A gyerekek étvágya néha teljesen kiismerhetetlen.
Hétfőn egy sima kifli a kedvencük, kedden viszont még a szagától is elfordulnak, és egész nap csak banánt ennénk.
Amíg kicsik, a szülők általában türelmesek és elnézőek az ilyen hullámvölgyekkel.
A valódi kihívás akkor kezdődik, amikor a gyerek hirtelen semmit sem akar enni.
Nyilvánvaló, hogy valami nincs rendben, ha a gyerek hirtelen visszautasítja az ételt.
Nem ízlik neki, fáj valahol, vagy valami bántja?
Az étvágy ingadozása teljesen természetes, ezt a felnőttek is tapasztalják.
Gyerekeknél gyakori, hogy az egyik nap folyton kérnek valamit enni, másnap pedig egyáltalán nem érdekli őket, amit kínálsz.
Depresszió (igen, a gyerekeknél is előfordulhat.
A fent említett OKOK általánosak, és a gyerekeknél bármely életkorban előfordulhatnak.
Sok szülőt azonban kifejezetten az 1-3 éves korosztály étvágytalansága aggaszt.
A totyogókor tele van kihívásokkal, és az étel elutasítása is ezek közé tartozik.
A kisgyerekek hihetetlen gyorsasággal fejlődnek, ami időnként étvágytalanságot okozhat.
Egyszerűen nincs idejük enni, mert a világ annyira izgalmas, hogy az felfedezésre szánt idő látszólag kevés.
Az evés egy érzékszervi élmény, és a totyogóknál különösen igaz ez.
Lehet, hogy azért nem ízlik nekik az étel, mert túl ropogós, túl vagy épp nem eléggé pürésített, furcsa illata vagy színe van, túl hideg vagy forró.
Egy hosszú, aktív nap vagy egy nehéz éjszaka után a gyerek gyakran túl fáradt ahhoz, hogy egyen.
A fogzás önmagában egy külön fejezet, amit minden szülő jól ismer.
Ebben az időszakban a gyerekek gyakran sírnak, fáradtak, fájdalommal küzdenek, és enni sem nagyon akarnak.
Ha egy 2 éves nem akar enni, lehet, hogy a fogzás miatt szenved.
A fájdalom általában az íny érzékenységéből adódik, de vannak gyerekek, akiknek egyszerűen új élmény a rágás a fogakkal.
A totyogók étvágyát számos fertőzés csökkentheti, a fülfájástól kezdve az egyszerű nátháig.
Különösen a torokfájással járó fertőzések vehetik el az étvágyat.
Bár néha lehetetlennek tűnik, a gyerekek étvágytalansága a legtöbb esetben csak átmeneti szakasz, amin együtt könnyen túljuthattok.
Étkezzetek mindig ugyanabban az időben.
Tervezd meg a reggelit, ebédet, vacsorát, de a tízórait és uzsonnát is mindig ugyanarra az időre, és tartsátok a rendszeres időközöket az étkezések között.
Lehet, hogy az uzsonna túl hamar jön az ebéd után, és a gyerek egyszerűen nem éhes.
Ne kínálj mindig alternatívát.
Előfordul, hogy a gyerek különböző okokból elutasítja a főtt ételt.
Ne nyújts neki minden alkalommal mást, mert így elveszíti a motivációt, hogy megegye azt, ami előtte van, és állandóan új ötletekkel áll elő.
Vásárolj kedvenc ételeket.
A bevásárlásnál tegyél a kosárba olyan ételeket, amiket tudod, hogy a gyerek szeret, és a főzésnél is vedd figyelembe ezt.
Nem minden nap lehet édességes reggeli, de ne tagadd meg teljesen a kedvenceket.
Tanítsd meg a gyerekeket asztalnál étkezni.
Már kicsi korban ösztönzd az egészséges étkezési szokásokat, és étkezzetek együtt, családként.
Hagyd, hogy a gyerek kiválassza a tányérokat, poharakat, evőeszközöket, és segítsen megteríteni.
Az étkezés örömét növelheti, ha a tányér és a kanál az övé.
Ne zavarjátok meg az étkezést.
Amikor esztek, tényleg csak az evésre figyeljetek.
Tegyétek félre a tableteket, telefonokat, játékokat, és kapcsold ki a tévét.
A gyerek csak a kedvenc plüssét hozhatja az asztalhoz, ami nélkül egy tappottat sem tesz meg.
Ösztönözd a fizikai aktivitást.
A gyerekek imádják a mozgást, legyen szó ugrálásról, táncról, futásról, úszásról, futóbicikliről vagy rollerzésről.
A mozgás természetes számukra, és a te feladatod, hogy támogasd.
A gyerekek étvágytalansága gyakran okoz aggodalmat a szülőknek, főleg, ha hosszabb ideig tart.
Ha például egy 4 éves nem akar enni, de egyébként teljesen jól van, valószínűleg csak tele van, vagy éppen rövid távú étvágyproblémája van.
Néha azonban az étvágytalanság mellé más tünetek is társulnak, és ilyenkor érdemes orvoshoz fordulni.
Ha a gyereknél egyik tünet sem jelentkezik, de már több napja nem akar enni, mindenképp konzultálj orvossal.
7 Reasons Why Your Toddler Has Lost Their Appetite. Online. In: Westmed Family Healthcare. Janelle Thomas MSN, RN. Loss of Appetite in Children. Online. In: Care Options for Kids. 2020.
Gyermekdietetikai rendelésem keretein belül rengeteg esettel találkozom.
Vannak nagyon gyakori hibaforrások, félreértett tanácsok, ezért választottam most az alábbi esetet bemutatásra.
Bence 8,5 hónapos korában érkezett hozzám az online rendelés keretein belül.
Anyukája, Ági mesélt róla, akinek a várandóssága alatt szemproblémái voltak.
Bence császárral született a 39. héten, normál paraméterekkel, utána problémamentes adaptációs időszakkal, de szoptatási nehézséggel.
Bence táplálása kalandos volt, 2 hónapos koráig anyatejes baba volt kisebb tápszeres pótlással (a szoptatása többszöri próbálkozásra sem sikerült, cumisüvegből kapta az anyatejet), majd kizárólagos anyatejes táplálással a tápszert elhagyva, majd 7 hónapos korától ismét kizárólagos tápszeres táplálással.
A hozzátáplálást 5,5 hónapos korában kezdték.
A főbb allergének közül a hal, tenger gyümölcsei, szója és földimogyoró nincs még bevezetve.
Minden kis betegemtől kérek táplálási naplót, hogy lássam a tápanyag- és kalóriabevitelt.
Édesanya arról panaszkodik, hogy Bence ugyan mindent megkóstol, de maximum 7-8 kanállal fogad el.
Ebben az időszakban, amikor elkezdett Bence kevesebbet elfogadni az anyatejes táplálás ért véget.
A tanácsadáskor, 8 hónapos kora előtt Bence 9200 g volt, ezért a napi kalóriaigénye (24h) kb. 750-830 kcal lett volna.
A tápszerrel napi 6x kínálják.
Miután Bence anamnézisét, naplóját és táplálását jól átnéztem, feltettem anyának a kérdéseimet.
Szó esett a különféle szakemberek véleményéről -akiknél eddig jártak, az evési pózról, Bence mozgásfejlődéséről, a darabos ételekről.
A kíváncsiságára építettünk, amelyhez fontos, hogy mindent jól lásson, tudjon fogni, kényelmesen üljön és jól tartsa a szék, ezért első körben az evési pozíciót állítottuk be egy Hauck Alpha székkel.
Megbeszéltük, hogy ebben hogyan üljön, mire figyeljen a hipotonia kapcsán, és hogy hozzuk be a darabos ételeket, a családi menüt, együtt egyenek vele, ne etessék feltétlen.
Jöttek a finger foodok, a puha falatok, naponta 3-4x kínálva, mindig 3-4- félét (pl. A falatok finom falatok lettek, nem például párolt natúr burgonya, ami a legtöbb babának ekkor már unalmas, hanem sült, grillezett finomságok, pirított dolgok, kencék, friss zöldségek és gyümik, gabonafélék, pékáruk (nem péksütivel egyenlő), ricotta, tojásos finom kis ételek, husik).
Fűszerek, ízek, formák, színek, a biztonságos kereteken belül is rengeteg a lehetőség.
Anya elrugaszkodott a megszokott, unalmas párolástól.
Sokkal jobb például a sárgarépa, ha nem pároljuk, hanem a sütőben sütjük, és belemártjuk a zöldfűszeres joghurtba.
Főleg, ha a baba megfigyelheti azt is, hogy ezt anya hogyan eszi, és érzi, ez tényleg jó.
A tápszert kivettük az étkezések körüli időszakból, ÉS fokozatosan csökkentettük a bevitelét.
Nem az egyszeri adagokat, hanem a kínálások számát.
Ennek ugye eddig majdnem dupláját kapta eddig, ezért nem volt éhes, és túl sok kalóriát kapott a teste.
A tápszeres kínálásokat az alvásidőpontokhoz szorítottuk (elalvás/felkelés), hiszen a babának a cumisüveg nem csak táplálékforrás, hanem picit összebújás, megnyugvásfunkcióval is bír.
Azt szeretnénk idővel, hogy Bence önállóan -ne egyedül- egyen.
Ha éhes, a gofri jusson eszébe, ne a cumisüveg.
A rágással minden oké volt nála, nem kellett ebbe beavatkozni sem eszközzel, sem technikákkal, hogy hatékonyabb legyen.
„Minden, gyakorlatilag minden bevált amit javasoltál!
A konzultáció után vettünk új etetőszéket (Hauckot), és az EZPZ tányért és szívószálas poharat, valamint elkezdtem főzni, így minden nap azt kóstolja Bence amit én csinálok, tudom mi van benne, és mi is azt esszük, közösen vele.
Az első egy hét egyfajta bevezetés volt, próbálkozott enni, de az rögtön látszott hogy lelkes és akarja a dolgot.
Az első pár napban iszonyúan elfáradt minden evésnél (naponta háromszor kínáljuk darabos étellel), látszott hogy nagyon koncentrál.
A tányér nagyon szuper, ebből sokkal könnyebben kiveszi az ételt.
A szívószálas pohárhoz kb egy nap kellett hogy megtanulja, és mostmár imádja, ő fogja és addig iszik míg van a pohárban.
Az evésben az áttörést az áfonya hozta meg, azon sokat gyakorolt a kis kezeivel, és kb a második héttől kezdve már ki merem jelenteni hogy mennyiségeket kezdett enni mindenből, lelkesen lát neki és élvezi az evést.
Minden baba esete egyedi, ezért ha a babád nem eszik, kérd ki szakember véleményét.
Át kell nézni az anamnézist, a baba technikáját, minden apró részletet.
Nem lehet legyinteni, hogy „majd enni fog”, rengeteg esetben nem az a probléma, hogy nem eszik a kicsi mennyiségeket, hanem az, hogy nem ideálisak a feltételek.
nem jó evési pozíció (próbálj meg te hátradőlve, szíjakkal, lábtámasz nélkül enni, megemelve a fejed).
Nem biztonságos és nem kényelmes.
nem jó ételek (sokáig csak püré, amit megun a gyerkőc és nem érdekes annyira, nem finom annyira.
Íztelen ételek (a baba nem krónikus beteg akinek párolt, natúr burgonyán és almán kellene felnőnie.
Az étel nem csak -főleg nem ekkor még- kalóriaforrás, hanem tapasztalatszerzés.
Meg kell említenem a sok rossz tanácsot, főleg ha szakembertől jön, az anya túlaggódik, megfélemlítik, és ekkor kezdődik a méricskélés, a stressz, aminek nincs helye a fesztelen evésnél.
A felnőttek sem tudják normál esetben, hogy hány gramm rántott húst esznek, a babáknak sem kell.
Egyedül arra figyeljünk, hogy vegyesen tápláljuk, változatosan, finoman, és általában havi 1x elég mérni a súlyt, hosszt.
Nézzük a pelust is persze, de hagyjuk békén enni, felfedezni.
Ha 6 hós körül kezdtük a hozzátáplálást, 3-4 heti +1 kínálással számoljunk, a gyerek igénye és jelzései szerint.
Lehet hogy ez néha 1 szem eper.
A percentilgörbe megadja, ha gond van, szakember segít kiértékelni (és mérni).
Ha a baba nem TUD enni, akkor is a szakember segít, ez sem múlik el segítség és változtatás nélkül (pl. A hozzátáplálás nem csak a tápanyagbevitelről szól, ez látszik ebből a példából is).
Ugyanúgy a tapicskolás, majszolás, érintés, tapasztalás, élményszerzés, ismeretek megszerzése („mi az a reggeli?” / „mi illik a pizzára?” / „mi az a nagyi piskótája?” stb).
a cél.
Ekkor nagyon nyitott rá a legtöbb baba.
Ami az elsőszámú cél! A mi dolgunk csak biztosítani ezeket (bevásárolni, kínálni, példát mutatni, mesélni), és biztonságossá tenni, de nem félni.
Ne parázzuk túl, és figyeljünk a tápszerbevitelre is!
