A tavasz egyik legizgalmasabb zöldje a spárga, ami sok háztartásban kedvelt, de sokak számára a mai napig megfejthetetlen, hogy mit lehet rajta szeretni. A fehér és zöld spárga áprilisban jelenik meg a piacokon és nagyjából júniusig velünk is marad. A spárga pucolásánál - beszéljünk fehér- vagy zöld sprágáról - fontos, hogy a síp alsó, fás részét ne dolgozzuk fel.
Aki még nem érzi a kés alatt feszülő sűrűbb, fás textúrát és nem is hallja a kés mentén harsanó hangban a fás felhangokat, annak a legjobb, ha a spárgasípot finoman meghajlítja és megvárja, amíg elpattan. A zöld spárga pucolása ennél a mozzanatnál alapvetően véget is ér. A fehér spárgánál nem elég a fás szár eltávolítása, itt bizony elő kell kapni a zöldséghámozót és gondosan körbe kell hámozni minden egyes sípot (kivéve a rügyeket).
A spárgát legtöbb esetben leves formájában fogyasztjuk. A párolt spárgát gyakorta kínálják besamelmártással, lágytojással vagy hollandi mártással, esetleg ez utolsó kettő kombinációjával. A párolt spárga titka egyébként - a főzővíz ízesítése mellett - abban rejlik, hogy a spárgát nem szabad szétfőzni, amit a szárán átcsusszanna a villa, már ki is kell kapni a főzővízből és azon melegében szervírozni.
Ha a spárgáról esik szó, szinte mindig eszembe jut Bridget Jones híres kék spárgakrémlevese. Néhány egyszerű dologra kell csak figyelni, nem nagy ördöngösség. A boltokban általában kétféle spárgával találkozhatunk: a fehér spárga ceruzái vastagabbak, robosztusabbak, a zöld spárga általában vékonyabb. Én személy szerint a zöldet jobban szeretem, elkészítés szempontjából azzal könnyebb dolgozni. A vásárláskor arra érdemes figyelni, hogy ne legyen öreg a spárga, ezt úgy lehet ellenőrizni, hogy a szárak végeit jótékonyan eltakaró alsó papírréteget félrehúzva, a ceruzák „talpába” belevájja az ember lánya a körmét.
Ha a köröm nyománál frissnek, nedvdúsnak tűnik a zöldség, rendben van, ha viszont nagyon kemény, nehezen megy bele a köröm, vagy száraz, fonnyadt, akkor inkább érdemes a polcon hagyni, hacsak nem nagyon olcsó, ez esetben ugyanis ízesítőként remekül felhasználhatjuk. A fő különbség a kétféle spárga elkészítése között az, hogy a fehér változatot kell hámozni (a vastagabb részénél, a rügyek alatt), mivel kívül van egy vastagabb rész, ami nem elrágható (kb mint egy héj).
Fontos, hogy nem szabad sokáig tárolni, mivel könnyen elveszti nedvességtartalmát és a minősége gyorsan romlik. Ha tárolni kell, enyhén nedves ruhába csavarva érdemes a hűtőben tartani. A neten találtam a múltkor azt az ötletet, amit legutóbb alkalmaztam: egy edénybe vizet töltöttem, és abba állítottam a spárgaköteget a felhasználásig. A hámozás a következőképpen a legegyszerűbb: a spárga aljánál levágsz kb. 2 centis részt, aztán a tenyeredbe teszed a spárgát úgy, hogy a csúcsa kifelé nézzen.
Fontos, hogy jó hosszan alátámaszd a tenyeredel, mert könnyen törik hámozás közben. Hámozni pedig fentről kell zöldséghámozóval, de a csúcsánál (virágja) nem kell hámozni, az zsenge, lágy rész (a legfinomabb). Kb. a csúcs alatti 4-5 centivel kezded lefelé húzni. Gyakorlat, hogy milyen mélyen kell meghámozni, lentebb az aljánál jobban, ott vastagabb. Lehet látni, hogy kicsit másmilyen lesz a spárga színe (olyan vizesebb), ha lejött a keményebb héja. A zöld spárgánál nem kell hámozni, de a ceruza alja kemény lehet, ezért a legegyszerűbb módszer annak felismerésére, hogy hol van a határ a kemény és a jó között: megpróbálod eltörni a ceruzácskát, és ahol eltörik, onnét lesz felhasználható. A letörött végeket levesek, alaplék ízesítésére érdemes meghagyni.
Főzni állítva érdemesebb, mert az alja nehezebben fő meg mint a felső, zsenge rész. Lehet kapni speciális spárgafőző lábast, ez egy kis körméretű, hosszú, magas edény, benne egy kosárral. Az állítva főzésnél a vizet nem kell, csak a spárgák derekáig tölteni, kevés só és egy csipet cukor kell bele, max. 20 perc alatt megfő teljesen. Azért nem kell teljesen teletölteni, mert a felső, zsenge részek a gőzben simán megfőnek.
Felhasználása: Köretként szokták tálalni, jellemzően különböző sonkákkal vagy rántott hússal is akár, hozzá öntetnek forró vaj a legtutibb (vajat felolvasztani és úgy forrón nyakonönteni a tányérra kiszedett spárgákat) de lehet hozzá sauce hollandaise-t is készíteni (vagy venni). Evésnél sokszor előmelegített tányérokon tálalják, mert irtó gyorsan kihűl. Egyszerű felhasználása: főtt sós krumpli+ sonka+ spárga+ forró vaj vagy sauce Hollandaise. De nagyon finom így is: két-két toastkenyeret egymás mellé teszel. Csinálhatsz belőle krémlevest is.
A spárga levágott, ép alsó részeit+ a lehámozott héjakat vízzel felteszed főni. Közben a spárgák fejeit levágod (felső 2-3-4 centis részek) ezeket félreteszed, a többit feldarabolt 2 centis darabokra. Amikor megfőtt a héj, akkor leszűröd, a levet felfogod, belerakod a többi spárgát, sót, borsot kis szerecsendiót, ha kell felöntöd vízzel még és megfőzöd. Amikor megpuhultak a darabok, botmixerrel pürésíted az egészet és besűríted (pl 2 tk lisztet kikeversz kevés vízzel és ezt öntöd a leveshez), de főzhetsz bele pár szem krumplit is, az is sűríti, meg gazdagabbá is teszi. A végén beleteszed a félrerakott spárgafejeket, az kb. 10 perc alatt megfő benne és kész is, lehet tálalni.
Vannak, akiknek gyorsabban, vannak, akiknek lassabban alkalmazkodik a teste az új gyakorlatokhoz. Fontos, hogy a saját tempónkban haladjunk és figyeljük a testünk jelzéseit, hogy elkerüljük a sérüléseket. Addig szabad csak haladni, amíg ellenállást érzünk, de fájdalmat nem. Amikor a rugalmasság és mozgékonyság fejlesztése a cél, a lényeg a rendszeresség a gyakorlásban.
