A házi pulyka (Meleagris gallopavo domesticus) a vadpulyka, avagy mexikói pulyka domesztikált változata.
Taxonómiai besorolása az idők folyamán többször változott, a mai besorolás alapján a házi pulyka a Tyúkalkatúak rendjébe, a Valódi tyúk-félék alrendjébe, a Fácán-félék családjába, a Pulyka-félék alcsaládjába és a Meleagris nembe tartozik.
A pulyka háziasításáról többféle elképzelés létezik: vannak, akik szerint a spanyol konkvisztádorok háziasították ezt az állatot, egy másik elmélet szerint az amerikai őslakosok domesztikálták.
Mexikóban a lakosság legfontosabb fehérjeforrása volt a pulyka, tartásuk a közép-amerikai nagy kultúrák határain is túlmutatott és egészen az észak-amerikai törzsek területéig hatolt.
A második világháború után ez a folyamat felgyorsult.
Hazánkba török közvetítéssel került a 16. században, és indiai tyúknak hívták.
II. Lajos király említi is egyik levelében, amit a Milánói herceg követének írt.
A Duna-Tisza közén a magyar parlagi pulyka két színváltozata, a fekete és a fehér terjedt el, de a nagyobb testű és a jobb tollhasznosítású fehér lassan kiszorította a feketét.
A 20. század elején megnőtt az Amerikából újabban behozott és nagyobb testű bronzpulyka szerepe, és kezdte kiszorítani a hagyományos fajtákat.
A második világháború után ez a folyamat felgyorsult.
A fajtatiszta szaporítás mellett keresztezték a magyar pulykával, amelynek fajtatiszta változatai már csak szórványosan voltak fellelhetők.
Az 1970-es évek közepén, a génbanki állományok létrehozásának folyamán sikerült felkutatni fajtatiszta egyedeket.
Debrecenben a bronz- és a fekete pulykából, Bugacon a rézpulykából alakítottak ki állományt.
Magyar pulyka. Fekete és fehér színváltozata ismert.
A fehér pulyka nagyobb testű, a kakas 6-8 kg, a tojó 5-6 kg súlyú.
Tolla is értékes volt, kiváltképp a hónalj alatti marabutoll.
Évente 30-40 tojást rak.
A testsúly növelése érdekében egy időben a mexikói fehér pulykával keresztezték.
A fekete változat egyöntetű fekete színű.
A kakas 6-7 kg, a tojó 4-5 kg súlyú, évi tojástermelése 25-50 db.
Mindkét változatot külterjesen tartják, s húsuk kitűnő minőségű.
Edzettek, ellenállóak, elsősorban rovarevőek, de a magvakat is előszeretettel fogyasztják.
Rézpulyka. Más elnevezés: indiai tyúk.
A tojók testtömege kifejlett korban 7 kg, a kakasoké 8-10 kg.
Színeloszlása a bronzpulykáéhoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy a bronzpulyka sötét színei a rézpulykánál a sötét rézvöröstől a fakóbb rozsdavörösig változhat.
A fehér tollsávok ugyanott találhatóak.
A láb rózsaszínű, a bőr fehér.
A tojó valamivel világosabb árnyalatú.
A szakáll - amely mindig fekete - a világosabb toll miatt jobban szembetűnő.
A tojásai változóan pettyezettek, súlyuk 70-90 g.
A csőr és a köröm világos csontszínű, a fej színe a világos vöröstől a kékig változhat.
A szeme sötétbarna.
Nagyon jól tartható a szabadban, edzett, ellenálló, az éjszakát kisebb fákon, kerítésen tölti.
Húsát és tojását hasznosítjuk, fogyasztjuk.
Bronzpulyka. Az amerikai bronzpulyka a legrégebben kitenyésztett pulykafajták egyike.
Honosult fajtához tartozik, a magyar változat a standard bronzpulykánál kisebb testű, köszönhető a magyar parlagi fajtával történt keresztezésnek.
A kakas 6-8 kg, a tojó 5-6 kg súlyú.
Évi tojástermelése 50-80 db.
A kakas színe nyakától a háta közepéig világos bronzszínű, melle, törzse és szárnyai bronzárnyalatú feketék.
A pulyka volt az 1621-ben az Újvilágba érkező telepesek első vadászzsákmányainak egyike, s a hagyomány szerint az első Hálaadásnapi vacsorára sült pulykát készítették.
A házi pulyka (Meleagris gallopavo domesticus) a vadpulyka, avagy mexikói pulyka domesztikált változata.
A pulyka háziasításának időpontja Mexikóban i.e. Létezik egy harmadik elképzelés is a háziasításra, mégpedig a pulyka öndomesztikációja.
Ebben a folyamatban a pulyka viselkedése jelentős szerepet játszik, ezt a 20. századi megfigyelések támasztják alá.
Magyar pulyka. Fekete és fehér színváltozata ismert.
A házi pulyka szabadtéri és zárt tartásra is alkalmas.
Nappali életmódot folytat, éjszakára az ólban elhelyezett létrákra, ülőrudakra száll fel, szabadban tartva pedig kisebb fákon, vagy épp a kerítésen tölti az éjjelt.
A fiatal házi pulykák szívesen repülnek rövid távolságokat, ülnek le és kelnek fel; a madarak érésével ez a viselkedés ritkább lesz, de a felnőttek szívesen másznak fel tárgyakra, például szalmabálákra.
A pulykák rendkívül szociálisak, és nagyon nyugtalanok lesznek, ha elszigetelik őket.
Számos viselkedésük szociálisan támogatott, azaz ha egy állat kifejezi egy viselkedésformát, az növeli a hajlamot arra, hogy ezt a viselkedést mások is tanúsítsák.
A felnőtt egyedek képesek felismerni az idegeneket, és ha egy idegen pulykát egy már kialakult csoportba helyeznek, akkor abból szinte biztosan harc lesz, ami akár halálos kimenetelű is lehet.
A pulykák nagyon hangosak, és a csoporton belüli szociális feszültség a madarak hangadásából nyomon követhető.
A magas hangú trillázás jelzi, hogy a madarak agresszívvá válnak, ami heves verekedéssé fajulhat, ahol az ellenfelek nagy, éles karmaikkal egymásnak ugranak, és megpróbálják egymás fejét csipkedni vagy megragadni.
A házi pulyka elsősorban rovarokkal és más gerinctelenekkel táplálkozik, de a magvakat is előszeretettel fogyasztják.
A házi pulykák takarmányozása során általában fontosak a keveréktakarmányok, amelyeket többféle takarmányból állítanak össze.
Általánosságban elmondható, hogy a házi pulyka egy erőteljes felépítésű, nagy testtömegű madár, az egyes pulykafajták megjelenése nem sokban tér el egymástól, az előfordulási helyszínek földrajzi különbözősége miatt azonban más-más tulajdonságaik kerültek előtérbe.
A pulyka jó kotló, tojásainak kelési ideje 28-30 nap.
A tojások termékenységét az ivararány jelentősen befolyásolja.
Egy bakhoz szűk területen 4-8 tojót, tágabb legelőn 10-16 tojót lehet számítani.
