A Sajó hazai szakaszának hosszúsága 124 km, Szlovákiai szakaszának hossza 98 km; teljes hossza a szabályozások óta valamivel kevesebb mint 223 km.
Magyarország kilencedik legbővebb vizű felszíni vízfolyása a Duna, a Tisza, a Dráva, a Mura, a Maros, a Hármas-Körös, a Szamos és a Bodrog után.
A vízgyűjtő területe 12 708 km²; néhány helyen a Hernádé nélkül számolják, miközben azt ettől függetlenül ott is a Sajó mellékvizének tekintik.
A folyó forrása Szlovákiában, a Gömör-Szepesi-érchegységben van, mintegy 1300 méteres tengerszint feletti magasságban.
Forrása a Sztolica nevű hegy (1476 m) alatt található, közel Dobsina környékén.
A folyó a fenyőkkel sűrűn benőtt hegyoldalról gyorsan leszalad, és kis folyócskává cseperedve kilép az emberek által megművelt földekre.
Rozsnyó városa a Sajó partján fekszik.
Innen kicsit délre, Plešivec előtt törik át a karsztot; jobbra a Pelsőci-, balra a Szilicei-fennsíkot találjuk.
Az így átszakított hegység jellegzetes képe műholdas felvételen is könnyedén felismerhető.
Pelsőcnél balra kanyarodva Domica érintésével Magyarországra érkezik Aggtelek és Jósvafő cseppkőbarlang-rendszerével.
A folyó délkeleti irányban halad tovább, egészen a Rimával való találkozásáig.
Velkenye alatt ömlik a Sajóba, így növelve az anyafolyó vízhozamát átlag 14-ről 21,6 m³/mp-re.
Az Ózd környékén lépi át a magyar határt, ahol a mederesés hirtelen nagy mértékben csökken, és a szélesség megnő a magyar szakaszon.
A szlovákiai szakasz hosszúsága 98 km; a folyó hazai szakasza 124 km hosszú.
A Tiszát a Sajó a Tiszaújváros és Tiszagyulaháza közötti szakaszon éri el.
A szélesség a magyar szakaszon általában 20-80 méter közé esik.
Az átlagmélység a felsőbb magyarországi szakaszon 0,8-1,2 méter körüli, de a torkolat előtt néhol elérheti a 3,6 métert.
Az ezredforduló óta tehát a hazai szakasz és a kanyargások fejlettsége fokozatosan változik, a meanderezés intenzitása növekszik.
A Sajó középszakaszának jellegzetessége a meanderező törekvés és a kanyarulat-fejlettségi viszonyok.
Az 1930-as években készültek előzetes tervek az összefüggő szabályozási munkálatokról és a hajózhatóvá tételről, de a II. világháború költségvetési átcsoportosításai miatt ezek nagy része csak terv maradt.
Napjainkban a Sajó folyó csak részben szabályozott a borsodi iparvidékhez közeli szakaszokat kivéve.
Régebbi hagyományokat újraindítva 10 éven át a Sajón rendezték meg Magyarországon egyedülálló vadvízi evezést Miskolc határában, utoljára 2009-ben.
A név eredete a „só” és a „jó” összetételéből származik; az Árpád-kori nyelvállapotban a „jo” szó jelentése folyó volt.
A folyó egyik ága a Sós-völyből (Slanská dolina) ered, innen a Sav (só) + jó (patak) neve.
Az Árpád-kori nyelv szerint a tájnév sok helyen évszázadok óta fennmaradt.
A szlovákiai szakaszon a Sajóba az egyetlen mellékfolyó.
Az első jelentősebb mellékvíz a Szlovákiában tekeredő mellék-ágak közül a Hernád folyó közvetlen kimeneteléhez kapcsolódik.
A folyó magyarországi mellékpatakjai közé tartozik többek között a Szinva, a Bódva-folyó és a Hernád, melyek nagyobb vízhozammal járulnak hozzá.
A múlt században, amikor a szlovák papírgyárak és a magyarországi nehézipar dominált, a Sajó jelentős mennyiségű szennyeződést kapott, de azóta jelentősen javult a helyzet.
Nyugati részben a vízminőség javult mind Felvidéken, mind itthon, de továbbra is gondot okoz az illegálisan partra hordott kommunális hulladék.
A folyó hajózhatósága és medertörések dinamikája a mederfejlődés vizsgálatainak tárgya.
A vízhozam átlagosan 60-65,6 m³/mp; felszín alatti és felszíni hordalék jelentős mennyiségben fordul elő kavics és iszap formájában.
A világosabb megismerés érdekében a vízgyűjtő területek és mellékfolyóik részletes adatai összekapcsolódnak a helyi morfológiával és hidrológiai tényezők hatásával.
Vízminőség és környezeti hatások
Az elmúlt évtizedekben a hazai és nemzetközi környezetvédelmi intézkedések javították a Sajóminőséget, ám a huza-vona hulladék és az illegális partmenti lerakások továbbra is problémát jelentenek.
A szabályozások és a mederfejlődés vizsgálatai révén lehetőséget ad a hosszú távú védelem és a hajózás fenntarthatóbbá tételére.
Gyakorlati adatok és összevetések
- Vízgyűjtő területe: 12 708 km²; átlagos vízhozam 60-65,6 m³/mp.
- Teljes hossz: kb. 223 km; magyar szakasz 124 km.
- Mederszélesség: általában 20-80 m; felső szakaszon mélység 0,8-1,2 m, torkolat előtt helyenként 3,6 m.
- Folyó torkolata a Tiszához a Tiszabúcs és Tiszagyulaháza között.
Közvetlen földrajzi összefüggések a Szlovákiában és Magyarországon
A Sztolica fölötti területről induló forrás Kasztó környéke felé halad; Domica és Aggtelek közelében a barlangrendszer is kapcsolódik a Sajóhoz.
Hernád és Szinva és a Bódva közvetlen mellékfolyói befolynak a Sajóba, hozzájárulva a meder dinamizmusához és a vízhozam kiegyensúlyozásához.
Az aszály és sós víz hatásai a tengerpart felé sodorják a figyelmet a regionális vízügyi kockázatkezelésre; a folyókba bejutó sós víz hatásai különösen a mezőgazdaságra és a helyi ökoszisztémákra hatnak.