Danit az évzáron kétszer csípte meg darázs, egyszer a színházi előadás alatt, ordított is rendesen, így kicsit elloptuk a show-t, aztán meg mikor indultunk hazafelé, a vállán.
Pedig előadtam neki az első után, hogy akit megcsíp egy darázs, aznap már nem lehet darázscsípése, mert naponta csak egy lehet, van egy ilyen szabály. De ezt a darazsak is tudják? Igen, ez az ő szabályuk.
Erre tessék, nem megcsípik másodjára is? Úgyhogy beadtam neki, hogy a második hangya volt.
Mázli, hogy az egyik csajnál volt fenistil krém, Dani lelkemre kötötte, hogy ilyen krém ezentúl mindig legyen nálunk, és vegyünk a nagymamákhoz is. De tényleg, 5 perc alatt lehúzta a duzzanatot, és a fájdalom is eltűnt.
Délután bevillamosoztunk a Giulia kertbe a Moszkva mellé, már nagyon régen kíváncsi vagyok arra a helyre. Jelentem, iszonyúan hangulatos, oda menni kell még (a TODO a másik ilyen zseni kajálda).
Shukshuk design market volt kevés árussal, és azért mentem, mert a szép, zöld Németh Franciska nyakláncomnak eltört a csatja, és Franciska megjavította nekem. Egész sok tervezőt ismertem, beszélgettem egy csomót, olyan aranyos mindenki tényleg.
Nagyon kíváncsi voltam a Kamay Ko márkára, van egy gyönyörű, olaszos mintájuk most, ami nagyon az én színvilágom, fel is próbáltam egy ruhát meg egy felsőt Annyira cuki Dani, ahogy kijöttem a mosdóból a ruhában, felragyogott az arca, hogy nagyon jól áll!
Egyébként is mindig megdicséri a ruhám, a hajam, elmondja, hogy nagyon szép (és cuki) vagyok, és tudom, hogy ez onnan jön, hogy Barni is ilyen, mindig, minden nap elmondja, hogy gyönyörű vagyok, hogy vagányan öltözöm, hogy jó a szettem, hogy 10 évet letagadhatnék, észreveszi a sminkem, és Daninak is nyomatja, hogy nézd, milyen csodaszép az anyukád!
Én ezt természetesen a helyén kezelem, mert van itthon tükrünk, de hálás vagyok, hogy mosolyt tud csalni az arcomra ezekkel akkor is, ha szar napom van és borzalmasan érzem magam a bőrömben, és közben egy kis úriembert nevelünk.
De a lényeg! Hogy a felsőt meg is vettem, annyira tetszik, majd megmutatom, ha már bekerült a rotációba.
Utána leültünk és kértem Daninak egy bambit, magamnak meg egy aperolt, belelkesedve, hogy nyár van, vagányan nyomulunk, és végre nem autóval vagyok. Már az aperol felét megittam, amikor leesett, hogy jaaa, deee, én amúgy kocsival vagyok, csak a vadaskert utcánál letettem, és onnan jöttünk villamossal.
Annyira szórakozott vagyok, hogy néha nem is értem, hogy hogy lehetek ennyire szétszórt, hogy csinálhatok ilyen baromságot? Végül utána még vagy két órát bóklásztunk, megettettük a halakat a millenárisnál stb.
Ott is üldögéltünk egy padon, és ahogy pakolászom, feltűnt, hogy nincsen az övtáskámban a pénztárcám. Kifutott a lábamból a vér, nagyon rossz érzésem lett, pedig szokott olyan lenni, hogy amikor fizetek, véletlenül nem a szütyőmbe rakom vissza, hanem a hátizsákomba a vásárolt cuccokkal, de most emlékeztem, hogy az órámmal fizettem, nem kellett elővennem. Fogok venni AirTaget bele.
Néha azt hiszem, hogy már jobb vagyok, mert bizonyos dolgokban fejlődtem sokat, de azért ez a mai nap kemény volt. Dani este 7-kor már aludt, fu, legjobb érzés egy öt évest korán ágyba dugni. Már egy ideje egészen hosszú a hajam, szerettem is, meg nem is annyira, mert vékonyszálú nagyon, és mosás után gyönyörűszép, de aztán összeesik, és akkor már összefogva hordom inkább. Lett is szerdára időpontom, épp állig érőre vágattam, és most nagyon-nagyon szeretem.
Este pedig sütöttem banánkenyeret, EZT a receptet szoktam használni, és egy egész tábla sima milkát szoktam darabokra tördelve beledobálni - most is ezt tettem volna, ha nem tűnik el a fiókból az erre a célra vásárolt csoki. Azért a tetejére is tettem banánt, a tésztába pedig kevertem fahéjat és őrölt kardamomot. Ééééés megjelent kb 2 hete a Jungle Sunshine című albuma, ami igazi nyárvégi, csoda vidám hangulatú táncikálós zene, ha nem ismeritek, mindenképp hallgassátok meg.
Tudtam, hogy a nyár vége közeledik, és így a következő hetek tervezése is fontos lett. A Margitszigeten még ma van egy nagyon színvonalas fénykiállítás, ha tudtok, gyerekekkel vagy nélkülük mindenképp menjetek. Külföldi és magyar művészek munkái is láthatóak, mi nagyon élveztük. Én már augusztus eleje óta úgy nevezem ezt az időszakot, hogy a nyár vége. Nekünk nagyon bejött, hogy július végére letudtuk a nyaralást meg a millió élményt, és augusztus nagy részében itthon lehettünk nyugiban.
Nagyon fontos, hogy a közvetlen környezetben is figyeljünk a részletekre. A mi lakásunk meglepően hűvös, vagy nem is tudom, azért tény, hogy voltak olyan napok, hogy megpusztultunk, és lefekvés előtt muszáj volt benyomni egy kicsit a légkondit, hogy lehűljön. Dani szobája a legmelegebb, de ő meg a vékony kis testével tök jól bírja, ha meg nem, átjön hozzánk aludni. Hétvégén mindkét nap átmentünk Barni egy barátjához, aki a 2. kerületben lakik, és van egy egészen nagy, nagyon hideg vizű medencéjük, és ott pancsoltunk.
És arról is szólnunk kell, hogy az ingatlanok ára és a fenntartás kérdéseiben milyen kihívások adódnak. Egyébként árulják a házat, mert annyiba kerül a fenntartása, hogy nem bírják anyagilag. Csodálatos helyen van és jó nagy is, emiatt nagyon sok pénzért próbálják eladni, csak hát ráférne egy komolyabb felújítás, de emiatt senki nem veszi meg.
Következő napokban megemlítem a családi eseményeket és a közeli kirándulásokat is. Múlt héten ketten voltunk Danival, Barni végig dolgozott. Voltunk strandon, könyvtárban, a kis barátainál, de egy idő után egymás agyára mentünk, és én sem gondoltam volna, de elég durva veszekedéseink voltak, én is kiégtem mentálisan, nyáron semmit nem voltam egyedül. Ő általában délutánra fárad el, mikor tök jó lenne, ha aludna egyet és kisimulnának az idegei, de az alvás a 6 éves kisfiúk szerint az ördögtől való. Ilyenkor igazi kis seggfej lesz, amit én nem bírok elviselni, és nem bírom felfogni, hogy miért nem lehet elsőre felfogni, hogy légyszi, ezt ne csináld. A legrosszabb, hogy nekem el is romlik a kedvem az ilyen értelmetlen feszkóktól.
Közben megint eltelt egy csomó idő, hogy elkezdtem írni ezt a bejegyzést, azóta voltunk egy hetet a Balatonon, amihez nem volt kedvem mert én már itthon szerettem volna tölteni a nyár végét, és mindenki ott volt a Balcsin, de végül tök jól sikerült. Supoztunk sokat, amit nagyon szeretek, mert el lehet menni vele oda, ahol senki más nincs, meg lehet nézni a szép, vízparti házakat a víz felől. Voltunk megint a káptalantóti piacon, meg a talpkalandban Mencshelyen - az az ideális gyerekes progi, nagyon-nagyon ajánlom, 2 óra háborítatlan zen, még nyuszik is vannak.
Tegnap pedig elmentünk a veszprémi állatkertbe, az is jó volt, csak hát volt velünk egy kétéves is, és neki ez sok és hosszú volt. Nekem továbbra is az orrszarvú a kedvenc állatom, ő egy velünk maradt dínó. Itt a nyár vége. Ma éjjel Dani átmászott közénk és nyugtalanul forgolódott, ami azt jelenti, hogy én sem tudtam aludni. Először átmentem az ő ágyába, aztán egy óra agyalás után jobbnak láttam felkelni. Kinyitottam a teraszajtót és az ablakokat, meglocsoltam a virágokat a teraszon, kipakoltam és kikapcsoltam a borhűtőt, mert láttam, hogy fagyos a hátulja, feltettem egy arcpakolást, csináltam egy mandulatejes kávét meg a szoki finn crispemet banánnal, és most várom, hogy felkeljenek a fiúk és induljunk Vácra nagyszülőzni meg dunázni.
Kicsit kiültem a teraszra is, de képzeljétek, fáztam. Voltunk Anyuéknál szerdán és lebicikliztünk Apuval meg Danival megnézni a Duna-partot. Elkeserítő és rémisztő, hogy mennyi víz hiányzik a folyóból, hogy micsoda szárazság van és hogy mi vár még ránk. Persze jó is volt, mert sokkal barátságosabb ilyenkor a víz, begyalogolsz egy csomót és térdig ér és kristálytiszta a víz.
És ami a különösen fura, az az az, hogy sodrás sincs, pedig nálunk, normál esetben, ha térdig ér a víz, akkor lever a lábadról. Dani persze így is beleesett ruhástul, de játszott tovább alsógatyában, fél óra múlva pedig minden cucca száraz volt újra. Nagyon szeretem azt a részt, mert hatalmas fák vannak a part mentén, ezért úgy tudsz strandolni, hogy van egy csomó árnyék.
Tegnap írtam Dani tanítónénijének egy kis bemutatkozást Daniról, fotókkal - július végéig szólt a határidő, nem mondhatja senki, hogy nem lettem kész vele időben. Ki is nyomtattuk, beraktuk egy nagy borítékba és bedobtuk a postaládájába - just Nagykovácsi things. Ráálltunk a héten, hogy legyen kicsit önállóbb, így most amit lehet, egyedül csinál, egyedül rak rendet, zuhanyozik, törölközik, öltözik, tölt magának vizet, szed az ebédből stb.
Még arra kell majd visszaállni, hogy időben lefeküdjünk, mert most 10 körül szokott ágyba kerülni és reggel fél 8-kor kel - nem akarom, hogy majd szeptember elsején sokkoljuk a fél 7-es ébredéssel. Anyuéknál érik a füge, nem győzzük enni, ez a kedvenc időszakom. Nálunk leszünk most pár napot, bicózunk, lejárunk a partra, én meg alszom délutánonként egy órát.
- Voltunk kirándulni Szigligeten. Én még sosem voltam fent a várban, csak fotókat láttam, hogy milyen gyönyörű.
- Meg tudom, hogy a Centrál színház nyaranta kivonul néhány darabbal, oda is nagyon vágyódom, szabadtéren, ilyen gyönyörű helyszínen megnézni valami kedves darabot.
- Engem nagyon vonz a Balaton felvidék és a tanúhegyek, varázslatosnak találom őket. Danit teljesen elvarázsolta ez a történet és azóta is hisz benne, hogy ezekkel a hegyekkel lehet beszélgetni, a Hegyestűn jártunk is kétszer is, és mindig beszélget vele.
Szóval kb egy hete elmentünk megnézni a Szigligeti várat. Mikor odaértünk, egy sisakos tűzoltó állta utunkat, hogy forduljunk vissza, nem lehet most bemenni a parkolóba. Barni kérdezte, tűz van-e, de mondta, hogy nem, csak valaki megsérült. Leparkoltunk lejjebb, majd felsétáltunk a várba, közben megtudtuk, hogy valaki leparkolta az autóját és nem húzta be a kéziféket, az autó elindult, ő pedig eléállt, hogy megállítsa... és az autó nem csak maga alá gyűrte, hanem neki is szorította egy falnak, ezért nagyon megsérült.
Közben megnéztük a várat és nagyon-nagyon szerettük, csodaszép volt a vár, a kilátás, és nagyon érdekesek voltak a kiállítások, amikből sok érdekességet megtudtunk a környék történelméről és történetéről. Közben két mentőhelikopter jött, és majdnem 2 órát dolgoztak, míg végre el tudták szállítani a sérültet. Mindannyiunkat megviselt az eset, hogy milyen banális incidens micsoda tragédiát tud okozni, elmész kirándulni és egy apró, rossz döntés miatt az intenzíven végzed. Sokszor eszembe jut azóta, remélem, már jobban van.
Fél 2 körül jöttünk el a várból, éhesek voltunk. Barni mondta, hogy ő egyszer hosszabb ideig dolgozott Keszthelyen, és akkor többször is evett egy szigligeti étteremben, ami annyira jó volt, hogy visszatért még a kollégáival és a szüleivel is. Meg is találtuk szinte azonnal, beültünk, és nagyon hangulatos volt a kerthelyiség meseszép kilátással a Balcsira, plusz annyira kedves volt a főpincér, hogy meg is beszéltük, mennyire szimpi. Aztán kihozta a levest, letette elém az enyémet, majd Daniért - akarta letenni, és nem tudjuk hogyan, de végigöntötte a gyereket a forró levessel, a homlokát, az arcát, a mellkasát, és a maradék leves az ölében végezte. Dani először csak kiabált, hogy anya, anyaaa, majd már sikított, azonnal levettem a ruháit, felkaptam és rohantam vele, lemostam őt a mosdóban hideg vízzel, de közben kiabált, hogy fáááj, nagyon fááááj.
Nagyon ijesztő volt, én iszonyú nyugodt maradok pánik helyzetben is, de nagyon nehéz volt felmérni, hogy mennyire nagy a baj. Szerencsére volt tiszta pólója meg rövidnadrágja az autóban. Végül az kiderült, hogy nagy szerencsénkre a leves nem volt nagyon forró, és csak a kukacán lett egy piros folt, ahol megállt a leves, de kaptunk rá jeget, és úgy 10 perc múlva mindenki megnyugodott, hogy nincs nagy baj, estére a folt is eltűnt. A pincér magán kívül volt, hogy ne haragudjunk, soha nem történt még vele ilyen, a vendégei vagyunk az ebédre, és végül tényleg maradtunk és a nagy ijedtség ellenére meg is ebédeltünk és egy fillért nem kellett fizetnünk. Mindannyian láttuk, hogyan történt, mégsem sikerült rekonstruálni, hogy mitől billent meg a tányér, miben akadt meg, egyszerűen a sokk miatt törlődött az emlék. Szóval igen, egy banális rossz mozdulatból mekkora baj lehet.
Vasárnap voltunk a káptalantóti piacon (40 fok, napsütés, millió ember, de még így is nagyon hangulatos volt). És lett tesója a fakanáltartómnak! És akkor szeretném elmesélni, hogy pénteken találkoztam Dollyval. Az apropó az volt, hogy ő nagyon szereti a madarakat, én meg belefutam Vinteden egy nagyon kedves madaras ruhába, és mivel ő Hollandiából nem tud a hazai Vintedről vásárolni, megvettem neki.
Így aztán kellett egy randi, és pénteken egészen spontán össze is hoztuk. A Moszkván találkoztunk a LULU-ban, ahol úgy öleltük meg egymást az első találkozáskor, mint régi barátnők. Ugyanakkor nem számítottam rá, hogy mennyi újdonságot fogok róla megtudni, a blog csak egy apró kis szelete a valóságnak. Nekem nagy élmény volt vele találkozni, de biztos voltam benne amúgy, hogy az lesz, igazi bensőséges találkozó volt, és kölcsönösen őszintén kíváncsiak voltunk egymásra.
Voltak közben gondolatok a bloggertársakról és a közös online jelenlétről, hiszen sokan járunk hasonló cipőben. Voltunk itthon két napot, ami csodás volt, tényleg, 12 nap bőröndből élés után értékeltem a saját ágyban alvást, meg hogy nem csak limitált cuccokat lehet használni. Én nehéznek és extrém módon stresszesnek tartom a nyaralásra való pakolást, főleg, mivel szétszórt ember vagyok, és van ugyan egy fajta rendszerem ebben is, de szerintem azt kizárólag én látom át.
A barátnőm példája is eszembe jutott, aki egyszer úgy indult nyaralni, hogy senkinek semmit nem vitt magával, nada, még egy fogkefét sem. Nem fordultak vissza, mert az szerencsétlenséget jelent. Így írtam le néhány kedvenc nyárias sütemény- és főzési megoldást is: francia gyümölcsös lepények, vékony tészta, nagyon vajas szélek, roppanós felső, és a gyümölcsökkel teli teteje.
