Eddig nem ismert viselkedést fedeztek fel japán kutatók több tengeri csigafajnál is. A regenerációnak meglehetősen extrém formái ismertek az állatvilágban, bizonyos hüllők és gyűrűsférgek esetében korábban is tudható volt, hogy egy-egy testrész elvesztését nemcsak túlélik, hanem egyenesen része a mindennapjaiknak, ám olyanra még nem találtak példát az amatőr és a profi természetbúvárok, hogy egy állat önmagát fejezze le, és maga a fej új testet növesztve élje túl a drasztikus procedúrát. Márpedig két japán kutató ilyesmiről számolt be a rangos Current Biology folyóiratban március 8-án megjelent tanulmányában.
A tengerbiológusok Elysia cf. marginata és Elysia atroviridis meztelen tengeri csigafajok példányait vizsgálták laboratóriumi körülmények között. A kutatók 82 Elysia atroviridis viselkedését figyelemmel kísérték, és megfigyelték, hogy egyes állatok a jelek szerint önként és dalolva válnak meg a testrészeiktől, majd új testet növesztenek maguknak - legalábbis előfordul ilyesmi. A megfigyelések szerint tizenöt frissen kikeltett csiga közül öt a kikelés után 226-336 nappal öncsonkításba kezd, a fej pedig algával kezd táplálkozni. A megfigyelt csigák közül három esetben fordult elő, hogy az állat az egész testétől megvált, ezek közül kettő egy héten belül felgyógyult.
Az öncsonkítás után a fej néhány órán belül táplálkozni kezd, a seb hamarosan bezáródik, és megkezdődhet a gyógyulás. A kutatók még nem jöttek rá, hogy pontosan mi okozza ezt a különös viselkedést, de valószínűsítik, hogy az állatok így akarnak megszabadulni a parazitáktól. Ezt a feltevést erősíti az is, hogy az öncsonkító csigák szervezetében a kutatók copepodákat, vagyis parazitikus evezőlábú rákokat találtak. Az a 64 példány, amelyben nem találtak parazitát, nem is kezdett megváni a testrészeitől. A legtöbb állat nem éli túl, ha elveszti a testét: a tudósokat is meglepte, hogy ennek a csigának ez mégis sikerül, de van rá magyarázat.
A csiga zöld színtesteket vesz magához az elfogyasztott algából, ezek segítségével pedig képes fotoszintetizálni, az így nyert energiát pedig a hiányzó testrész (vagy akár az egész test) pótlására tudja fordítani. Az önlefejezés ennek ellenére ritkának számít, és nem is veszélytelen mutatvány, igaz, az egyik példány kétszer is túlélte - az idősebb csigák viszont már nem tértek magukhoz utána. Amerikai biológusok csigákkal cáfoltak rá Darwinra: friss kutatások szerint a legalkalmasabbak helyett a leglustább fajok az esélyesek a túlélésre.
Felvetés: a megfigyelések alapján a paraziták jelenléte és a fotoszintetizáló képesség együttese teszi lehetővé a regeneráció bizonyos formáit, míg a parazitáktól való megszabadulás motivációt jelenthet a viselkedés kiváltására. A tanulmányok a fajok közötti különbségekre is felhívják a figyelmet, hiszen csak a parazitával fertőzött példányok mutattak ilyen viselkedést. (of Murex perversus Linnaeus, 1758) Linnaeus, C. (1758). Systema Naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Tomus I. Editio decima, reformata. Laurentii Salvii. Holmiae [Stockholm].
MolluscaBase eds. (2026). MolluscaBase. Sinistrofulgur perversum (Linnaeus, 1758). (of Murex perversus Linnaeus, 1758) Linnaeus, C. (1758). Systema Naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Tomus I. Editio decima, reformata. Laurentii Salvii. Holmiae [Stockholm]. [iii] + 824 pp. (of Pyrula kieneri R. A. Philippi, 1848) Philippi, R. A. (1849). Beschreibung einger neuen Conchylien. 98. Petuch, E. J.; Myers, R. F. & Berschauer D. P. (2015). The living and fossil Busycon whelks: Iconic mollusks of eastern North America. San Diego Shell Club. viii + 195 pp.
Az AI újraalkotott egy Holt-tengeri tekercset – az üzenet meglepte a kutatókat
tags: #tengeri #csiga #sinistrofulgur #perversum