Hollandia rengeteg (egészségtelen) rágcsálnivalóiról és hagyományos ételéről ismert: pédául a drop (édesgyökér) vagy a kaas (sajt), de néhány európai szomszédjával (főleg Svájc) ellentétben Hollandia nem a csokoládéjáról ismert.
A csokoládénak hosszú és érdekes története van, egészen a maják és az azték közösségekig nyúlik vissza, több mint 3000 évvel ezelőtt.
Abban az időben keserű italt készítettek kakaóbab felhasználásával, és még fizetőeszközként is használták a babot.
Az azóta eltelt több ezer év alatt a kakaóbab felhasználási módja és készítményei jelentősen megváltoztak.
A 16. Eltartott egy ideig, míg a csokoládé népszerűsége Európa más országaiban is elterjedt, de végül sikerült felzárkózni.
1657-ben egy francia üzletet nyitott Londonban, ahol csokoládét árultak, amelyből forró kakaóitalokat lehetett készíteni.
Míg Európa-szerte gyorsan kezdtek felbukkanni hasonló üzletek, a csokoládé olyan élvezet maradt, amelyet csak a gazdagok engedhettek meg maguknak.
A csokoládégyártás egyes elemei megváltoztak, a 18. század elején a britek tejet adtak hozzá az íz javítása érdekében.
Az a csokoládé, amelyet ma is világszerte fogyasztanak a 19. A holland csokoládégyártó Coenraad Johannes van Houten és édesapja, Casparus egy egyszerű találmánnyal változtatta meg a csokoládéipart; Casparus kifejlesztett egy módszert, amely hidraulikus prés segítségével távolította el a zsírt vagy a kakaóvajat az őrölt és pörkölt kakaóbabból, így kakaóport állítottak elő.
A holland kakaó kissé eltér a természetes kakaótól.
Míg a természetes eljárással előállított kakaóporok savasabbak és erősebb ízűek, addig a holland kakaóporok lúgosító folyamaton mennek keresztül, ami azt jelenti, hogy a természetes kakaósavak részben semlegesítődnek.
Van Houtenék munkája nagymértékben megnövelte a kakaóbab lehetséges felhasználási lehetőségeit.
Mivel a holland feldolgozott kakaó könnyebben oldódik, mint a természetes kakaó, tökéletes olyan receptekhez, mint például fagylalt és italok, vagy akár szószok és krémek.
Míg a hollandok nyilvánvalóan kulcsszerepet játszottak a csokoládé fejlesztésében, a holland csokoládénak kevés híres fajtája van.
Egy holland csokoládéról szóló cikkben óriási mulasztás lenne meg sem említeni Hollandia egyik kedvenc kenyérfeltétjét: a hagelslagot.
A Tony’s Chocolonely valószínűleg a holland csokoládé legismertebb márkája - és lehetséges, hogy világszerte sokan nem is tudják, hogy Hollandiából származik!
A céget 2005-ben alapították, és a 100 százalékban rabszolgamunka-mentes csokoládé koncepciója köré épül.
A Droste csokoládé története egy kicsit régebbre nyúlik vissza, hiszen a céget még 1863-ban alapították meg Haarlemben.
Napjainkban a Droste a holland Vaasen faluban található, és a német Hosta édesipari cégen belül önálló egységként működik.
A Droste-hoz hasonlóan a Verkade is gazdag múlttal rendelkező holland csokoládé, amely 2011-ben ünnepelte fennállásának 125. évfordulóját.
A Verkade márkaként sokféle terméket kínál, beleértve az édes és sós kekszeket, valamint természetesen a csokoládét is.
Most, hogy többet tudsz arról, hogy Hollandia milyen szerepet játszott a csokoládé 19.
Sütemények készítésekor a kakaópor alapvető hozzávaló, de mindig felmerül a kérdés: melyik kakaóport használjuk?
A piacon két fő típusú kakaópor található, a hollandiai feldolgozású és a természetes kakaópor.
A kakaópor készítésének alapját az erjesztett, szárított és pirított kakaóbabok őrlése adja, melyből kakaómassza készül.
A természetes kakaópor általában savas, pH értéke 5 és 6 között mozog.
Ez az ízében is megjelenik, élesen, gyümölcsös, citrusos jegyekben mutatkozik meg.
Az íz jellege ugyanakkor gyártónként eltérő lehet, a kakaóbabtól és a feldolgozás módjától függően.
A holland feldolgozású kakaópor sajátossága, hogy a feldolgozás során kálium-karbonátos oldattal mossa a kakaót, amely semleges pH értékre, 7-re emeli a kakaó savasságát.
A feldolgozás során a kakaópor színe változik is, a holland feldolgozású kakaópor gyakran sötétebb árnyalatú, mint a természetes kakaópor.
Az íze simább, lágyabb, gyakran “földes”, “fás” jelzőkkel illetik.
Léteznek ún. A holland feldolgozású kakaóporok és a természetes kakaóporok használata eltérő receptekben.
A szódabikarbónát tartalmazó receptekhez általában a savasabb természetes kakaóport ajánlják, míg a sütőporos receptekhez Inkább a holland kakaóport.
A döntés, hogy melyik kakaóport választjuk, végül ízlés kérdése is.
We use cookies and data, including IP addresses, toDeliver and maintain Google services
