Az egyre elterjedtebb elektromos autózás egyik legnagyobb problémáját az energia tárolása jelenti. Azok, akik még mindig szkeptikusak a tisztán elektromos hajtású autókkal kapcsolatban, általában az akkumulátorok teljesítményét, a hatótávolságot, és a töltési időt szokták felhozni ellenérvként. Napjaink elektromos autóit lítiumion-akkumulátorok működtetik. Ennek a technológiának az 1970-es évek óta folyik a fejlesztése, és mára alighanem elérte a határait.
Az első akkumulátort, amelyik sós vizet használ elektrolitként, az Aquion Energy nevű amerikai vállalat készítette el. A technológia legfőbb előnyei, hogy sós vízhez könnyű és olcsó hozzájutni, nem tűz-, és robbanásveszélyes, ráadásul tökéletesen környezetbarát. Az új rendszernek további előnye, hogy míg egy lítiumion-akkumulátor akkor is öregszik, ha éppen nincs használatban, a sós vizes akkumulátor nem. Nem csoda, hogy számos nagy cég, mint például a Tesla, vagy a General Electric gőzerővel látott neki a fejlesztésének.
A sós vizes akkumulátorral működő autót négy kerékagy-motor 2,8 másodperc alatt gyorsítja 0-ról 100-ra. A motorok összteljesítménye 920 lóerő, az autó végsebessége 350 km/óra, a hatótávolsága pedig 600 kilométer. Az autót nem vezetékről kell tölteni, mint az elektromos autókat általában. Két 200 literes tartályában kétféle elektrolitos oldat van. A hatótáv végén ezeket a tartályokat kell kiüríteni, majd friss folyadékkal feltölteni.
A technológia hátránya, hogy egyelőre méregdrága. Egy Quant 1,8 millió dollárba, vagyis közel 550 millió forintba fog kerülni, ha piacra dobják. Aki addig is szeretne egy sós vízzel működő szuper sportkocsival játszadozni, de nincs rá több mint félmilliárd forintja, az kipróbálhatja az élményt kicsiben. A játékautók hasonló, de azért nem ugyanolyan elven működnek, mint a valódi sósvizes autók. A játékautókban egy kis fém lap tárolja az elektromos energiát, a sós víz csak beindítja a reakciót, amitől az elektromosság elkezd a kerekeket pörgető motor felé áramlani. Néhány csepp sós víz nagyjából fél órán át hajtja a kisautót.
A Shellhez begurultak a BMW M modellautók, melyek akár sós vízzel is működnek! A tudomány és a szórakozás végre egy pályán haladnak! Tankoljon Shell üzemanyagot és szerezze meg mind a négy modellt! *A tájékoztatás nem teljes körű. Alapvetően mindegy, hogy benzines vagy dízel járművel történik, de az égéstérben a víznek nincs helye - mondta el korábban a hvg.hu-nak a Hyundai magyarországi importőrének műszaki területi vezetője, Dániel Ádám.
A folyadék lényegében összenyomhatatlan, nem sűríthető, így járó motornál az égéstérben ott lévő egyéb alkatrészekkel együtt fog valahogy helyet keresni magának, ennek nyomán pedig a szelepszárak, hajtókarok fognak meghajlani, esetleg törni. Alapszabály, hogy ha a lehulló csapadék mennyisége a tengelyek magasságáig ér, akkor az autó gond nélkül átvészeli a vízben történő haladást. Az új autók orrburkolata alapvetően jól zárja a vizet, a motor légbeszívója általában a szellőzőnyílás felső részében található - mondta Frank György, a Das WeltAuto márkaigazgatója. Ugyanakkor, még ha motort nem is éri el a vízszint, a padlózatban elhelyezett vezérlőegységek is vizet kaphatnak, amelyek szintén cserét igényelhetnek. A vezérlőegység cseréje akár 150 ezer forintba is kerülhet, s ebből 30-40 darab is lehet a modernebb kocsikban. A műszerfal közepéig vízben álló autónál értékétől függően olyan magasak lehetnek a javítási költségek, hogy a biztosítók és a márkaszervizek akár gazdasági totálkárosnak minősíthetik a járművet.
MINDEN AMI GÁZ- Lakóautó, lakókocsi gázrendszer - palackok, csatlakozók, adapterek Európában
Mit tegyünk, illetve mit ne, ha autóban ér a vízözön? Az autósok közül sokan egyáltalán nincsenek képben, mennyire veszélyes lehet egy kényszerű autós „csónakázás”. Simon Péter, a Duna Autó Zrt. műszaki igazgatója is azt hangsúlyozza, amennyiben a víz magassága már eléri az ajtót, akkor mindenképpen át kell nézetni a kormányművet, a féltengelyeket, illetve az alsó gömbcsuklókat. Ezeket szükség esetén meg kell tisztítani a szennyeződésektől és vissza kell állítani a megfelelő kenést. Amennyiben pedig a motor még is vizet szívott menet közben, az már teljes meghibásodást okozhat.
A víz nemhogy elégni nem fog a hengerekben, de még a dugattyú sem tudja azt összenyomni. Ezért leáll a motor, a benne rekedő mozgási energiáktól görbül, törik a hajtókar. Ez pedig akár a motorblokk oldalát is kiszakíthatja - magyarázta Simon Péter.
A víz nemcsak a belső égésű motoroknál okozhat károkat, de az egyéb, alternatív meghajtású gépjárműveknél is. A nagy esemény főhelyen szerepelt az ausztrál napisajtóban és a tévébeszámolókban. A fényképezőgépek csattogása szaporább lett, amikor kinyitotta a kocsi csomagtartóját, és egy műanyag edényből jó háromliternyi vizet töltött egy kisebb tartályba. Néhány pillanaton belül a kormány mögé ült, elfordította az indítókulcsot, a motor halk, jellegzetes sípoló hanggal beindult, a kipufogócső végén enyhe gőzfelhő gomolygott, és néhány csepp víz jelent meg a cső szélén. A naptár 1980. Nagy napja volt ez a világ automobilizmusának.
Az ausztrál és más külföldi újságok, szaklapok, rádiók és televíziók nagy lelkesedéssel számoltak be a termonukleáris-hidrogén hajtású autó nyilvános bemutatkozásáról. A feltaláló, Horváth István, magyar származású sydneyi mérnök sok éves kutatással létrehozott egy kis méretű, aránylag olcsó termonukleáris hidrogéngáz-fejlesztőt, s a kocsi menet közben közönséges vízből állítja elő a szükséges üzemanyagot. A szakemberek a műszerek adatai látták hitték el, hogy a 8 hengeres, 4942 cm3-es, 175 kW-os (243 LE) Ford Fairlane-motor csak 1 liter vizet fogyaszt 100 km-re. A magyar származású Horváth István mérnök 1972-ben kezdte kísérleteit a termonukleáris-hidrogén hajtású autóval. Mint ismeretes, a hidrogénhajtás bevezetését az nehezíti, hogy igen költséges és bonyolult a gáz tárolása, azonkívül sok villamos energiát igényel a gáz előállítása. Horváth István kísérletei ezeket a negatív tényezőket kívánták megszüntetni. A Horváth-féle motor eddig 1600 órán át futott, mintegy 80 ezer km-nek megfelelő úton.
Ha kinyitjuk a motorházat, első pillantásra kiderül, hogy hiányzik a porlasztó és az üzemanyagszivattyú, de ugyanakkor más, ismeretlen célú szerkezetek kaptak helyet a Ford Fairlane motorja mellett. Például a benzintank átalakult víztartállyá, továbbá látható egy kis hidrogéngázpalack, a gázelőállító konverter és a leglényegesebb: a mini „reaktor”. A „reaktor” egy 25 cm átmérőjű és magasságú acéledény. Ebben történik a hidrogéngáz részleges átalakítása, mielőtt az belekerül a motor hengerébe. A reaktorban a gáz erős mágneses téren és sugárfüggönyön halad keresztül, aminek hatására a hidrogén plazmaállapotúvá válik. (Ionizált állapotban így alkalmas a további atomszerkezeti változásra.) A hidrogén innen a keverőszerkezetbe jut, itt veszi fel a levegőből az égéshez szükséges oxigént. Ennek vezérlése elektronikus úton történik, a motor terhelésének és fordulatszámának megfelelően. A hengerbe kerülő gáz-levegő keverékben a speciális gyújtógyertya megindítja a részleges atomreakciót, befejezve a reaktorban elindított folyamatot. A hengerben a kémiai égés vet véget a folyamatnak, mielőtt az energiafelszabadítás nem kívánatos, veszélyes mértéket öltene. A reaktorhoz tartozik egy elektronikus berendezés is, amely a folyamatos üzemhez szükséges 40 ezer voltos áramot előállítja. A reaktorral a feltaláló a hidrogén tulajdonságait változtatta meg úgy, hogy az kezelhetőbb legyen, mint az eddigi gázüzemű motoroknál a hidrogén és levegő alkotta úgynevezett durranógáz. Nagyszerűsége az eljárásnak az, hogy a hidrogén könnyebb kezelhetősége érdekében átalakítja a hidrogén atomszerkezetét alacsony hőmérsékleten. A hidrogén elégetésének fő mellékterméke a túlhevített gőz. A motor meghajtásánál így jelentkező többletenergiát használja fel a találmány a hidrogén fejlesztésére. A kipufogócsőbe kerülő gőzt egy konverterbe vezetik, amely két rész hidrogént és egy rész oxigént fejleszt belőle. Ez tulajdonképpen a természetben is tapasztalható, mint zárt körforgás. Az üzemanyag-fogyasztás csak az, ami a motorban átalakul energiává, és eltávozik a kipufogócsövön a szabadba. Pótlására vizet vesz fel a tartályból, és a fogyasztása 100 km-enként alig éri el az 1 litert.
A motorházban található kisebb hidrogénpalack a motor indításához és a gázellátás folyamatosságának biztosításához szükséges. Jogos az olvasó kérdése: jó, jó, de mibe fog mindez kerülni? A számítások szerint a teljes kocsi árát - sorozatgyártás esetén - kb. 20-25 százalékkal növeli a gázfejlesztő berendezés. Hogy mennyire nem műszaki kacsa az új rendszerű hidrogénautóról szóló hír, bizonyítja, hogy a kőolajban érdekelt kereskedelmi körök már fantasztikus összegeket kínáltak fel a találmány megvásárlására. Lehet, hogy itt is megvalósulnak Verne Gyula bölcs előrelátásai, mint sok minden másban.
A találmány gyártására és értékesítésére egy-egy multinacionális cég alakult Kanadában és az Egyesült Államokban. Megkezdték a „0”-széria gyártását, és újabb szakmai bemutatókat rendeznek Torontóban és New Yorkban. Könnyen lehet, hogy ezekben a hónapokban az automobilizmust forradalmi módon megváltoztató találmány kibontakozásának lehetünk szemtanúi. Előnye, hogy a hidrogént magas nyomású rendszer nélkül használja ki. A sós vizet használja a kialakított rendszer az elektromos áram létrehozására is.
Az autókban két tartály található, melyek tele vannak oldott fémes sókkal. Ezek az oldott sók ellentétes ionos töltéssel rendelkeznek, melyeket egy membránon szivattyúznak át. A kémiai reakció, ami egyesíti mindkét molekuláris struktúrát energiát termel, amelyet négy elektromos motor meghajtására használ fel mind a négy keréknél, felhasználva a beépített szuper kondenzátorokat. Három autómodellt valósítottak meg, ami így működik, és magában foglalja ezt a technológiát. Egy prototípus, egy fogyasztói változat, valamint egy sportkocsi.
Ha most azt gondolja, hogy mindez túl szép, hogy igaz legyen, akkor nincs egyedül. A Quantino olyannyira létezik, hogy egy friss videó szerint nemrég elkaptak egyet Zürich utcáin is: Még gyára sincs, de már eladott 25 500 darab autót a NanoFlowcell. A startup 3,1 milliárd eurós (994 milliárd Ft) szerződést kötött 25 500 autó értékesítésére. Egy nemzetközi befektetőcsoport 3,1 milliárd euró értékben vásárolt tőlük autókat, és ezt az összeget előre át fogják utalni. Az autó a Quant e-Sportlimousine nevet kapta. Számos figyelemfelkeltő tulajdonsággal rendelkezik. Minden kerekét külön motor hajtja, különben pedig sirályszárnyas ajtókkal bír. Megjelenésében egyszerre gyönyörű és félelmetes, akár mint egy "ragadozó". Mégsem ez a legnagyobb durranás benne, hanem az üzemanyag. A négy motor egyenként 227 lóerős, ami eszméletlen menetdinamikát eredményez, a jármű szinte nem is száguld, hanem repül.
(Megjegyzés: az anyagban többször előforduló óriási ára és ígéretes jövő hangsúlyozása miatt a szöveg egyes részei technológiák elméleti vagy demonstrációs jellegét hangsúlyozzák.)