Az igazságszolgáltatás feladatát Magyarországon a Kúria, az ítélőtáblák, a törvényszékek, a járásbíróságok és kerületi bíróságok látják el. A legtöbb üggyel első fokon, a járásbíróságok szintjén találkozhatunk. Vidéken 107, Budapesten további 6 járásbíróságon folyik az ítélkezés ma Magyarországon. A budapesti illetékességű járásbíróságok elnevezése „kerületi bíróság”. Budapesten a 23 kerületben összesen 6 egyesített kerületi bíróság működik (pl. Pesti Központi Kerületi Bíróság, Budai Központi Kerületi Bíróság stb.).
A járásbíróságok első fokon járnak el, az elnök vezeti őket. A járásbíróságok polgári és büntető ügyszakban egyaránt meghatározott ügyfajtákra tekintettel csoportok alakíthatók ki. A törvényszékek első és másodfokú bíróságként járnak el. A törvényszékekre két módon kerülhet az ügyünk. Az egyik mód az, hogy az első fokon hozott ítélettel szemben fellebbezést nyújt be valamelyik érdekelt fél. Nem minden ügy indul azonban a járásbíróságokon. Vannak olyan ügyek, amelyek a törvényszéken indulnak, amelyek ebben az esetben elsőfokú bíróságként járnak el.
Az eljárási törvények határozzák meg ezeknek az ügyeknek a körét. Ezek az ügyek kiemelkedő súlyúak, mert nagy összeg a polgári per tárgya, speciális az ügy, vagy nagyon súlyos bűncselekményről van szó (például emberölés, kémkedés, hazaárulás, terrorcselekmény). Az elnök vezetésével a törvényszéken tanácsok, csoportok és büntető, polgári, gazdasági, nyolc törvényszéken közigazgatási kollégiumok működnek. Az 5 ítélőtábla a törvényszékek és a Kúria közötti szintet jelenti, létrehozataluk célja a korábbi Legfelsőbb Bíróság tehermentesítése volt. A törvényszékek határozatai elleni fellebbezéseket az ítélőtáblák bírálják el. Harmadfokon jár el az ítélőtábla azokban a büntetőügyekben, amelyekben másodfokon a törvényszék járt el.
Az elnök vezetésével működő ítélőtáblán tanácsok, büntető, polgári, valamint munkaügyi kollégiumok működnek. A Fővárosi Ítélőtáblán Közigazgatási Kollégium is működik, tekintettel arra, hogy a törvényszéki közigazgatási perekhez kapcsolódó fellebbezések elbírálása a Fővárosi Ítélőtábla hatáskörébe tartozik. A bírósági hierarchia csúcsán helyezkedik el a Kúria, melyet az elnök vezet. A legfontosabb feladata az egységes és következetes bírói gyakorlat kialakítása jogegységi határozatok meghozatalával. A Kúria elbírálja - törvényben meghatározott ügyekben - a törvényszék, továbbá az ítélőtábla határozata ellen előterjesztett jogorvoslatot, elbírálja a felülvizsgálati kérelmet, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz, elbírálja a jogegységi panaszokat, joggyakorlat-elemzést folytat a jogerősen befejezett ügyekben, ennek keretében feltárja és vizsgálja a bíróságok ítélkezési gyakorlatát, dönt az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről, dönt a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról.
A bíróságok központi igazgatását 2012. január 1-jétől az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke látja el. Az OBH elnökéhez kerültek a megszűnt Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) és az OIT elnökének igazgatási jogkörei, így például a bírósági felsővezetők kinevezése, bírói álláspályázatok elbírálása, költségvetési, létszám-gazdálkodási jogkörök. A bírói hivatás összeférhetetlen minden más kereső tevékenységgel; a bírói függetlenség elvéből következően érdemi munkavégzés során utasítás nem adható számára. A bíróvá válás klasszikus útja a jogi diploma megszerzése után bírósági fogalmazóként kezdődik, majd a hároméves gyakorlati időt követően jogi vizsgát letéve bírósági titkár kinevezést kapnak. A kinevezéshez azonban számos feltételnek kell megfelelni. A pályázati felhívást az Országos Bírósági Hivatal elnöke írhatja ki és bírálhatja, egyenlő esélyt biztosítva mindenkinek. A sikeres pályázat esetén a kinevezést a köztársasági elnöktől kapják meg. Munkájuk során a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A függetlenség során meg kell különböztetni a szakmai és személyes függetlenséget. A személyi függetlenség biztosítja a bírói hivatal betöltését, míg a szakmai függetlenség a befolyástól mentes ítélkezést. A bírói hivatás összeférhetetlen minden más kereső tevékenységgel. Ez alól kivételt képez a tudományos és oktatói, edzői, versenybírói, művészi, szerzői jogi tevékenység, ha az nem veszélyezteti a bíró függetlenségét és pártatlanságát. A bírák szolgálati viszonyának megszűnését szintén törvény határozza meg.
Abban az esetben, ha a bíró feladatának ellátása során szándékosan hibát követ el, vagy ha életmódja, magatartása hivatásának tekintélyét sérti, fegyelmi eljárás indítható ellene. A 2011. évi CLXI., a 2011. évi CLXII. törvények és az ALAPvető alkotmányos elvek mind a bírói integritást és függetlenséget védik. A bírói függetlenség garanciális elemeit az Alaptörvény rögzíti: a bírák csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatók, tisztségükből csak a törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani őket. Nem lehetnek tagjai pártnak, politikai tevékenységet sem folytathatnak. A bírói függetlenséget biztosítja továbbá, hogy a bírókat a köztársasági elnök nevezi ki.
A bírósági szintek és eljárások áttekintése
Eleddig első fokon a járásbíróságok jártak el, Budapesten pedig a kerületi bíróságokként ismertek el bizonyos működési egységeket. A törvényszékek az első fokot jelentik az egyes ügytípusokban, míg másodfokon a törvényszék határozatai ellen is sor kerülhet fellebbezésre. Közigazgatási jogvitákban az ítélőtábla bírálja a közigazgatási és egyéb peres eljárások fellebbezéseit, és a Fővárosi Ítélőtábla közigazgatási kollégiuma különleges helyzetben elbírálja a hozzá tartozó közigazgatási ügyek fellebbezéseit. A Kúria a jogegység érdekében hoz egységes jogi gyakorlatot, és a jogorvoslatok döntő részét is ebben a testületben bírálják el.
Az OBH feladata a bírósági központi igazgatás, és a bírósági vezetőkre vonatkozó jogkörök köre is hozzá kerül. A bíróságok feladatai közé tartozik a büntető, polgári és közigazgatási bírósági tevékenység, valamint a helyi önkormányzati jogalkotási kötelezettség elmulasztásának megállapítása. A jogi vizsgálatok során alapvető bizonyítékként szolgálhat a pszichiáteri szakértői vélemény is a gondnokság és egyéb személyes döntések vizsgálatakor. A gondnokság alá helyezés és a támogatott döntéshozatal közötti választás a bíróság hatáskörébe tartozik, amelyet a gyámhatóság kezdeményezhat, de a döntés végső soron a bíróság feladata.
A gondnokság és a támogatott döntéshozatal
A gondnokság alá helyezés olyan jogkorlátozó intézkedés, amelyet a hatályos jogszabályok szerint csak akkor lehet alkalmazni, ha mindhárom feltétel egyidejűen fennáll. A bíróságnak meg kell állapítania, hogy az érintett mentális zavara vagy fogyatékossága ellenére van-e megfelelő támogató háló, és hogy a jogaik védelme másként nem biztosítható-e. A gondnokság alá helyezés kivételes intézkedés, amely sokszor helyett ellenőrzött, támogatott döntéshozatali formákkal is elérhető. A támogató döntéshozatal lényege, hogy a döntéshozatalhoz szükséges segítséget adja a támogató anélkül, hogy kizárná a gondnok vagy a jogi képviseletet.
A támogató lehet rokon, barát vagy akár a szomszéd is, és feladata, hogy segítse az érintettet az ügyintézésben, elkísérje a hivatalokba, a bankba, és jelen legyen a bírósági tárgyalásokon. A gyámhatóság határozatlan időre rendeli ki a támogatót, de ötévente felülvizsgálja a szükségességét. A gondnokság felvétele helyett tehát érdemes lehet a támogatott döntéshozatal lehetőségét alkalmazni, ha ez a probléma megoldható. A törvények szerint a gondnokság csak a végső esetben alkalmazható, és megfontolandó a megelőző, felkészítő intézkedések széles köre.
Előzetes jognyilatkozat, tartási szerződés, életjáradéki szerződés, végintézkedések és alapítványok mind olyan megoldások, amelyek a gondnokság szükségessége nélkül is biztosíthatják a család és a hozzátartozók védelmét. Az előzetes jognyilatkozat különösen fontos lehet a gyermekeink jövőjének védelmében, például 18 éves kor fölött - vagy a fiatalabbak esetében - hogy a döntéseket a megfelelő támogatással hozzák meg. A végintézkedések között a végrendelet az egyik leghatékonyabb eszköz, amelyet érdemes időben megfontolni. A bizalmi vagyonkezelés és a vagyonkezelő megbízása lehetővé teszi a családi vagyon hatékony és rugalmas kezelését anélkül, hogy a gondnokság szükségessé válna. A tartási szerződés és az életjáradéki szerződés pedig a gondoskodás és anyagi biztonság közvetlen eszközei lehetnek a későbbi élethelyzetekre felkészülve. A végintézkedések és az alapítványok azok a jogi eszközök, amelyek lehetővé teszik a család utódlásának és a közösségi szolgáltatások kiegészítésének biztosítását a jövőben.
Ha szeretnénk rokonaink vagy barátaink jövőjét felkészíteni, fontos, hogy legyen egy átgondolt tervünk a gondnokság elkerülésére és a jogi eszközök megfelelő alkalmazására. A gondnokság alá kerülésének elkerülése érdekében érdemes minél korábban megtervezni az élettervezést, és megfontolni az előzetes jognyilatkozat és a támogató döntéshozatal lehetőségeit. A jogi eszközök alkalmazásával a hozzátartozók jogai és érdekei is megőrizhetők, miközben a vagyon védelme és a mindennapi élet fenntarthatósága is biztosítható. A mindenkori törvényi keretek és a joggyakorlat folyamatosan alakul, ezért érdemes szakértő jogi tanácsot kérni a konkrét helyzetekben. A cikk szerzője Dr. A fent megjelent cikk a teljesség igénye nélkül, figyelemfelhívó céllal készült, mely nem minősül jogi tanácsadásnak. Magyarország 2012. január 1-jétől hatályos Alaptörvénye szabályozza a bíróságok szervezetének és működésének legfontosabb kérdéseit.
Gyakorlati összefoglaló a jogi rendszerről
A bírósági rendszer több szintből áll: járásbíróságok és kerületi bíróságok, törvényszékek, ítélőtáblák és a Kúria. A hierarchia biztosítja az egységes jogalkalmazást és az eljárások átláthatóságát. A bírói függetlenség elve szilárd alapokra van helyezve: a bírák csak a törvénynek állnak alárendelve, és nem utasíthatók befolyás alatt. Az előzetes és a folyamatos jogi tanácsadás segít abban, hogy a polgárok tisztán értsék a lehetőségeiket a gondnokság és a jogi eszközök terén. A jogi eszközök közé tartozik a végrendelet, a tartási és életjáradéki szerződés, a bizalmi vagyonkezelés és az alapítvány, amelyek lehetővé teszik a gondnokság szükségessége nélkül is a gondoskodás és a vagyon védelmét.
