Az elmúlt fél évszázadban sorra alakították át és szüntették meg élőhelyeit, aminek következtében állománya drasztikusan megfogyatkozott, Csongrád megyében például az 1967. évi 30 párból álló állomány 1997-re 3 párra csökkent. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület célja a csökkenés megállítása és egykori élőhelyeinek helyreállításával a fészkelő párok számának növelése.
Az élőhelyek és elterjedés
A széki lile Eurázsia, Afrika és Észak-Amerika mérsékelt övi és trópusi zónájában fészkel a tengerpartokon, sós tavakon és szikes területeken. Összefüggő élőhelyei csak a tengerpartok mentén vannak, másutt élőhelyigényének megfelelően mozaikos elterjedésű. Európában az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger mentén sok helyen megtalálható, de az utóbbin lényegesen nagyobb számban költ. A Kárpát-medencében szigetszerűen fordul elő a Fertő tó keleti partjainál (Fertőzug) és a magyar Alföldön. Hazánkban a Duna-Tisza-közi, valamint a dél-alföldi szikes tavakon és halastavakon költ.
1995 és 1997 között a magyarországi állomány 50-70 pár között változott. A széki lile Magyarországon fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 500 000 forint. Megtalálható a magyar Vörös Könyvben is, mint kipusztulással fenyegetett faj.
Fészkelőhelyek és fenntartásuk
A széki lile a kopár szikesek, tengerpartok, sós lagúnák, sólepárlók fészkelő madara. Hazánkban a sekély vizű szikes tavak mentén, erősen legeltetett szikeseken, illetve kiszáradó vagy kiszáradt szikes tavak medrében fészkel. Korán, már március végén fészeképítéshez kezd, amikor a tél végi, kora tavaszi vízborítás csökkenni kezd. Fészkét a gyér növényzetű területeken építi, olyan helyeken, ahol a bárányparéj és a pozsgás zsázsa a meghatározó növényzet.
A fészek egy sekély talajmélyedés, melyet a szülők közösen száraz növényi szálakkal, talaj- és birkatrágya darabokkal bélelnek. A tojások a költés során gyakran belesüllyednek a fészekanyagba. A tojásrakás az áprilistól júliusig tartó időszakban zajlik, a tojások száma erősen függ a táplálékkínálattól. A tojásrakási időszakban a fészekaljak esetleges pusztulása után már két nappal újra párzanak a lilék és hozzákezdenek a pótköltéshez. Ezt a hosszan tartó tavaszi esőzés megzavarhatja. A fészekalj rendszerint 3 tojásból áll. Gyakran több pár laza telepet alkotva fészkel.
A hazai vizsgálatok szerint a fészekaljak 66%-át a ragadozók megsemmisítik. A 24-26 napi kotlás után kikelt fiókák rögtön elhagyják a fészek környékét. Veszély esetén a talajrepedésekbe bújnak, vagy növények tövében lapulnak meg, miközben a szülők sérültet tettetve vergődésükkel magukra irányítják az ellenség figyelmét, és közben elcsalják azt a fiókák közeléből. A fiókák 24-28 nap alatt válnak önállóvá, de közülük csak 29% éri meg ezt a kort. Gyakran idegen párok fogadják örökbe őket.
A széki lile rovarokkal táplálkozik. Főleg kétszárnyúakat, bogarakat, pókokat zsákmányol. Vonuló madár. A hazai állomány a telet a Földközi-tenger mellékén tölti. Eddig öt gyűrűs madarat jelentettek vissza Olaszországból.
Kihívások és megoldási javaslatok
A hatvanas évektől folyamatosan szűntek meg legjelentősebb élőhelyei, melyek egy részét, például a szegedi Fehér-tavat halastóvá alakították. Számos Duna-Tisza-közi élőhelyére hasonló sors várt, (pl. Kelemen-szék), de ezek átalakítását a nemzeti parkká nyilvánítás megakadályozta. Az utóbbi két évtizedben a Duna-Tisza-közének súlyos tartós vízhiánya miatt több fontos élőhelye is fészkelésre alkalmatlanná vált. A csökkent vízmennyiség miatt a szikképződés, azaz a sók kiválása nem a felszínen, hanem a mélyebb rétegekben játszódik le, ami az ún. szolonyecesedéshez vezet. Ezen körülmények között a sziki mézpázsit a vakszikfoltokat néhány év alatt benövi, ezzel megszűnik a széki lile számára alkalmas fészkelőhely.
Esetenként az is előfordul, hogy az új tulajdonosok mielőbb szeretnének megszabadulni a szikeseken tavasszal kialakuló vízállástól és ezért elvezetik az összegyűlt vizet. A széki lile csak a vaksziken, vagy az ahhoz közeli állapotban lévő területeken képes megtelepedni. Az állandó és magas növényzettel borított területek nem alkalmasak számára. Ezért különösen fontos fészkelőterületein a juhokkal történő legeltetés, melynek eredményeként a rövidre rágott fűben megtalálja életfeltételeit. A legeltetett területeken a táplálékállatok is nagyobb számban vannak jelen.
Viszonylag gyakran előfordul, hogy a széki lilék a gulipánhoz hasonlóan a lecsapolt halastavak kiszáradt medrében kezdenek költéshez. A fiókák kirepülése előtti vízfeltöltés miatt ezek a fészekaljak minden esetben tönkremennek. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a kistermetű széki lile jelenlétét nagyon nehéz felderíteni. Mint minden földön fészkelő madárfajnak, a széki lilének is folyamatosan veszélyeztetettek tojásai és fikái. Természetes ellenségei azonban sosem tudtak még egyetlen fajt sem kipusztítani, vagy kritikus helyzetbe hozni. Az egyes területek fokozódó zavartsága miatt növekszik a ragadozók zsákmányolási sikeressége, másrészt a kóbor kutyák, macskák és vad-, illetve házi disznók, sün, menyét, hermelin kártétele együttesen kritikus helyzetet teremt.
Konzervációs stratégia
A széki lile ma még nem védett állandó fészkelőhelyeit védelem alá kell helyezni. Legfontosabb élőhelyeit be kell építeni a Natura 2000 területek hálózatába. Biztosítani kell, hogy az agrártámogatások magukba foglalják a széki lile élőhelyein a gazdálkodók segítését is. Biztosítani kell, hogy Magyarország Európai Uniónhoz történő csatlakozása során a széki lile és más ritka, veszélyeztetett fajok védelme érdekében a szikes területek korábbi legeltetési rendszere fennmaradjon. Ezért ezeket a szikeseket be kell vonni az Érzékeny Természeti Területek rendszerébe, és támogatást kell biztosítani a juhokkal történő legeltetés fenntartásához. Gondoskodni kell arról, hogy ezek a területek beépüljenek a már elfogadott de még nem működő Nemzeti Agrárkörnyezet-védelmi Programba is. Élőhelyein különös hangsúlyt kell fordítani a terület kezelésére. Valamennyi élőhelyére ki kell dolgozni a kezelési tervet és azok megvalósításába be kell vonni a környékbeli gazdálkodókat. Fészkelőhelyein biztosítani kell a faj számára kedvező vízviszonyokat. Arra kell törekedni, hogy valamennyi jelentős fészkelőhelye vagy állami, vagy MME tulajdonba kerüljön. A saját tulajdonú területeken meg kell kezdeni a mesterséges élőhelyek kialakítását vagy a meglévők bővítését. A Böddi-széken folyamatosan gondoskodni kell a legeltetésről, szükség esetén saját tulajdonú állatállománnyal. A korábbi években használt, de elhagyott élőhelyeit számba kell venni, és ha lehetséges azokat a faj számára ismét alkalmassá kell tenni. Magyarországon is be kell vezetni a fészkek ragadozók elleni védelmét biztosító védőkosaras módszert, amelyet a világ számos pontján sikeresen alkalmaznak más partimadarak esetében. Legjelentősebb hazai élőhelyén, Mikla-pusztán, sürgősen vissza kell állítani a legeltetést, és ezzel biztosítani kell az élőhely fennmaradását.
A széki lilével kapcsolatos kutatásokat a faj kipusztulásának megakadályozására kell koncentrálni. Ennek megfelelően folyamatosan vizsgálni kell a legeltetés és az élőhely állapota közötti összefüggéseket, illetve a mesterséges élőhely-kialakítás lehetőségét. Folyamatosan fel kell mérni valamennyi élőhelyén a fészkelő állomány nagyságát és lehetőségek szerint a fészkelés sikerességét is ellenőrizni kell, anélkül, hogy a fészkek pontos helyének felderítésével tovább fokoznánk a terület zavarását, illetve hozzásegítenénk a ragadozókat azok megtalálásához. A széki lile védelme megvalósíthatatlan az élőhelyein évszázadok óta folytatott gazdálkodási módok megőrzése nélkül. Ennek biztosítása érdekében széles körben ismertté kell tenni azt a tényt, hogy a gazdálkodás extenzív formái nemhogy gátolják, hanem sokkal inkább segítik a természeti értékek fennmaradását. El kell oszlatni az ezzel kapcsolatos azon tévhitet, hogy a természetvédelem mindenfajta gazdálkodás ellen van. Ennek érdekében elsősorban a mezőgazdasági és a természetvédelmi politika alakítói körében kell propagandát kifejteni. A széki lile élőhelyén gazdálkodók évszázadok óta önkéntes segítői voltak e faj megőrzésének. A jövőben tudatos partneri viszonyt kell kialakítani velük. A gazdálkodókat meg kell ismertetni a faj jelenlétével, élőhely-igényeivel. Tudatosítani kell bennük e fogyatkozó természeti értékünk megőrzésében játszott szerepüket. Ennek érdekében valamennyi széki lilés élőhelyen gazdálkodó magánszeméllyel és szervezeteikkel napi munkakapcsolatot kell kialakítani. Az új tulajdonosok kezébe került, de átmenetileg használaton kívüli területek megvásárlása érdekében jó kapcsolatot kell kiépíteni az önkormányzatokkal.
