Leveles tésztából gyorsan finomat: egy csomag konyhakész leveles tészta mindig jó szolgálatot tesz, hiszen villámgyorsan és pofonegyszerűen lehet belőle pékségeket megszégyenítő finomságokat - csigákat, batyukat, párnákat - varázsolni. Íme több tucat szuperhasznos süti recept. Válogassatok ízlésetek szerint az édes és sós finomságok között. A leveles tészta legnagyobb előnye, hogy készen kapható, és valójában bármivel tölthető, de simán sajttal leszórva is csodásan finom. Próbáljátok ki a bevált süti recepteket.
Azonban a digitalizációval együtt járó „challenge” jelenség jogi megközelítése is fontos. A közösségi oldalak használata során egyre gyakrabban találkozhatunk internetes kihívásokkal (challenge), amelyek lényege, hogy a kihívó közvetlen felhívásban buzdít valamilyen feladat elvégzésére, illetőleg a feladat végrehajtásáról készült felvétel közzétételével sarkallja cselekvésre a felvételt megtekintőket, és ily módon kihívottakat. A kihívást elfogadók a teljesített feladatról készített felvételeket azután a közösségi oldalakon teszik hozzáférhetővé, ezzel mintegy biztosítva a kihívás aktualitását. A kihívások egy része a kihívottakra nézve teljességgel veszélytelen és eredményüket tekintve kifejezetten pozitívként értékelhető, mint például a könyv-kihívás, amely az olvasást hivatott népszerűsíteni.
Ugyanakkor a jogi keretek között vannak olyan megfogalmazások, amelyek a személyek testi épségét és életét érintő kockázatokat vizsgálják. Egyre gyakoribbak ugyanakkor az olyan kihívások, amelyek esetében a teljesítendő feladat a kihívást elfogadó vagy rajta kívül álló más személy testi épségét a bizonyossághoz közeli valószínűséggel sérti, illetve az életet veszélyezteti. A kihívások önmagukat generálják, hiszen minél többen hajtják végre a feladatot, annál nagyobb a kihívás ösztönző ereje a kihívottak számára. Ennek kapcsán egyre nagyobb jelentőséghez jut az ún.
Az öngyilkosság és az önkárosítás jogi kötelezettségei vizsgálhatók különböző szemszögekből. A probléma megközelítéséhez elsőként azt szükséges vizsgálni, hogy a saját test sértése, illetőleg az egészség önkezű károsítása mennyiben bírhat büntetőjogi relevanciával. Angyal Pál megközelítésében: „Szabály szerint az önokozta testi sértés sem büntetendő cselekmény, mert bár érdekében áll az államnak, hogy polgárai testileg épek s egészségesek legyenek, mindazonáltal kénytelen eltűrni a testi épséget érő sérelmek önkéntes előidézését, miután a testi épséghez való jognak csorbítása a jogosult részéről addig, míg másnak jogilag védett érdekét nem sérti, nem jogtalanság.
Hasonló okokból marad büntetlen a személyes szabadságnak, becsületnek s a vagyoni jogoknak önokozta sérelme is. A saját test sértése, illetőleg a saját egészség károsítása tehát - egy rendkívül szűk kivételtől eltekintve - nem vonhatja maga után büntetőjogi következményeket. Mindez azonban nem jelenti egyszersmind azt is, hogy a tág értelemben vett önkárosító magatartásra ösztönzés általában közömbös lenne a büntetőjog számára. Az ilyen magatartások ugyanis már önmagukban olyan fokú társadalomra veszélyességet hordoznak, ami kétségtelenül megalapozza az állami büntetőigényt.
E megfontolások alapján büntetendő egyebek mellett például a kóros szenvedélykeltés azon alakzata, amikor a tizennyolcadik életévét betöltött személy a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt kábítószernek nem minősülő kábító hatású anyag, illetve szer kóros élvezetére rábírja vagy rábírni törekszik, az öngyilkosságban közreműködés rábírással megvalósuló fordulata, vagy a kiskorú veszélyeztetésének azon alakzata, amikor a 18. életévét betöltött személy a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt züllött életmód folytatására rábírja, vagy rábírni törekszik.
Az ilyen megközelítések azonban - amint arra Belovics Ervin elvi éllel rámutatott - tévesek, mert az öngyilkosság nem bűncselekmény, már pedig tettesi alapcselekmény hiányában részességről sem beszélhetünk. „Tehát az öngyilkosságban közreműködés nem sui generis részességi jellegű bűncselekmény, hanem csak arról van szó, hogy a részesség két típusának, illetve az öngyilkosságban közreműködésnek az elkövetési magatartásait a jogalkotó azonosan határozza meg.”
Összességében tehát az öngyilkosságban közreműködés nem sui generis részesi, vagy részességi jellegű bűncselekmény, hanem de lege ferenda deliktum. Mindennek pedig a dogmatikai következménye - egyebek mellett - az lesz, hogy az öngyilkosságban közreműködéshez az általános szabályok szerint kapcsolódhat felbujtás, illetve bűnsegély. Ezt a megközelítést maradéktalanul osztva, és figyelemmel arra, hogy az önkezű testi sértés bűncselekményt nem valósít meg, a de lege ferenda tényállás körében releváns rábírást nem tettesi alapcselekményhez kapcsolódó részesi, vagy részesi jellegű, hanem önmagában vett elkövetési magatartásként kell értékelnünk.
A bűncselekmény megvalósulásához a rábírásnak olyan önkárosító magatartás tanúsítására kell irányulnia, amely nyolc napon túl gyógyuló testi sérülés vagy betegség előidézésére alkalmas. Az ilyen következmény előidézésére való alkalmasság objektív jellegű ismérv, amely független a passzív alany szubjektív tudatától. Az elkövetőnek az objektív alkalmasságot illető esetleges tévedése a Btk. 20. § (1) bekezdésének büntethetőséget kizáró okot alapozhat meg, ugyanakkor - véleményem szerint - a cselekmény jellegére tekintettel a társadalomra veszélyességben való tévedés lehetősége praktikusan kizárt.
Ugyancsak vitatott kérdés a jogirodalomban, hogy gyermekkorú vagy beszámítási képességgel nem rendelkező személy öngyilkosságra rábírása esetén közvetett, vagy közvetlen tettesi alakzatról beszélhetünk. A javasolt tényállás (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény esetében nem tényállási elem az önkárosító magatartásra rábírt személy kiszolgáltatott helyzete, illetve annak kihasználása. Az önkárosító magatartásnak nem szükségképpeni sajátossága annak a sértettre nézve megalázó jellege.
Ott István PhD hangsúlyozza, hogy a tizennegyedik életévét be nem töltött személyre történő elkövetés minősített eseteiről és a beszámítási képesség kérdéséről eltérő álláspontok vannak. Ugyanakkor a passzív alany 18 év alatti vagy akaratnyilvánításra képtelen személy nyolc napon túl gyógyuló sérülés vagy betegség előidézésére irányuló önkárosító magatartásra rábírása esetén a bűncselekmény minősített esetei merülhetnek fel, vagy akár közvetlen tettesként érintettek lehetnek.
Az ilyen összefügések vizsgálata során fontos megkülönböztetni a felhívás és a felhasználás körét: a felhívás nem sui generis előkészületi magatartás, hanem kontextusában konkrét cselekményre irányuló, nyolc napon túl gyógyuló sérülés vagy betegség okozását célozza. A hozzáférhetővé tétel pedig olyan magatartást jelent, amely megteremti a felvétel megismerésének lehetőségét, és a passzív alany által tanúsított önkárosító magatartás tehát befejezetté válik, ha a rábírás eredményt hoz.
Az ilyen tényállások elemzése során kerülő megközelítések közül a konszenzusos álláspont az, hogy az önkárosító magatartás legyen objektíven alkalmas nyolc napon túl gyógyuló sérülés vagy betegség előidézésére, és a passzív alany tudatossága ezt a feladatot ne legyen lényegesen meghatározó. A de lege ferenda tényállás alkalmazásakor pedig a tizennegyedik életévét be nem töltött személy szexuális vagy megalázó jellegű összefüggéseit a jelen javaslat nem tartalmazza, hogy elkerüljük a különleges minősített esetek jogi áttekintését.
Összegzésként érdemes kiemelni, hogy az öngyilkosságban közreműködés jogi státusza komplex: nem sui generis részességi jellegű bűncselekmény, hanem de lege ferenda deliktum, amely lehetővé teszi a felbujtást és a bűnsegélyt az általános szabályok szerint. A modern technológiák, mint a deepfake tartalmak felhasználása, további indokolást adhat a hatályos Btk. tényállásainak megújítására vagy kiegészítésére annak érdekében, hogy a digitális manipulációk által előidézett társadalmi károk megbízhatóan legyenek védve.
