Egyfolytában. Mert eszünk. Ítélhetetlen súllyal jár körbe ez a darab, amely a XX. századi magyar történelemben az evésen keresztül meséli el Hédi néni sorsát.
A Szakácskönyv a túlélésért egy olyan asszony története, aki át- és túlélte a 20. századot. Utóbbi volt az igazán nehéz feladat. Hédi néni a lichtenwörthi koncentrációs táborban tanult meg főzni - elméletben, 28 kilósan. Enni azonban már korábban is szeretett. Evett volna gyerekkorában, ha nem fájt volna a foga. Evett volna férjes asszonyként, ha nem viszik el a férjét. Evett volna a táborban, ha lett volna mit. És evett volna később is, a tábor után, ’56 után, evett volna a menzán, és evett volna a rendszerváltás alatt is. Evett volna a 20. századi magyar történelem minden egyes fordulópontjakor… Mert az evés maga az élet. Csak neki valami mindig közbejött.
HÉDI: Tegyünk bele „amennyit felvesz”? De az mennyi? ÉVA: Hát amennyit felvesz, mondom. HÉDI: De az mennyi fél kiló krumplinál? Tíz gramm? Egy kiló? ÉVA: Mit tudom én, hát az látszik. Írd csak, hogy amennyit felvesz! Majd meglátod… ha egyszer még főzhetsz…
(lichtenwörthi koncentrációs tábor, 1944. decemberében)
A Centrópa Alapítvány 2013-ban kiadott életinterjúja és receptgyűjteménye, a „Szakácskönyv a túlélésért” szolgál e rendhagyó színdarab alapjául, amit - további túlélők és rokonaik visszaemlékezéseiből - az előadás rendezője és dramaturgja írtak színpadra. Hédike, Hedvig, Hédi néni vacsorára látja vendégül a 44 fős közönséget, akik a nagy családi asztal mellett hallgatják-nézik-eszik végig az elmúlt évszázadot.
Játsszák: Hedvig/Hédi: NAGY MARI; Anya, Éva, Kisgóré, Judit: HAY ANNA; Sára, Klári, Edit, Márta, Anikó: RADNAY CSILLA. (az online előadásban: SIPOS VERA) Alkotók: Dramaturg: Németh Virág; Díszlet: Borgula András; Jelmez: Gyarmati Dóra; Produkciós vezető: Marcsa Barbara; Rendezőasszisztens: Kern Dóra; Rendező: Borgula András. Előadásfotók: Hirling Bálint, Toldy Miklós. Bemutató: 2014. Németh Virág - Borgula András: SZAKÁCSKÖNYV A TÚLÉLÉSÉRT (CZINGEL SZILVIA AZONOS CÍMŰ KÖNYVE ALAPJÁN).
Írták: Németh Virág és Borgula András. Mennyi az „egy csipetnyi só”? Mi az, hogy „amennyit felvesz”? És egyáltalán: hogy érti azt, hogy „fűszerezzük ízlés szerint”? Ízlés szerint?! Szakácskönyvből főzök, az ég szerelmére! Most úgy érzi, több, a felsoroltaknál fontosabb probléma is eszébe jutott, és egyik sem az étellel kapcsolatos. Pedig - lássuk be - életünk legégetőbb kérdései ezek. Mert eszünk. Egyfolytában.
A darab az étkezés meghatározó szerepét mutatja be, hogyan hat egy étkezési szokás egy egész évszázadra. Evett volna a táborban, ha lett volna mit. A sorsok és történések receptekként, étel-jellegzetességekben tárulnak a nézők elé. A történet hangsúlyozza, hogy az evés maga az élet, és ezt az életigenlő üzenetet viszi tovább a darab.
A darab közelíti a nézőket a történethez azáltal, hogy a nézők közelsége infinitesimalisan kiiktatja a teatralitást, és intimitást teremt a színházi térben. A közönség és színészek közti interaktivitás a XXI. század színházi élményévé teszi az előadást, és kiemeli a jelenkori feldolgozás lehetőségeit is. A színészek a múltat jelenben idézik fel, miközben a történet személyes hangon szólal meg, és felveti a felelősség kérdését a jelenben is.
A darab célja, hogy a nézők elgondolkodjanak a múlt hibáin és azok következményein, és megfontolják, hogyan változtathatnak a jelenben. Hédi néni elmeséli az egész életét, a sorsát közelebb hozva a nézőkhöz. A díszlet és a jelmezek összhangja is hozzájárul a történet hiteles bemutatásához, miközben a tábori és a későbbi időszakok ételeinek változatos világát eleveníti fel.
Hogyan múlatja az ember az idejét egy fogolytáborban, miközben éhezik? Milyen étel jellemző leginkább a magyar kommunista évekre? Milyen is az igaz magyar desszert? Lehet-e a szombati kalácsot zsírral készíteni? Előadásunkban a XX. század magyar történelmét recepteken keresztül mutatjuk be. Hédike/Hédi/Hédi néni konyhája eleinte játékokból, a táborban töltött hónapokban képzeletbeli eszközökből és alapanyagokból, az azt követő években ételjegyekből, majd a Magyar Szocialista Népköztársaság termékeiből, végül ’89 után igazi magyar hozzávalókból állt. Hédi vacsorára látja vendégül a 35-40 fős közönséget, akik a nagy családi asztal mellett hallgatják-nézik-eszik végig az elmúlt évszázadot.
