Erdei természetjárás közben talán a legszembetűnőbb kísérőink a fakopáncsok. Ilyen közegben a legtöbb faj a közeledő ember láttán nem repül el, csak felkúszik alombkoronába, sok esetben a fa legmagasabb ágára, majd távozásunk után újraalacsonyabbra ereszkedik. Az idősebb erdők harkályokban sokkal gazdagabbak, mint a fiatalok. De a hazai fakopáncsfajokat akár kertekben vagy madáretetőkön is, udvarokban és városi parkokban is megfigyelhetjük.
A leggyakoribb faj a nagy fakopáncs. Hazai költőállományának nagysága 320 000 pár feletti. Szinte minden madarász kis kedvence a középfakopáncs. Első ránézésre nagyon egyformák, az eltérések az apró, finom részletekben rejtőznek. A testméretük közel azonos, nagyon kis méretbeli eltérés a természetben alig észlelhető. A közép fakopáncs legjellegzetesebb vonása a fehér homlok és arc, amennyiben azt látjuk egy fakopáncson, hogy a fején nincs fekete szín, abban az esetben jó eséllyel közép fakopáncsot látunk. Ha a fehér fej jól kivehető, akkor érdemes a madár testét is szemrevételezni.
A közép fakopáncs hasa hosszan árnyalt narancsosan, pirosasan sávozott márványos benyomást kelt, a nagy fakopáncs élénk piros faroktövével ellentétben, amelynél a piszkos fehér szín és a mélyebb piros faroktő viszonylag élesen határolódik el. A távcsővel végzett megfigyelés nagyban megkönnyíti a dolgunkat. Ha van időnk, sokáig megfigyelni egy közép fakopáncsot, koncentráljunk tudatosan amadár külső formai jegyeire és színezetére. A sokkal filigránabb, törékenyebb csőrés a rövidebb faroktollak távcsővel jól megfigyelhetők.
A fiatal, első éves nagy fakopáncsok feje teteje is piros. Szerencsére mind a két védett fajnak a hazai állománya emelkedő. Ennek köszönhetően, egyre gyakrabban és egyre több helyen találkozhatunk velük bármelyik évszakban. Ismerd meg a többi harkályfélét is!
A harkályfélék, odúépítő szerepüket adóban kivételes helyet foglalnak el az állatvilágban. Abban a kivételes szerencsében van részem idén, hogy az ablakomból kísérhetem figyelemmel egy balkáni fakopáncs pár (Dendrocopos syriacus) költését. Hátramaradó odúikat sok más hazai védett faj használja téli szállásnak és költési időben is rendszeresen találhatunk hazai költőfajokat olyan odúban, amit fakopáncsok vájtak a korábbi időszakokban. A balkáni fakopáncs a nagy fakopáncshoz (Dendrocopos major) hasonló méretű, és még 100 éve sincs, hogy a Balkán félszék felől benépesítette a Kárpát medencét. 1960-ra a hazai nagy fakopáncs állomány tetemes része erdei területekre szorult, a balkáni fakopáncs pedig a kertek, szőlősök, fasorok madarává vált.
Terepi határozása inkább szakemberek feladata, képen viszont nagyon könnyen különbséget tudunk tenni a két faj közt. A balkáni fakopáncs fogyasztja az összes hazai harkályfaj közül a legtöbb lédús gyümölcsöt (eper, cseresznye), és ami tudományos szempontból új, és az illusztráló képekből kiderül, hogy ezzel a táplálékkal fiókáit is nagy mennyiségben eteti. Nyírfában való költést szakemberek még nem írták le, talán mert nem egy tipikus kerti fafaj a nyír, szerencsére nálam ez a pár költésre ezt is megfelelőnek találta.
Fészekalja 4-7 fiókából áll. Mindkét szülő kotlik a tojásokon felváltva. Az odúban felhalmozódó ürülék eltávolítása megfigyeléseim szerint a hím madár feladata. Nem vonuló madár. Védelme téli etetéssel elősegíthető: napraforgóval, olajos magvakkal, faggyú és napraforgó összeolvasztott keverékével, mogyoróval, mandulával és dióval.
Szeretnél még több madárfajjal megismerkedni? Ezek azonban nem igazán alkalmasak a madárcsoport másik kedvelt téli eleségének, az állati zsiradéknak, esetükben elsősorban a faggyúnak a felkínálására. Ezt ugyanis a macskák és a kutyák pillanatok alatt eltüntethetik. Az MME által néhány éve kifejlesztett feketerigó-fészektálca pont megfelel ezeknek a feltételeknek. Nem kell mást tennünk, mint egy-két ilyen eszközt téli felhasználásra beszerezni és átalakítani. Ez az átalakítás csibedróthálós kiegészítést jelent. Méretig lehetővé teszi a madarak bebújását az eleséghez. Ez a megoldás a szeg elfordításával gyorsan nyithatóra teszi a hálót, ...
A fészektálcából átalakított harkályetető nagy előnye, hogy azt dróttal, szeggel vagy facsavarral közvetlenül a fák törzsére, azaz a fakopáncsok és küllők természetes élőhelyére tudjuk kitenni. A vastagabb, embermagasságú farönkök is alkalmasak, ráadásul a macskákkal szemben is védettebb téli etető- és itatóhelyek.
A programban való részvételhez nincs szükség különösebb madártani ismeretre; a regisztrációt követően megküldött Madárbarát Kert Kalendárium és a honlap minden szükséges információt tartalmaz. Elegendő már egy-két madárodú, egy itató-nak használt virágalátét, télen pedig egy kis etető a kertbe, az óvoda- és iskolaudvarba, ablakba, és máris élvezhetjük tollas barátaink közelségét. Az elismerő tábla megszerzésének feltétele, hogy a program résztvevője a regisztrációt követően legalább egy mesterséges madárodú kihelyezésével, itató folyamatos működtetésével és téli madáretetéssel végzett egy évnyi madárbarát kertészkedést követően a regisztrációs csomagban kapott jelentőlap beküldésével tájékoztassa az MME központi irodáját az általa végzett madárvédelmi munkáról.
A Madárbarát kert programnak 2015-ben már 6.000 regisztrált tagja volt országszerte, köztük ezernél is több óvoda és iskola. Testhossza 14-15 centiméter, szárnyfesztávolsága 25-27 centiméter, testtömege 17-25 gramm. A hím fejtetője vörös, a tojóé fekete. Háta keresztsávozott, testalja fehér. A kis fakopáncs Eurázsia mérsékelt övi erdőzónájában mindenütt előfordul az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig. Elterjedési területe északon érinti a hideg övezetet, délen pedig átnyúlik a mediterrán zónába. Magyarországon a kis fakopáncs elsősorban a Dunántúli- és az Északi-középhegység madára. Elszórtan költ a Dunántúl dombvidékein, a Mecsekben és a Duna árterén, főként Gemencen. Az Alföld erdeiben sokkal ritkább.
A kis fakopáncs legfontosabb élő- és fészkelőhelye hegy- és dombvidékeink tölgyzónájában található. Tölgyesekben és gyertyános tölgyesekben egyaránt megtelepszik. A bükkös övbe csak ritkán hatol fel. Kedveli viszont a tölgyzóna fölött elhelyezkedő hárskőris sziklaerdőket, mivel ott sok beteg, korhadó, csenevész fát talál. Az Alföldön eltérő fajösszetételű erdőtársulásokban él. A kis fakopáncs a többi harkályhoz képest viszonylag későn kezd költeni, teljes fészekalja általában május közepén található. A költés előtt a párzási időszakban fészkelőhelye körzetében kiválasztott száraz ágon dobol. Költőodúját rendszerint száraz facsonkba, vastagabb elszáradó faágba vagy fatörzsbe vájja. Az odú a legkülönfélébb magasságokban lehet (leggyakrabban azonban 3 és 8 m között). A bejárónyílás átmérője 32-36 mm. 5-6 tojását az odú csupasz aljára rakja. Külföldi adatok szerint tojásainak száma 3 és 8 között váltakozhat. A tojásokat naponta rakja le, s csak a fészekalja teljessé válása után kezd kotlani. A kis fakopáncs kotlási ideje 14 nap. A kotlásban és a fiókák etetésében a hím és a tojó is részt vesz. A kis fakopáncs táplálékát a nyári időszakban főként a fák lombozatában a vékonyabb ágakon, hajtásokon keresi. Ősszel és télen gyakran látható az erdő talaján fekvő kidőlt fákon, letört korhadó faágak kopácsolása közben. Néhol a lágyszárú növények üreges szárrészeiből vágja ki a rovarlárvákat. A kis fakopáncs állandó madár. Télen a cinegecsoportokhoz csatlakozva, fészkelő-helye körzetében kóborol.
Az erdei harkályok ökológiai szerepe kiemelkedő: üregeik más madárfajok számára is fészkelő- és menedékhálózatot jelentenek, így hozzájárulnak a biodiverzitáshoz. A fiókanevelés során a nagy, balkáni, közép és kis fakopáncs is levéltetvekkel és lombfogyasztó hernyókkal etetnek, így ezek az „károsítók” is szabályozódnak. A zöld küllő például kifejezetten sokat mozog a talajszinten, hangyabolyokat túr fel. A hazai harkályfajok között egyedül a nyaktekercs vonuló. A legtöbb harkályfaj testtartása és mozgása a fákhoz kötődik: gyakran vállalják a hosszan tartó, függőleges törzsön való mászást és a fejjel lefelé készülő odúkat is.
Megfigyelési tippek és megfigyelési technikák segítik a természetbarátokat. Megfigyelési tippek: az évszakonként változó viselkedés és az odúépítés követése izgalmas lehetőséget ad. Megfigyelési technikák: türelem és csendesség, távoli megfigyelés távcsővel, és jó megfigyelési pont keresése zavarás nélkül.
Érdekességek és különleges képességek: fejlett egyensúlyérzék, ökológiai jelentőség, kommunikációs repertoár, építészeti tehetség, gyorsaság. A harkálycsőr és nyelv különleges felépítése lehetővé teszi a fakopáncsok számára a faragást és a rovarok megszerzését. A madár védelme és élőhelyének megőrzése érdekében fontos a fakopáncsok üregeinek megőrzése és a hagyásfák hagyása.
A kis fakopáncs (Dryobates minor) hazánkban állandó madár, gyakori költő. Testhossza 14-16 cm, testtömege 20-25 gramm, szárnyfesztávolsága 25-27 cm. A hím fején vörös sapka, a tojó fején nincs piros folt. A hát keresztsávozott, a has krémfehér vagy halványsárga. Télen gyakran kóborol, és vegyes cinegecsapatokhoz csatlakozik. A kis fakopáncs Európa mérsékelt övi erdőzónájában széles körben elterjedt, Magyarországon a Dunántúl és az Északi-középhegység madara. A költési időszak május közepén indul, és a fészekalja 5-6 tojásból áll. A kotlás 14 napig tart, és mindkét szülő részt vesz benne. A kis fakopáncs kerüléssel és odúépítéssel járul hozzá az erdő egészségéhez.
„Az év madara” titulust a kis fakopáncs 1997-ben és 1998-ban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által kiemelten kapta meg a hazánkban élő harkályfajok között.
Érzékletes példák és részletek segítik a hazai harkályfajok megértését, hiszen ezek a fajok nemcsak megfigyelésre érdemesek, hanem kulcsfontosságú szerepet töltenek be az erdő ökoszisztémájában és a biodiverzitás fenntartásában.
Kapcsolódó képek és videók segíthetnek a felismerésben és a viselkedés megértésében.
