Ez a cikk összegyűjti a gledícsia triacanthos termesztéséről és felhasználásáról szóló részleteket, kiemelve az őszi dekorációt, a hüvelyesek felhasználási lehetőségeit és a kísérletező gasztronómia gyakorlatát. A növény Észak-Amerikából származik, hosszú, csavarodott barna hüvelyterméssel, amely virágok után a tél végére hull le a földre. Nyár végére megbarnulva lóg az ágakon, íze pedig kellemesen édes.
Minden fának megvan a maga jelentősége: vannak olyanok, amelyeket díszítésre vagy árnyék adására ültetünk, és vannak olyanok, amelyek termést hoznak. A gledícsia triacanthos, krisztustövis néven is ismert, a pillangósvirágúak családjába tartozik, talajban nem válogatós, de jó vízáteresztő képesség szükséges. A city- vagy parkfák körében kedvelt fajta a tövisnélküli változata, a G. triacanthos var. inermis, valamint a sárga lombú változat. Az esernyőt formázó díszfa gyökerein nem találhatók meg a hüvelyesekre jellemző csomócskák, bár Yale Egyetem kutatói megállapították, hogy közvetlenül a gyökereikben képesek megkötni a nitrogént.
A növény levelei szárnyasan összetettek, lombhullás előtt aranysárgára színeződnek. Körülbelül 10 éves korukban kezdenek el teremni; a hosszú és forró nyár elengedhetetlen feltétele a termésnek. A zöld hüvelyek előbb narancsvörösre, majd november-december környékén sötétbarna színűvé érik. Az érés előtti magvak a 30%-os cukortartalommal édesek, de a magok kemények, és csak hosszú főzéssel puhulnak meg. A magok felhasználhatók úgy, mint a lencse vagy a sárgaborsó, őrölve zöldséglevesbe vagy kávé helyettesítésére is használták őket. Az érett termések rövid ideig, 1-2 hétig tartalmaznak ízletes gyümölcshúst, amelyet a hüvelyekkel együtt felhasználni érdemes, mint a szentjánoskenyérfa termésének egy másik változatát.
Az érett termések felhasználása során fontos, hogy a hüvelyeket tisztítsuk meg, majd a magokat külön értelmezzük. A régebbi hüvelyek savanykás pépje citromlé helyettesítésére is alkalmas lehet. A lepényfa termése táplálékul szolgál vadállatok számára, de háziállatok is fogyasztják, például kecske, juh, szarvasmarha és sertés között is helyet kap. A levelek is takarmányozási célokra felhasználhatók.
Hogyan készítsük a gledícsia felhasználását a konyhában?
A zöld hüvelyeket megmossuk, és egy fazékban megfőzzük. Forralás után 4 órán át állni hagyjuk, majd hosszában felvágva eltávolítjuk a magokat és feldaraboljuk a hüvelyeket. Az aszalóban 50-60 °C-on vagy a sütő legalacsonyabb fokozatán kiszárítjuk, végül kávédarálóban porrá őröljük. Szitálással szétválasztjuk a szemcseméreteket, és légmentesen záródó edényben tároljuk. A feldolgozás során maszk viselése ajánlott a por miatt.
A második lépésben egy receptet érdemes kipróbálni: a zsenge, édes magokat a zöldborsó főzelékének ízvilágához közelebb álló módon dolgozzuk fel. A zöld gledícsia magját sózzuk meg, hozzáadunk egy deci vizet és olajat, majd lassú tűzön kb. 10 percig pároljuk. Ekkor felengedjük vízzel, hozzáadjuk a petrezselyemzöld felét, és fedő alatt puhára főzzük. Körülbelül 70 perces főzési időre van szükség, mert a magok nagyon kemények. Amikor megfőtt, liszttel és tejjel krémes szószt készítünk, majd a levest sűrítjük, és hozzáadjuk a maradék petrezselymet és egy kevés cukrot. Íze hasonló a zöldborsóéhoz, de nem teljesen ugyanaz, kiindulási alapként kiváló, és bátran ajánlható kísérletező gasztronómiát kedvelőknek.
Érdemes megjegyezni, hogy a receptet megosztva legyen feltüntetve a forrás, és legyen biztosítva a korrekt átadás. A képeket és más vizuális világot pedig a szerzői jog tiszteletben tartásával használjuk fel, logókat érintetlenül hagyva. A garnitúra és a vizuális elemek terjesztése során legyen egymásra tekintettel és jogkövető.
Részletes összetevők és jellemzők (tudományos adatokkal)
- Az érett mag általában barna színű és 8-10 mm hosszú, 6-8 mm széles.
- A magtartalom 21% fehérje, 3% zsíros olaj és további összetevők (mannogalaktán, enzimek, tannin, polifenolok).
- Az éretlen hüvely 30% cukrot tartalmaz, a magok pedig nagyon kemények és hosszú főzésre szorulnak.
- A növény levelei aranysárgára színeződnek lombhullás előtt.
- A nitrogénkötés a gyökereknél történik, bár a csomók a tövisek miatt nem mindegyik típusnál található meg a törzsön és ágain.
