hasonlítják.
A már említett, nemes húsrészeken kívül igen népszerű a krokodilborda, a comb, sőt az állkapocs is, sőt sokan a nyelvét tartják igazi ínyencfalatnak.
A Matusz-Vadnál a krokodilfarok mellett bélszín is elérhető.
Steakek, grillezett filék, ízletes raguk és hamburgerhúsok ideális alapanyaga.
Mindkettő bruttó ára jelenleg kilogrammonként 16 500 forint körül alakul, tehát a kivételes alkalmak étele.
1994 óta szolgáljuk ki a magyar gasztronómiai piacot prémium minőségű alapanyagokkal, kifejezetten vendéglátóegységek, hotelek és profi séfek igényeire szabva.
Az ausztrál őslakosok, az aboriginalok a kontinens flóráját és faunáját évezredek óta ismerik és fogyasztják.
A korai európai telepesek kezdetben mindentől irtóztak, ami az új, ismeretlen kontinensen élt és mozgott, ezért igyekeztek minél több, az óhazából már jól ismert állatfajt meghonosítani.
Azért a későbbiekben hihetetlen pusztítást vittek véghez az őshonos fajok körében az elkóborolt és elvadult háziállatok.
Jól tudjuk: a túlzásba vitt állattartás jelentősen hozzájárul a károsanyag-kibocsátáshoz.
Együttműködve a kontinenssel, a vadon eljáró vadászok engedélyekkel dolgoznak.
Ha túltesszük magunkat a kenguruval gyermekkorunk óta ápolt, képzeletbeli bensőséges viszonyunkon, könnyen beláthatjuk, hogy milyen remekül helyettesítheti a hagyományos vörös húsokat.
Meglepően alacsony zsírtartalma (mindössze 2%) és magas proteintartalma miatt sokkal egészségesebb, mint a disznó- vagy a marhahús.
Alacsony zsírtartalma miatt csak arra kell odafigyelnünk, hogy ne süssük túl, mivel könnyen kiszárad; ha pedig étteremben esszük, nem érdemes medium rare-nél jobban átsütve kérni.
A kenguru kisebb termetű rokona, a wallaby is egyre gyakrabban szerepel az ausztrál éttermek étlapján.
Húsa még a kenguruénál is alacsonyabb zsírtartalmú, ásványi anyagokban és proteinben azonban hihetetlenül gazdag, omlós.
Ilyen bort válasszunk hozzá: a kenguru mellé testesebb vörösborok illenek, mint amilyen az ausztrál shiraz - a legjobb ausztrál borvidékek ehhez a dél-ausztráliai Barossa-völgy és a McLaren-völgy.
Az Ausztrália másik címerállata is gyakran végzi az ausztrálok tányérján.
A kontinens csaknem egész területén fellelhető, struccra hasonlító, nagytestű, röpképtelen madarat ma már farmokon is tenyésztik, elsősorban ízletes, mélyvörös húsáért, valamint a bőre alatt található vastag zsírrétegből nyert olajáért és tolláért.
Magas vastartalmának, illetve alacsony zsírtartalmának köszönhetően húsát egyaránt fogyaszthatjuk grillezve, húsos pitébe töltve, füstölve, de akár pizzafeltétként is.
A kontinensen vadon élő és farmon is tenyésztett bordás krokodil egyébként a Föld legnagyobbra megnövő, legagresszívabb krokodilfajtája.
Bár ízét általában a csirkééhez hasonlítják, a krokodil húsának textúrája jóval közelebb áll a halakéhoz, mellőzve a jellegzetes halízt.
Proteinben gazdag, zsírban szegény húsát egyaránt fogyaszthatjuk grillezve, hamburgerhúsként, valamint ázsiai fűszerezéssel, wokban elkészítve is remekül megállja a helyét.
Az ausztrál őslakosok körében évezredek óta kedvelt oposszum kulináris újrafelfedezése még várat magára, így listánk utolsó helyére egy betelepített állatfaj, a teve került.
A teve tápláló, gazdag proteinben és vitaminokban, azonban meglehetősen kemény húsát érdemes legalább egy éjszakára bepácolni, majd több órán át alacsony hőfokon sütni vagy párolni, hogy igazán puha és omlós legyen.
A tenyésztett teve húsa puhább, mint a vadon élőké, utóbbiak ugyanis alig isznak vizet, húsuk ezért rágós.
A húst mosás után vékony szeletekre szeltük.
Egy serpenyőben vajat olvasztottunk, majd a már befűszerezett szeleteket betettük sülni.
Egy lapos szedővel nyomtuk le a husit, hogy jól átsüljön, mert hasonlóan a marhahúshoz sülés közben zsugorodik és emelkedik.
Nem kellett sok idő neki, gyönyörűen megsültek.
Mi kis csíkokra vágtuk és krokettel, salátával fogyasztottuk.
(és vicces, de ízre olyan, mint a csirke 🤭☺️) semmi hal, vagy víz illata/ íze nem volt.
Oszd meg: Thaiföldön egyre többen fordulnak krokodilhúshoz a sertéshús drágulása miatt.
A sertéshús Thaiföldön kilogrammonként közel 2000 forintnak megfelelő összegbe kerül, a krokodilhús csak körülbelül a felébe.
A krokodilhúst a sertés helyettesítésére és kedvező árának köszönhetően keresik.
A krokodilhúst kilogrammonként körülbelül 1000 forintért lehet kapni, míg egy kilogramm sertéshús 2000 forint.
A krokodilhúshoz legnépszerűbb részek a farok felső része és a bélszín.
Íze a baromfihúséhoz hasonló, ugyanakkor a textúrája inkább a halakéhoz közelít.
A test más részeiből származó hús is sokféleképpen felhasználható, például grillezett ételekben tésztával, vagy wokban elkészítve is.
Oszaka város Toyonaka kerületében 41 önkormányzati általános iskolában krokodilpogácsákat és kroketteket szolgáltak fel ebédre egy akció keretében.
A krokodilhús inkább értékes csemege Ausztráliában, mint mindennapi étel, egyelőre nem olyan elterjedt, mint a kenguru- vagy emuhús, de a helyiek egyre jobban szeretik.
A krokodilhús nagyon finom és egészséges, de még a helyieknek is túl drága ahhoz, hogy rendszeresen ezt fogyasszák, legalább egyszer azonban mindenkinek érdemes kipróbálnia!
A hús íze lágy, a textúrája egyszerre puha és rugalmas, mint a legtöbb fehér húsnak, leginkább a karajhoz lehet hasonlítani.
Az elkészített krokodilhús omlós, de nem esik úgy szét, mint a hal, és az ízében ott van a tengerek íze, azaz hasonlít a tengeri herkentyűkre is.
Ausztrália a világ krokodilhús-kereskedelmének 60%-át adja, Kína pedig a legnagyobb felvásárló, hiszen az ínyencséget speciális kínai fogásokhoz és gyógylevesekhez használják.
