Meg akarsz szabadulni a tárhelyszolgáltatódtól? Akkor a saját, otthoni szerver építés az egyetlen kiút. Miért? Egyszerű, egy saját otthoni szerver teljes kontrollal jár. Ha több erőforrásra van szükséged, egyszerűen frissítheted a hardvert. A szerver, vagy kiszolgáló egy olyan eszköz, amely más számítógépekkel, úgynevezett ügyfelekkel kommunikál. A hálózaton keresztül erőforrásokat biztosít a szolgáltatások működtetéséhez. A szerverek története az 1980-as évekre nyúlik vissza. Akkoriban a szervezetek az információk biztonságos tárolására használták őket. Az 1990-es években azonban ez a technológia az internet létfontosságú részévé vált. Az igények meghatározása segít a költségek és az idő megtakarításában. A személyes fájlok tárolása olcsó otthoni szerver beállítását igényli. Használhatod egyszerű webhelyek futtatására és fájlok tárolására. A jelentős webhelyforgalom kezelése szintén sok erőforrást igényel. Senki sem szeretné, ha látogatói a lassú teljesítmény miatt lepattannának. Ugyanez vonatkozik a médiában gazdag alkalmazásokat, például streaminget és játékokat kiszolgáló platformokra is.
Alapvető hardver- és hálózati elemek
CPU: Azaz a processzor. Ez a központi feldolgozó egység (CPU) egy olyan eszköz, amely a webkiszolgálói feladatokat kezeli. Egyszerű telepítés esetén fontold meg egy Celeron egység beszerzését. Olcsó, és hibátlanul képes a könnyű projektek futtatására. Feladatmegoldó tevékenységekhez érdemes Ryzen vagy Xeon processzorokat választani. Alaplap: Rendszerlapként is ismert, ez a szerver gerince. Ez biztosítja a hidat a számítógép összes komponensének kölcsönhatásához. RAM: A memória olyan komponens, amely ideiglenesen tárolja az adatokat a feldolgozáshoz. A szerverhez DDR4 RAM-ra van szüksége. Merevlemez: Ez a rendszerben lévő fájlok tárolására szolgáló eszköz. Ajánlott SSD-meghajtóban gondolkodni HDD helyett. Hűtés: A szerver hőt termel az alkalmazások futtatása közben. Megfelelő hűtés nélkül könnyen tönkremehet. Váz: A váz a szerver alkatrészeinek elhelyezésére szolgáló fémház. Tápegység: Az egyszerű feladatokhoz minimum egy 300 wattos 80+ gold, vagy platinum tápegységre van szükség. Grafikus kártya - opcionális: A processzorok rendelkeznek integrált grafikus vezérlővel. Ezek a legtöbb alkalmazás futtatására is kiválóan alkalmasak. DVD-meghajtó - opcionális: Manapság már minden könnyen letölthető az internetről. De egy optikai meghajtó segítségével telepíthet egy egyedi iso képet.
Először is szerezz be egy hálózati kártyát. A legtöbb univerzális és tökéletesen illeszkedik az operációs rendszerek többségéhez. Ráadásul már 3-4000 Ft körül kapható. Szerezz be egy 6-os kategóriájú (cat6) routert és Ethernet-kábelt. Ha ez megtörténik, akkor csak az internet előfizetésed frissítésére lesz szükség. A megbízható márkák közé tartozik a D-Link, a Startech, a TP-Link és mások. A sebesség szintén az igényektől függ. A megosztott tárhelyszolgáltatók körülbelül 10 Mbps-ra korlátozzák. Ez tökéletesen megfelel a könnyű feladatoknak.
Operációs rendszer kiválasztása
Az otthoni szerver építés következő lépése az operációs rendszer (OS) kiválasztása. A nyílt forráskódú szoftverek a legjobbak. Amellett, hogy ingyenesek, hűséges követőik vannak az interneten. Így bármikor kérhetsz segítséget az online közösségektől. Bármilyen Linux disztribúció kiválóan alkalmas a webszerverhez. A prémium opciókat is kipróbálhatod, vagyis pl a Windows-t is használhatod vállalati alkalmazások futtatására. Emellett zökkenőmentes skálázhatóságot kínál az erőforrások bővítéséhez. Ettől eltekintve jó választás a csapatmunkához. A MacOS egy másik lehetőség egy olcsó otthoni szerverépítés létrehozására. Ez megfelel az Apple termékeit szerető fogyasztóknak.
Ez a szerverépítés legnagyobb kihívást jelentő része. Először is össze kell gyűjtenünk az összes alkatrészt. Ezután nézzük meg a dokumentációkat, amelyet a gyártók biztosítanak. Egy másik alternatíva, hogy az interneten keresünk útmutatókat például YouTube-on. Már tudjuk, hogyan kell létrehozni egy szervert. Az egyedi építésű otthoni szervereket gondosan kell kezelni. Karbantartásra van szükségük, különben azt kockáztatjuk, hogy problémákba ütközik a működése és a rajta tárolt adataink megsérülhetnek. Például az alkalmazások lelassulhatnak vagy összeomolhatnak.
Karbantartás és hálózati beállítások
Ellenőrizzük a hardver állapotát felügyeleti eszközökkel. Ha azon gondolkodunk, hogyan hozzunk össze egy szervert, valószínűleg a költségek jelentik a legnagyobb gondot. Mint korábban említettük, minden az igényektől függ. Egy szerver setup olyan 150-200ezer forinttól már kapható, de akár milliós magasságokat is elérhet az igényeidtől függően. Egy ütős konfiguráció esetén 4-300ezer e vagy annál is többe kerül. Egy Celeron CPU az esetleges chiphiánytól függően olyan 15-20.000 Ft-tól indul. Ez az Intel processzorcsaládjának alacsony specifikációjú változata. Természetesen választhatjuk az erősebb alternatívákat, amelyek 100-150.000 Ft-ba is kerülhetnek. Az AMD Ryzen chipjei a legjobbak ennyiért.
Hagyományos merevlemezt is beszerezhetünk, ha szűkös költségvetéssel rendelkezünk. Egy 4000 GB-os (4 TB-os) meghajtó mindössze pár tízezer forintért kapható, ezt kicsit megnyomhatjuk azzal, hogy nem az átlag, hanem pl 7200RPM-es HDD-t választunk. Ez kb ugyanennyiba kerül, mint egy 500 GB-os SSD. Ha alaplapról van szó, válasszuk a legjobbat, ami pénzért megvásárolható. Ökölszabályként érdemes legalább 80-100ezer forintot költeni. Az idő szintén lényeges része annak, hogyan hozzunk létre egy szervert. Ez az otthoni fájlszerver építés cikksorozat harmadik része. Az első fejezetben ismertettem a gép hardveres részeit és azok összeszerelését. A második fejezetben írtam az operációs rendszer telepítéséről és a RAID szervezés folyamatáról. Elsőnek a telepített rendszer hangolásáról írok, majd ismertetem a hálózati beállítások módjait.
Ahhoz, hogy szerverünk felügyelet nélkül is jól működjön, bizonyos szolgáltatásokat nem árt kikapcsolni. Egy asztali gép esetében több olyan szolgáltatást is használunk, melyek csak a felhasználói élmény javítását célozzák, naprakészen tartják alkalmazásainkat, könnyebbé teszik programjaink, állományaink elérését, de egy olyan gépnél, amit kizárólag fájlok tárolására és megosztására használunk, teljesen feleslegesek. Egy olyan gép esetében, amire nincs monitor kötve, igazából felesleges asztali környezetet telepíteni. Aki profi az mindent magold parancssorból és valószínűleg nem is olvasgat ilyen leírásokat.
Asztali elemek, ablakok, ikonok dekorálására, animációs látványeffektekre egy monitor nélküli gépen szerintem egyértelmű, hogy semmi szükség. Rendszerösszetevők telepítését, eltávolítását a YaST Control Centerben a „Szoftver telepítése, eltávolítása” menüpontban tudjuk elvégezni. A „splash” szolgáltatást kikapcsolva sima szöveges betöltőképet kapunk. Szolgáltatásokat a YaST Control Centerben a „Rendszerszolgáltatások” menüpontban indíthatunk, illetve állíthatunk le ideiglenesen, vagy tartósan. Kilépés előtt meg is szokta kérdezni, hogy a futási szintek mentésre kerüljenek-e. Van még egy beállítás, amivel gyorsítható a Gnome ablakkezelője, ami némi grafikai élmény csökkenésével jár.
Ehhez nyitni kell egy terminálablakot és be kell gépelni a gconf-editor parancsot. Ekkor megjelenik egy Konfiguráció szerkesztő ablak, ami a Windows-ban a Registry-hez hasonló adatbázis szerű dolog lesz. Itt a következő helyre kell navigálni: /apps/metacity/general/. Itt meg kell keresni ezt: reduced_resources és az előtte lévő négyzetet ki kell pipálni. Igazából hangszolgáltatásokra sem lesz szükségünk, igaz én nem lőttem ki, aki gondolja megteheti. Ezt ajánlott kikapcsolni, mert gépünk állandóan figyeli, hogy van-e újabb frissítés a neki megadott távoli szoftverforrásokban, ill. a frissítések végrehajtása felhasználói beavatkozást igényel, tehát teljesen önállóan a gép nem végez módosítást a rendszeren és mivel nem ülünk előtte, nem látjuk mikor kell beavatkozni, ennél fogva értelmetlen ilyen esetben ez a funkció.
VNC-n, vagy SSH-n keresztül van lehetőségünk manuálisan frissíteni, ha akarunk. A kikapcsolást a YaST Control Centerben a „Telepítési források” helyen tehetjük meg. Itt látható az a lista, ahonnan a szoftvereink frissítése történik. Ezzel a számunkra nem fontos szolgáltatások javát ki is kapcsoltuk, aki tovább turkál a rendszerben biztosan talál még kiiktatni valót, én már tovább nem mentem bele ebbe a részébe.
Fájlmegosztás és hálózati megosztások
Fájlmegosztáshoz gépünk egyszerű kliensként kapcsolódik a hálózatra fix IP cím segítségével. A routolási feladatokat külön eszköz végzi, ha a modemen és egyetlen számítógépen kívül más nincs a hálózatban, akkor be kell szerezni egy routert, hogy a modem mögött kialakíthassunk egy kis belső hálózatot gépeink számára. A router beállításaira most külön nem térnék ki, nincs semmi speciális beállítás, amit egy iylen fájlszerver igényel, viszont a belső vezetékes adatforgalom gyorsítása érdekében javaslom a gigabites router, vagy switch beépítését. Ezek segítségével gép-gép között - amennyiben a hálózati csatolók támogatják - 1Gb/s-os átviteli sebesség lehetséges a hagyományos 100Mb/s helyett.
A hálózati kapcsolatokat Linux rendszerünkön alapvetően két program felügyeli. Egyik a Network Manager, a másik pedig a hagyományos Ifup. Lehetőség szerint az Ifup-ot válasszuk hálózati kapcsolat kezelésre. A beállító konzolt nem mutatnám be, magyar nyelven van és értelem szerűen kell kitölteni. Gép IP címe, átjáró, DNS kiszolgáló, gépnév, stb. A lényeg, hogy statikus IP címet adjunk gépünknek, hogy a hálózatban mindig azonos IP címen találuk meg.
Ha a beslő hálózaton internet is elérhető, a beállításainkat könnyen tesztelhetjük egy böngészővel. Ha elérjük az internetet, akkor mindent jól állítottunk be. A további beállításokat pedig úgyis csak akkor kell elvégezni, ha adott szolgáltatások ezt igénylik. Ilyenek pl. tűzfal és portbeállítások. A SUSE Linuxok mindegyike rendelkezik beépített tűzfallal. A tűzfal telepítés után általában azonnal fut. A YaST Control Centerben a „Rendszerszolgáltatások” menüpontban indíthatjuk, vagy állíthatjuk le.
Innen jön a lényeg! Innentől már csak azokat a dolgokat kell a rendszerhez adni, amit később használni szeretnénk. Fájlszerver esetében valamilyen fájlmegosztó szolgáltatásra lesz szükségünk. Több lehetőségünk van, Linux-Linux rendszer között az NFS megosztás tökéletes, Linux-Windows között a Samba lesz a megfelelő, de létrehozhatunk FTP kiszolgálót is. Merevlemezeink állapotát a S.M.A.R.T. adatok ellenőrzésével követhetjük nyomon. Én erre a Smartmontools nevű alkalmazást használom. Néha nem árt lefuttatni.
Ami a programokat illeti, talán ennyi, a többi alapból benne van a rendszerben. Nemes egyszerűséggel a Network File System kezdőbetűkből jött az NFS elnevezés. Működéséhez kiszolgálóra és kliensre van szükség. Az alap rendszerben csak klienst találunk. A kliens arra jó, hogy a távoli kiszolgáló paramétereit megadva felcsatolja nekünk az ott található állományokat a fájlrendszerünkbe. Most kiszolgálót hozunk létre, de ismertetem a kliensek beállítási módját is.
Ha ezekkel megvagyunk a YaST-ban a „Hálózati szolgáltatások” résznél láthatunk egy olyan ikont, hogy „NFS-kiszolgáló”. Beállítjuk, hogy az NFS szerver szolgáltatás induljon a rendszer indításakor, valamint kinyitjuk a tűzfal ide tartozó portjait és megadunk egy tartomány nevet. A következőkben megadjuk azon mappáink helyét, amit nyilvánossá szeretnénk tenni. Ezekhez külön jogosultságokat állíthatunk be. A párbeszédablak alsó részén gépeket vehetünk fel egy listára. Megtehetjük azt, hogy csak a listán szereplő gépeknek lehet joguk hozzáférni a megosztott mappáinkhoz, sőt külön megadhatjuk, hogy mely mappákhoz és milyen jogokkal férhet hozzá adott IP című gép.
Ide gépnév alapján is beírhatjuk a klienseket. Ha ez megvan a kiszolgáló paramétereit beállítottuk. A kliensgépen megkeressük a YaST-ban az NFS-klienst, majd elindítjuk. Megadjuk a kiszolgáló IP címét. Ezért kell a fix IP. Egyébként a neve alapján is megtalálja kiszolgálót a rendszer, de az IP nekem biztosabbnak tűnik. Megadjuk a távoli könyvtár helyét (amit a szerveren megosztottunk), majd megadjuk, hogy a kliens gépünkön ez hová kerüljön becsatolásra. NFS-típus: nfs. Opcióknál viszont van némi paraméter. Az „rsize” és „wsize” az adatcsomagok méretét határozza meg szerver és kliens között. Ha nem adjuk meg, a rendszer alapértelmezést használ, egyéb parancsokkal lehet még optimalizálni a sebességet. A „timeo” opció megadja, hogy meddig várjon a kliens a szerver válaszára. Ezzel gyakorlatilag befejeztük az NFS megosztások beállítását.
Ha a szerverünket hamarabb indítjuk, mint a kliens gép, akkor a kliens automatikusan fel fogja csatolni a szerver megosztásait magának. Ezt az /etc/fstab fájl teszi, ugyanis az NFS kliens beállításakor ide is bekerülnek a felcsatolandó helyek, így már a rendszer betöltésekor felcsatolásra kerülnek a távoli megosztások. Ha nem sikerülne az automatikus felcsatolás, vagy esetleg a szerverünket később indítottuk el, akkor kézileg kell csatolnunk a távoli helyeket parancssorból.
Létrehozhatunk FTP kiszolgálót is, melynek nagy előnye, hogy Windowsból is egyszerűen elérhetjük, illetve böngészőn keresztül is működik. Két elterjedt FTP kiszolgáló létezik, egyik a VsFTPD, másik pedig a PureFTPD. YaST-ban telpíteni kell a vsftpd és yast2-ftp-server csomagokat, majd a YaST Control Center-ben a „Hálózati szolgáltatások” résznél meg fog jelenni egy FTP kiszolgáló nevű ikon. Itt kötölhetjük az üdvözlő üzenet részt, illetve meg kell adni az FTP megosztáshoz kijelölt mappánkat, melynek tartalmához hozzá szeretnénk majd férni a kliens gépeken.
Én nem vittem túlzásba a biztonsági beállításokat, lehetséges egyébként hitelesített felhasználókkal is használni a kiszolgálót, de ez azzal jár, hogy a szerveren is jogokat kell nekik biztosítani. Az FTP szerver működését legegyszerűbben egy böngészővel tudjuk tesztelni, akár a gazdagépen, akár egy kliensen. Szerverünk egy tápvezetéken és egy hálózati kábelen fityeg valahol a pincében, vagy padláson, vagy a szomszéd helységben. Nincs hozzá sem egér, sem billentyűzet, sem pedig monitor. Ennek ellenére nekünk tudni kell kezelni és használni.
Több megoldás is van arra, hogy felügyeljük gépünket egy másik számítógép segítségével. Az SSH (Secure SHell) voltaképpen egy hálózati protokoll amivel bejelentkezhetünk hálózaton át egy másik gépre, és az ehhez szükséges hálózati kapcsolat titkosítva lesz. Ez egy konzolos felület, amin keresztül parancsokkal irányíthatjuk a távoli gépet, azaz a szervernek adhatunk parancsokat, mintha előtte ülnénk. SSH segítségével akár le is állíthatjuk szerverünket úgy, hogy fizikálisan nincs melletünk a gép.
Az ssh paranccsal és jelszóval bejelentkezünk a szerverre. Kiadjuk a su parancsot és beírva a jelszót rendszergazdai jogokat kapunk a gépen. Kiadjuk az init 0 parancsot a leállításhoz, majd exit paranccsal kilépünk a rendszergazda módból, egy újabb exit paranccsal pedig zárjuk az ssh kapcsolatot. Szintén távfelügyeletre használható megoldás, de grafikus felületen működik, a szerver gép asztalát a kliens gépen láthatjuk magunk előtt, mintha a távoli gép előtt ültnénk.
Ennek működéséhez engedélyezni kell a távoli asztalok lehetőséget, illetve engedélyezni kell az asztal megosztását a szerveren. A YaST-ban a „Távoli felügyelet (VNC)” ikont kell keresni a „Hálózati szolgáltatások” résznél. A kliens gép alkalmazásai között lesz olyan, hogy „Távoli asztalok megjelenítése”. Erre kattintva kapunk egy ablakot amiben bal fent található egy „Kapcsolódás” gomb. A protokoll marad VNC, a gépnévhez pedig az elérni kívánt gép IP címét kell beírni.
Egyéb lehetőségek vannak, melyeket nem fontos bejelölni (képméret, jpeg tömörítés, csak megtekintés…). VNC kapcsolat biztonságosabbá tételéhez hazsnálhatunk jelszót, amit a kapcsolódás alkalmával a szerver bekér, mielőtt megosztja a klisenssel az asztalát. SSH segítségével távolról leállíthatjuk a gépet a fent bemutatott módon. Már csak a kikapcsolt gépet kellene valahogy elindítani a bekapcsológomb megnyomása nélkül. Szerencsére erre is van lehetőség.
Gépünk a hálózaton keresztül egyszerűen feléleszthető a wol parancs segítségével. Igazából ezt a parancsot nem a gépnek, hanem a hálózati kártyának küldjük. A legtöbb hálózati csatoló rendelkezik un. Wake On Lan funkcióval.
Linuxok alapból tudnak ilyen csomagot készíteni a wol parancs használatával. Gondoljuk végig, milyen fájlokat, mappákat milyen módon kívánunk majd elérni a hálózaton. Az állományaink rendszerezését ennek megfelelően végezzük el. Bármilyen mappát megoszthatunk a /home partícióról. A root partíció tartalmának megosztása felesleges, azon úgyis rendszerfájlok vannak és csak rendszergazdai jogokkal módosíthatóak, hozzáférhetőek. Adatainkat egyébként is a /home területre fogjuk tenni, mert itt lett nagy tárkapacitás kialakítha és ez a terület rendelkezik egyedül biztonsági másolattal (RAID1). Mindenhová jogosultságokat állíthatunk be, gyakorlatilag teljesen kontroll alatt tudjuk tartani megosztott tartalmainkat.
Kezdeti adatok feltöltését célszerű a szerver gépen végezni úgy, hogy a másolás idejére fizikálisan hozzá csatlakoznak azok az adattároló egységek, melyekről a szerverre töltjük a megosztani kívánt adatokat. Összegzésként elmondható, hogy fájlok hálózaton belüli megosztására célszerűbb egy megfelelő alkatrészekből összerakott PC-t használni, mint gyári NAS-t vásárolni. Persze mindenkinek más az igénye, de otthoni célra, aki valamivel jobb minőségű eszközt keres, árban annyiért fog találni magának megfelelőt, hogy abból már egy komplett kis számítógépet lehet összerakni. Egy PC pedig beállíthatóságát és szolgáltatásait tekintve sokkal többet tud nyújtani egy NAS tárolóval szemben, fájlmegosztásra használva gyakorlatilag minden otthoni igényt kielégít.
Windows-alapú megoldások és Hyper-V megemlítés
A Windows 10 évfordulós frissítésétől kezdve bárki létrehozhat olyan alkalmazásokat, amelyek Hyper-V szoftvercsatornák használatával kommunikálnak a Hyper-V gazdagép és virtuális gépei között - egy új címcsaládot és speciális végpontot tartalmazó Windows-szoftvercsatornát a virtuális gépek megcélzására. Az Hyper-V szoftvercsatornákon keresztüli összes kommunikáció hálózatkezelés nélkül fut, és minden adat ugyanazon a fizikai memórián marad. Linux-vendégek linuxos integrációs szolgáltatásokkal.
Windows Server 2022 és korábbi verziók ideálisak lehetnek dedikált környezetekre, ahol fontos a stabilitás és a skálázhatóság. A beállítások között szerepelhet a RAID, NVMe‑alapú tárolás, és 10 Gbps-os feltöltés lehetőségei útvonaloptimalizált átvitellel.
Ha Windows-alapú környezetben szeretnél teljes körű távfelügyeletet, a Remote Desktop és a VNC kombinációja releváns lehet. A hozzáférés és a biztonsági beállítások gondos megtervezése elengedhetetlen.
Rövid áttekintés a szolgáltatói lehetőségekről
Az otthoni szerver építéséhez szükséges eszközök és konfigurációk összevetése a költségvetés és a felhasználási igények függvénye. A megfelelő hardver kiválasztása esetén a helyi hálózatban történő fájlmegosztás gyorsabb és költséghatékonyabb lehet, mint a késői NAS vásárlása.
Windows dedikált szerver szolgáltatók között gyakran megtalálhatóak az alacsonyabb belépési küszöbökkel dolgozó opciók és a kedvezményes beállítási csomagok, amelyek egyszerűsítik a bevezetést, miközben biztosítják az IIS, .NET és SQL Server kompatibilitást. A teljesítmény, a megbízhatóság és a skálázhatóság alapvető szempontok, amelyeket érdemes figyelembe venni a választás során.
Mi az a SZERVER? Dedikált szerver alapjai kezdőknek!
A cikk végigvezet a hardver kiválasztásától a hálózati beállításokon át az adatmegosztás és a karbantartás összetett folyamataiig. A megfelelően kiépített otthoni szerver lehetővé teszi, hogy saját kontroll alatt tartsd adataidat, és rugalmasan reagálhass a növekvő igényekre.