A tökéletes torta elkészítésére bizony időt kell szánni. El kell készíteni a piskótát, a krémet és aztán ezt tortává kell még varázsolnunk. Mivel nem vagyunk cukrászmesterek és nem nagyüzemben sütünk, sok esetben szükséges a piskótákat egyenesre faragni, hogy a végeredmény minden oldalról ugyanolyan legyen. Ezután következhet a hűtés, aztán a burkolás végül a díszítés.
Ahhoz, hogy a fondant vagy a marcipán feszes maradjon és szépen rásimuljon a tortára elengedhetetlen a tömör, megfelelő tartású ugyanakkor levegős piskóta. Erre a célra tökéletesen megfelelnek például az olajos tészták.
Tejtermékek hatására a fondant elkezd megolvadni, szétfolyni, szétesik az állaga. Ezért fontos, hogy megfelelő krém kerüljön a fondant alá.
Minőségi alapanyagokkal tudunk csak igazán minőségi munkát végezni. Ez igaz a tortaburkolásra is. Ha ugyan egy kicsit drágább, de jó alapanyaggal dolgozunk, nem szakad, reped, szárad és lyukad ki egyik massza sem.
A tökéletes tortaburkoláshoz szükség van legalább három alapeszközre: nyújtófa, simító és fondant vágó. A szilikonból vagy műanyagból készült speciális fondant nyújtókkal nem ragad a massza és sima felületet tudunk képezni a nyújtásnál. A simítóra szükség van miután ráfektettük tortánkra a masszát, hogy a légbuborékokat kinyomkodva egyenletesen rásimítsuk azt a tortánkra. A fondant vágóval pedig egyszerűen, szabályosan tudjuk méretre vágni a fondantunkat. Végül a díszítő eszközökről se feledkezzünk meg, szükségünk lesz kiszúrókra, sablonokra, figurákra, amelyekkel egyedivé varázsolhatjuk süteményünket.
Kezdjük a legelején a piskótával, hiszen a torta készítés alapja egy jól kiválasztott tészta. Ebből többféle létezik, ahány ház, annyi szokás. Mindenki maga döntse el, hogy melyiket szeretné sütni, nekik melyik ízlik. A receptekben mindig vannak hőfokok leírva, de ez csak tájékoztató jellegű, mivel minden sütő más és más, ki kell tapasztalni, hogy a saját sütő hogyan süt. Szükségünk lesz egy tortakarikára is. Ha kisült, akkor a sütő ajtaját résnyire ki kell nyitni, és egy 10 percet még úgy hagyni, hogy ne essen össze. Utána kivenni, egy rácsra tenni (pl a mikro grillező rácsa, vagy a sütő rácsa), és a karikában hagyni hűlni. Amikor a tészta teljesen kihűlt, akkor jöhet a szeletelés. Erre több módszer létezik, de arra figyeljünk, hogy egyenletes lapokat vágjunk. Lehet simán a szemre bízni és egy hosszú késsel, ami nem morzsálja szét a tésztát elvágni, vagy kapható tortaszeletelő karika, esetleg a cérnás módszerrel is vághatjuk.
Fogunk egy erősebb cérnát, ami nem szakad könnyen, bejelöljük nagyjából a piskótán, hogy hol szeretnétek vágni. Eligazítjuk körben a cérnát, hátul keresztbe fogjuk, és elkezdjük húzni egyenletes mozdulattal. Szép sima vágási felületet kapunk majd. A torta készítés következő lépése a töltés. Szintén nagyon fontos, hogy hogyan töltjük be a lapokat. Érdemes a tortakarikában tölteni, mert így biztosan egyenes lesz az oldala. Ha ez készen van, akkor tegyük be a hűtőbe, hogy dermedjen, így könnyebb lesz dolgozni vele majd.
A torta készítésekor legtöbbször sima vajkrémet használunk, ami vaj és porcukor 1:1 arányú keveréke. Vajat ugyanannyi porcukorral keverjünk össze. Ehhez vajat használjunk, és ne margarint, jobb az íze, és nem olyan vizes. A porcukrot beleszitáljuk, és robotgéppel habosra verjük. A vaj legyen puha, ne a hűtőből vegyük ki. Miután a torta a töltelékkel szépen megdermedt (ha hozzáérünk az oldalán a töltelékhez, érezni fogjuk, hogy mennyivel stabilabb, mint töltésnél), akkor kivesszük a hűtőből, levesszük róla a karikát, és mehet a morzsakabát rá (vajkrém vékonyan). Ez arra jó, hogy a tészta morzsáit kicsit elfedi, ad egy első réteget. Ismét jöhet a hűtés. És most jön az egyik legfontosabb mozzanat, az újabb réteg vajkrém. A morzsakabát kb. fél óra alatt meghúz annyira, hogy jöhet az újabb réteg vajkrém. Azt már tökéletesen simára kell kenni, hogy szép legyen a burkolás. A legjobb, ha van egy hosszú spatula , és azzal csináljuk. Dermesztés után olyan legyen az állaga, mint amikor kemény a vaj.
A torta készítés egyik sarkalatos pontja a burkolás. Többféle anyaggal lehet burkolni. Sokféle kész burkoló anyagok létezik: Unidec, Formix, Smartflex Velvet, Uniflex, Chocodec, Diadec, marcipán. Kivesszük a zacskóból az fondantot. Tapogassuk meg, és ahol esetleg érzünk benne kiszáradt részt, az csípjük ki, nehogy belekerüljön, mert nem lehet eltüntetni majd. Ha ez megvan, akkor átgyúrjuk, míg szépen össze nem áll egy gombóccá. Érezni fogjuk, hogy szép selymes. Ha ragad, akkor pici keményítővel bepamacsoljuk. Ezután megszórjuk a felületet keményítővel, amin nyújtjuk, és megpróbálunk egy kerek formát nyújtani, ami kb 3-4 mm vastag. Vékonyabbra, vastagabbra semmiképpen sem, mert nem lehet vele dolgozni. Ha ez megvan, akkor kivesszük a tortát a hűtőből, odakészítjük a kinyújtott fondant közelébe, és óvatosan átrakjuk rá a burkolót egyenletesen igazítva. Amikor rátettük, akkor a tetejét elsimítjuk szépen, először picit a kezünkkel, utána a simítóval, és elkezdünk haladni az oldalán. Az oldalán a tenyérrel óvatosan lefelé haladva rásimítjuk úgy, hogy mindig csak picit, közben pedig a másik kézzel húzzuk, igazítjuk. Haladunk szépen körbe-körbe. Most újra elővesszük a simítót, és határozott mozdulatokkal elkezdjük az oldalát és a tetejét rásimítani.
A torta készítés egyik befejező művelete, a munka megkoronázása a díszítés. A díszítés már fantázia kérdése. Érdemes szétnézni a Google-ben, illetve a Pinteresten, nagyon sok ötlet van. A díszítéshez rengeteg eszközt használhatunk, például csöveket, cukorcsipkét, ostyát, kiszúrókat, virágokat, stencileket. Amikor mindennel készen vagyunk, és a díszítés is szépen megállt a tortán, akkor pár óra múlva egy puha ecsettel szedjük le a felesleges keményítőt, hogy ne legyen fehér foltos a dísz, hiszen egy színes tortán nem túl esztétikus a virító fehér keményítő. Ha nyújtjuk a burkolót, és leragad, nincs gond. Felkaparjuk, és teszünk alá még keményítőt. Ha már leburkoltuk, de valahol kiszakadt, vagy megsértettük, nincs gond. Ha izzad, ha szakad, ha nyúlik, ha ragad…..
A torta készítés egyik első és legfontosabb kelléke nyáron, meleg, párás időben a CMC por. Ez egy lékötő anyag, melyet sok területen alkalmaznak. Ha burkolni akarjuk a tortát, akkor 1 kg burkolóhoz kb. 1 evőkanállal kell tenni. A burkolás előtti napon belegyúrjuk a fondiba, majd legalább egy éjszakát pihentetjük hűvös helyen, vagy hűtőben. Ennyi idő kell, hogy a CMC kifejtse a hatását. Ami sokat tud még segíteni, ha Smartflex Velvet használunk, vagy keverünk a fondantba. 1 kg fondantba kb. 10 dkg szükséges. Ez is jó arra, hogy kevésbé nyúljon, ragadjon a burkoló. Ez attól lehet, hogy már iszonyatosan sok keményítőt, vagy porcukrot tettünk bele. Előfordul, mikor az ember lányának már potyog a haja, mert még mindig ragad, ragad, ragad… és csak tesszük hozzá a keményítőt. Egy idő után vízhiányos lesz a burkoló. Ilyenkor vizes kézzel kell gyúrni addig, amíg nem lesz jó ismét az állaga. Ilyenkor, ha lehet, a nyújtáshoz már nem kell keményítőt használni, mert ugyanott leszünk, mint előtte. Ha színezett fondantot csinálunk, akkor előző nap érdemes a színt belegyúrni a masszába, és hagyni egy napot állni. Egyrészről ha élénkebb a szín (pl. piros, fekete), akkor másnapra változni fog, másrészről eleve lágyul a gyúrás közben, és így kicsit visszanyeri eredeti állagát. Természetesen ilyenkor sem árt bele egy kis cmc, főleg ha már egy fél tubus festéket beletettünk. Meleg időben a burkolást érdemes éjszakára, vagy hajnalra halasztani, hogy minél hűvösebb legyen, már akinek nincs klíma otthon. A tortát minél tovább hagyjuk a hűtőben, és csak közvetlenül a burkolás előtt vegyük ki, hogy a vajkrém se kezdjen el olvadni. Az nem sokat segít, ha teljesen feltekerjük a hűtőt, mert csak még jobban izzadni fog a hőkiegyenlítődés miatt. A lehető legkevesebbet kell nyitogatni az ajtaját, nem teletömni mindennel. Ha végképp nem megy, akkor kartondobozban tárolni, esetleg kartonpapírt tenni a hűtő hátuljába. Ha ez alapján látunk neki, akkor rájövünk, hogy a torta készítés nem is annyira bonyolult, bár odafigyelést, törődés kíván. Tortát sütni határozottan jó móka. Igaz, a „tortasütés” eléggé tág fogalom, nagyjából mint az „utazás”: nem mindegy, hogy Gárdonyba megyünk hétvégére, vagy a Távol-Keletet járjuk be keresztül-kasul, Pakisztántól Kamcsatkáig. Ügyességet és némi technikai tudást azonban mindkettő igényel. Hogy jobban körülírjam, úgy fog-e kinézni a torta, mint a remény vs. valóság fotópárokon az utóbbi, amit, hát ne szépítsük, leginkább a nyomi szóval lehet leírni. Ha pedig ügyesek voltunk, akkor a végeredmény egészen zavarbaejtően cukrászdai minőségre fog hajazni. Alap bölcsesség, hogy a krémmel sok mindent el lehet tüntetni, sok mindent viszont nem. Sok múlik a piskótalapok sorrendjén is: az egyenetlenségeket sokkal ügyesebben tudjuk kompenzálni krémmel a torta közepén, mint az alján vagy a tetején. Eppen ezért akkor vagyunk okosak, ha legfelülre az a lap kerül, ami sütéskor legalul volt, méghozzá fejre állítva, és máris adva van a tökéletes forma, amit csak követni kell a krémmel. Burkolni két rétegben célszerű. Az első réteg a vicces „morzsakabát” nevet viseli, ahogy a nevében is benne van. Az a dolga, hogy megfogja a morzsákat és a végleges burkolatba már ne zavarjanak be. Amikor ez üzembiztosan megdermedt, jön a végleges burkolás, ez a réteg már lehet vastagabb, hacsak nem most divatos „naked cake”-et, vagyis pucér tortát készítünk, ahol átlátszanak a krémen a piskótalapok. A burkolás nagy dilemmája, hogy előtte vagy utána helyezzük-e rá a tortát a végleges alátétre. Ha utána, az mindig rizikós, mert ugye át kell emelni a kész tortát úgy, hogy ne sérüljön meg. Ágyazzunk meg az alsó tortalapnak sütőpapírral! Szerencsére van rá egy jó trükk: tegyünk az alsó piskótalap alá négy oldalról sütőpapír csíkot, amit nyugodtan összekenhetünk. Össze is fogunk, ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. Különben is, ezzel nem érünk rá foglalkozni, amikor már tíz perce simogatjuk a tortát, hogy mindenhol egyenletes legyen a krém. Ha vannak ilyen igényeink. Amikor elégedettek vagyunk a művünkkel, ismét hűtőbe tesszük a tortát, és csak a megdermedt krém alól húzzuk ki a papírcsíkokat. Most pedig jöhet a legjobb rész, a torta díszítése, amihez már csak egy tanácsom van: komponáld meg előre, és ne menetközben találd ki, hogy mi legyen, mert abba könnyű belegabalyodni.
