Megjelent a Chili és Vanília blog szerzőjének szakácskönyve. Mautner Zsófia szakácskönyvének már a borítója is sokat ígér. Nem a szerző mosolyog róla vissza ránk, mint a szakácskönyvek 99%-áról, hanem lenyűgöző fűszerkollekciója. Egy ország gasztronómiáját jelentősen meghatározzák, különlegessé, és azonnal felismerhetővé teszik jellegzetes fűszerei, nem csoda hát, hogy a több nemzet konyhájába bekukucskáló és onnan inspirációt merítő Zsófi számára is ennyire fontosak. Mint beköszöntőjében írja „Két legfontosabb ihletadóm az alapanyag és az utazásaim. Szép Heléna neve évszázadok óta egyet jelent azzal a női alakkal, aki miatt hajók ezrei indultak háborúba, és akinek szépsége állítólag egész birodalmak sorsát fordította meg. A görög mítoszok szerint Zeusz és Léda lánya volt (egyébként mellékesen egy tojásból kelt ki), Menelaosz spártai király felesége lett, majd a trójai Párisz magával vitte, ezzel kirobbantva az ókori világ legismertebb konfliktusát. A történetet Homérosz Iliásza és Odüsszeiája tette halhatatlanná, de már az antik szerzők is többféleképpen mesélték el, mi is történt valójában. A trójai háború mögött feltehetően állhatott valamilyen késő bronzkori konfliktus, erre utalnak a Hissarlık területén feltárt romok is, ám maga Heléna inkább irodalmi és kulturális konstrukció, mintsem dokumentált történelmi személy. A róla szóló leírások nem egységesek, alakja folyamatosan formálódott a költők, drámaírók és képzőművészek fantáziájában. Éppen ezért a Helénáról alkotott kép mindig is az adott kor értelmezése volt. A reneszánszztól a hollywoodi filmekig jórészt világos bőrű, európai szépségként jelent meg, mert a nyugati művészet így szokta meg ábrázolni az ókori hősöket. Ez azonban nem történelmi tény, csupán egyfajta vizuális hagyomány. Ezt a vitát robbantotta ki most újra Christopher Nolan készülő Odüsszeia-filmje is, amelyben a hírek szerint Lupita Nyong'o alakíthatja Helénát - bár ez még csak híresztelés, hivatalosan nem erősítették meg. A casting azonnal indulatokat váltott ki, Elon Musk például nyilvánosan kérdőjelezte meg a rendező döntését, arra hivatkozva, hogy a klasszikus leírások szerint Heléna világos bőrű volt. A felháborodás azonban figyelmen kívül hagyja, hogy a görög eposzok igazából nem a sarki okmányirodában készült igazolványképek, hanem költői szövegek, amelyek sosem rögzítettek egyetlen megváltoztathatatlan arcot sem. A mítoszok ereje éppen abban rejlik, hogy újra és újra átírhatók. Ahogy az ókori színházban minden város másképp mesélte el ugyanazt a történetet, úgy a mai filmek is a saját koruk nyelvén szólnak. Aki a mítoszt történelmi ténykérdésként kezeli, az könnyen csalódik, pedig ezek a történetek sosem a valóság másolatai voltak. Sokkal inkább tükrök, amelyekben minden korszak a saját arcát láthatta viszont. A szépség fogalma ráadásul soha nem volt állandó, és talán semmi sem változott annyit az évszázadok során, mint az, hogy mit tartunk vonzónak - a cikkben nyilván nem szándék nélkül több festményt is elhelyeztem, amelyek mind-mind Helénát ábrázolják. Egy reneszánsz festmény Helénája telt vonású, nyugodt tekintetű, gyakran már-már családanya jellegű alak, mert az akkori ideál a bőséghez és a harmóniához kötődött. A 19. század romantikus művészei ezzel szemben törékenyebb, melankolikusabb nőt képzeltek el, akinek szépsége inkább lelki, mint testi természetű. Heléna alakja azért is különösen izgalmas, mert egyszerre testesíti meg a vágyat és a bűnbak szerepét. Az ókori szerzők egy része úgy látta benne a végzet asszonyát, aki akaratlanul is romlást hozott a férfiak világára, mások viszont inkább az istenek játékának áldozataként írták le, akit a sors sodort egyik palotából a másikba. Ez a kettősség később is megmaradt: a középkori krónikák moralizáló példázattá szelídítették, a romantika pedig tragikus hősnőt faragott belőle, akit a szerelem és a kötelesség közti őrlődés tesz emberivé. A régészet és a történettudomány időről időre megpróbálta lehántani róla a költészet rétegeit, de minden új felfedezés inkább csak új kérdéseket vetett fel. A modern popkultúra ugyanígy bánik vele, csak más eszközökkel. A képregények, sorozatok és videójátékok korában a mítosz már nem csupán könyvtárak polcain él, hanem képernyőkön és közösségi felületeken, ahol minden új feldolgozás újabb arcot ad neki. Talán éppen ez Heléna valódi öröksége. Nem az, hogy pontosan milyen volt a haja színe vagy honnan származott, hanem hogy rajta keresztül újra és újra feltehetjük a kérdést, miért mesél az emberiség történeteket a szerelemről, a hatalomról és a háborúról. Helené (Szép Heléna) (ógörögül Ἑλένη) a görög mitológiában Zeusz és Léda leánya. A főisten ugyanis hattyú képében ejtette teherbe a szépséges Lédát. Léda Tündareósz, spártai király felesége volt, így Helené királylányként született. Más mítoszok szerint az anyja Nemeszisz, a megtorlás istennője volt, akit Zeusz hattyú alakjában ejtett teherbe, ezek után Nemeszisz két tojást tojt, ebből kelt ki a két ikerpár: Helené és Klütaimnésztra, illetve Kasztór és Polüdeukész. Amikor ez elterjedt a görög világban Thészeusz elhatározta, hogy elrabolja magának a még kislány szépséget. Peirithoosz segítségével sikerült is megszöktetnie Helenét az udvarból. Mivel még fiatal volt, így Aéthra gondjaira bízta. Tündareósz már előre félt attól, hogy kinek a kegyeit választja ki a sok kérő közül leánya számára. Félt, hogy ha az egyikükhöz feleségül adja a lányt, a többi megharagszik és ellene fordul. Amikor házasulandó korba lépett a hercegnő, Hellász legnagyobb hősei érkeztek, hogy elnyerjék kegyét. Így Odüsszeusz, Diomédész, Aiasz, Idomeneusz és Menelaosz is Tündareoszt udvarában voltak. Odüsszeusz éppen ezért megkérte Tündareoszt, hogy eskesse meg a hősöket, hogy bárkié is lesz Helené keze, barátságban maradjanak, sőt ha házasságukat bármi is megzavarná, kötelesek segíteni a győztesnek. Miután ez megtörtént, Helené választása Menelaoszra esett. Thetisz és Péleusz esküvőjére minden istent meghívtak, kivéve Eriszt, a viszály istennőjét. Ezért Erisz megsértődött és egy aranyalmát dobott le közéjük, amin az állt: „a legszebb istennőnek”. Az almát Hermész találta meg, aki bölcsen úgy döntött, mivel nem akart egyik istennő ellen sem dönteni, hogy a legszebb halandó férfi Parisz kezébe adja a döntés jogát. Hárman voltak méltók a címre: Héra (akit nem mert megsérteni), Pallasz Athéné, valamint Aphrodité (aki valóban a legszebb istennő volt). Aphrodité nem teljesítette azonnal az ígéretét, emiatt Parisz városról városra járt, keresve a legszebb nőt. Egy alkalommal apja Priamosz trójai király megbízásából Spártába ment, ahol visszaélve Menelaosz vendégszeretetével, megszöktette Helenét és Trójába vitte, a király kincseivel együtt. Miután Parisz meghalt, Helené Déiphoboszhoz ment feleségül. A menyegző után pár nappal a görögök porig rombolták Tróját. Menelaosz, miután megpillantotta Helénét, megilletődött ellenállhatatlan szépségén és megbocsájtott neki. Helené hosszú boldog életet élt Menelaosz mellett, majd Menelaosz halála után megistenült. A mítosz egy másik változata szerint Zeusz parancsára Hermész elvitte Helenét Egyiptomba, és Párisz egy Aphrodité által szőtt csalfa álomképet vitt magával.
Szép Heléna körteje: a gasztronómiai visszhang
A körte desszertje a francia klasszikusok közé tartozik. A poire belle Helène (ejtsd poár bell hélen) megalkotója Auguste Escoffier. A remekművet az 1864-ben bemutatott operett ihlette, amely a Szép Heléna történetét dolgozza fel. A desszert lényege: sűrű vaníliás szirupban posírozott körte, vaníliafagylalttal és forró csokoládéöntettel tálalva. A körte Európában és Ázsiában őshonos, eredetileg a Kaukázusból terjedt el, és ma is a legkedveltebb gyümölcsök közé tartozik. A körte sokoldalú felhasználást enged meg: vadakkal, sajtokkal vagy éppen krémlevesekkel is harmonizál. A szirupot készíthetjük fehérborral, fahéjjal és citromhéjjal, a kész körte pedig pürésíthető, majd lehűtve fagylaltgépben készíthető.
A körte hosszú történelme mellett fontos állandó: a mindennapi gasztronómiában a körte kiválóan illeszkedik különböző ízvilágokhoz. A Szép Heléna desszert kapcsán megemlítjük a klasszikus és modern ágaikat, például a cobbler és crumble-típusú gyümölcsös desszerteket, amelyeket a fagyasztott vagy friss gyümölcsökkel variálhatunk. A desszert kapcsán megjelenik a stracciatella technika is: a csokoládét vékonyan öntjük a még lágy fagylaltba vagy rétegezzük a kész desszertbe. A receptben a körtét előbb citrommal és vaníliával megfőzzük, majd lehűtjük, és másnap fagylaltgéppel készítjük el a végső változatot. A körte fajtáinak változatossága között említjük a Vilmos, a Bosc és a Conference fajta dominanciáját.
Az ősz tematikája a körtével összhangban tovább írja a gasztronómiai történetet: a fűszerek és aromák találkozása, a távol-keleti inspirációk jelenléte és a mediterrán hagyományok közösen formálják a modern magyar konyhát. A fejesztések között hangsúlyozzuk, hogy a paprika és a török, erdélyi és zsidó hatások gazdagították a magyar konyhát, és hogy a magyar szakácsok a világ ízei között otthonosan mozognak. Ezt a gazdag örökséget illusztrálja többek között a harissa és a kurkumás latte trend is, amely a modern gasztronómiai kultúrát is megidézi. A távol-keleti ízvilágot kedvelő szerzők példái között szerepel a vietnami konyha kiemelkedő frissessége és a kínai gasztronómia sokrétegűsége, ahol a hozzávalók egymásra épülése teremt különleges harmóniát.
Az őszi szezonhoz kapcsolódó bevált receptek mellett a szerző beszámol a megvalósult és tervezett projektek közül: a gasztroblogger-karrier, a főzőiskola, a tanácsadás egy gourmet szaküzlet számára, és a második szakácskönyv előkészítése is a jövő tervei között szerepel. A személyes hangvétel és a kulturális kontextus összefonódik: a világutazásokból származó élmények gazdagítják a receptek ízvilágát, és a receptkészítés során a tájegységek kultúráját is megismerjük. A dichotómia, miszerint a szó klasszikus és modern között húzódik, a szerző írásainak sajátossága, és ez a kontraszt adja a Chili és Vanília blog állandó vonzerejét.
Az út végén pedig a körtéről és a történetekről szóló beszélgetések összegzése: a mítosz és a gasztronómia találkozása, a legenda és a receptek összekapcsolódása adja a cikk igazi erejét. A Szép Heléna körteje tehát nem csak desszert, hanem kulturális és gasztronómiai adapciók története is egyben, amely összeköti az ókori mitológiát a mai nap ízléseivel és módszereivel.
Megjegyzés: a fenti szövegrészletek a megadott forrásból származnak, a fűszerek és ízek történeti kontextusát pedig a gasztronómiai hagyományok kontextusában értelmezzük.