A tradicionális örmény étel, a lavash egy óriási vékony lapos kenyér, amely ruganyos vagy ropogós állagú. Nevét az elkészítés módjáról kapta: miután a tésztát kinyújtják, alaposan szét kell teríteni, vékonyra nyújtani, azaz „lav kashats” (jól kinyújtva).
A lavash egyszerű alapanyagokból áll, liszt, víz, só, élesztő. Összegyúrják az alapanyagokat, kis labdákat formáznak belőle, úgy kelesztik. A háziasszonyok mindig megtartanak egy kis adagot a tésztából a következő napi lavash készítésre, hogy jobb állaga és íze legyen. A labdákat egy speciális ovális párnaféleségen kinyújtják, terítik, feszítik, amíg a kellő vékony vastagságát eléri, majd felragasztják a kemence (tonir) falára, hogy pár perc alatt megsüljön. Ha elég vékonyra kinyújtották, akár fél perc alatt is átsül.
Argel faluban bárki megnézheti a lavash készítés folyamatát. Itt négy asszony kell a lavashkészítéshez. Ők keverik és gyúrják a tésztát, nyújtják, sütik és hűtik a kész lavashokat. Egy ötödik asszony foglalkozik az eladással. A tradíciók szerint lavasht csak nők süthettek és szabott rituálék szerint dolgoztak. Férfiaknak nem is volt szabad belépni a helyiségbe, mert azzal rossz szerencsét hoznak a családra. A lavasht csoportban készítették, egy ember nem tudta volna az összes munkafolyamatot egyszerre elvégezni. Minden nőnek megvolt a maga feladata. A legidősebb és tapasztaltabb nő gyúrta a tésztát, egy másik nyújtotta tésztát és a legnehezebb feladat volt felhelyezni őket a tonir falára. Asszonyok sütnek Yeghvard-ban.
A legnehezebb és fárasztóbb feladat a tészta kinyújtása, mivel rengeteg pörgetést, erőkifejtést igényel. Lavasht akár minden nap sütöttek. Ősszel megsütötték akár az egész téli adagot, ilyenkor kiteregették a ház tetején a kenyereket, hogy kiszáradjanak, majd a házban tornyokba pakolva tárolták. Evés előtt elég kicsit megspriccelni egy kevés vízzel, és ismét nyúlós ám ropogós lesz. Száradnak a lavash-ok a tetőn. Ősszel megsütik az egész téli adagot, majd szárítás után a házban tárolják.
2014-ben az örmény lavash felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség listájára, mint az örmény kultúra egyik alapvető formája. (2020 őszén összesen 549 tétel szerepel a listán világszerte.) Az Areni barlangban kiástak egy tonirt, ami a Kr.e. 6. századra datálható.
A lavash nem csak az örmény étkezés fontos alkotóeleme, rengeteg szokásban szerepel. Ha beteg volt egy házban, az első lavasht még azon melegében a tonir faláról leszedve odaadták neki, mivel úgy hitték, gyógyító erővel bír. Legtöbbször a lavashból szendricset készítenek. Ízletes sós sajtot csavarnak bele (esetleg húst is) és rengeteg zöldet (leginkább koriandert, újhagymát). Ezt a finom és laktató ételt reggelire, ebédre és vacsorára is lehet enni. A másik kiváló felhasználási mód, amikor a barbeque hús alá terítik. A lavasht édesen és ropogósan is el lehet készíteni, ami érdekes ízkombinációt hoz ki az amúgy is ízletes kenyérből. Az ilyen édes rágcsákhoz még sütés előtt a nyers tésztába mézet is raknak és oliva olajat, s végül a lavasht megszórják szezámmaggal, mákkal.
Kisázsiai hagyományok szerint sok nép készít lapos kenyeret kemencében, falra tapasztva. Ami jellegzetes az örmény kemencében, a tonir-ban, hogy földbe van süllyesztve. A tonir, szent helynek számított a családban. Hogyha nem volt templom a környéken, a házasulandók a családi tonir mellett esküdtek. Sütés előtt jól megrakják a tonirt fával és megvárják, amíg már csak parázs izzik bent, hogy egyenletes legyen a tonir falának hőmérséklete.
