A bár úgy tűnhet, hogy a csomagoláson kívül nincs jelentősebb különbség a sütő- és a kenőmargarin között, érdemes tudni, hogy ez nem egészen így van - hívta fel a figyelmet a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal a közösségi oldalán. Míg mindkét margarin alapvetően a vaj alternatívájaként szolgálhat, érdemes jobban megismerni a különbségeket, ezáltal mindig a megfelelő típust választhatjuk a sütéshez vagy éppen a szendvicshez.
Sütőmargarinnal sokkal finomabbak lesznek a sütemények. A sütőmargarin egyik fontos jellemzője, hogy magasabb zsírtartalommal rendelkezik, ezért jó választás omlós tészták és leveles sütemények készítéséhez, ugyanis a zsír segít a rétegek kialakulásában, így az elkészült tészta tökéletes állagú lesz. Emellett a sütőmargarin másik fontos tulajdonsága, hogy magasabb a füstpontja, ennek köszönhetően, forró hőmérsékleten is stabil marad - ezért is működik olyan jól a süteményekben - tájékoztatott a Nébih.
Kenőmargarinnak a sütőmargarinnal szemben alacsonyabb a zsírtartalma, és jellemzően több vizet tartalmaz. Ennek köszönhetően tökéletes választás szendvicsekhez, pirítósra, hiszen könnyen kenhető. Süteményekhez viszont, ha lehet, ne használjunk kenőmargarint, mert a víztartalma miatt a nyers tészta lágyabb lesz tőle, ezért könnyen szétfolyhat, sütés után pedig törékenyebb és keményebb végeredményt kapunk, és ugye nem ez a célunk.
A kenőmargarin pirítósra tökéletes, de ha sütéshez szeretnénk használni, figyelni kell a zsírtartalomra. Amennyiben a fentiek ellenére mégis kenőmargarint választunk a süteménykészítéshez, akkor mindig ellenőrizzük az adott termék zsírtartalmát! Léteznek ugyanis 60 százalék feletti zsírtartalmú margarinok, amelyekkel azért jobb eredményeket lehet elérni. Összességében tehát, míg a kenőmargarin nagyszerű választás reggelire, szendvicsekhez, a sütéshez érdemesebb sütőmargarint használni, amelynek köszönhetően sokkal finomabbak lesznek a sütemények.
Miért fontos ez a különbség? Mert a margarin magas zsírtartalma és füstpontja befolyásolja a tészta textúráját és a sütés eredményét. A különböző felhasználási területekhez optimalizált margarincsaládok segítenek abban, hogy a végeredmény a kívánt legyen.
Érdekességként a margarin története is hozzájárul a ma használt típusok megértéséhez: Margarint először 1869-ben készítettek III. Napóleon francia császár kérésére. A pályázatot Hippolyte Mège-Mouriès nyerte meg „margarin” nevű termékével, amit eleinte marhafaggyúból és tejből készített. A végterméket a margarinsavról margarinnak nevezte el (a görög „margaron” szó jelentése „gyöngyház”, ami a margarinsav színére utal). A margarin ipari előállítása 1872-ben kezdődött; a termék ekkor került kereskedelmi forgalomba.
Megjegyzés: a hivatalos szemlélet szerint érdemes a sütéshez sütőmargarint választani a jobb textúra és íz érdekében.
Összegzésként: a kenőmargarin kiváló választás reggelire és szendvicsekhez, míg a sütőmargarint érdemes a süteményekhez és leveles tészta készítéséhez használni, mert a magas zsírtartalom lehetővé teszi az omlós, rétegzett textúra elérését, és a magas füstpont segít megőrizni a tészta szerkezetét magas hőmérsékleten is.