A baromfinál időről időre megfigyelhető tollhullás és tollcsere, amely sok tenyésztő számára aggodalomra adhat okot.
A tyúkok vedlése azonban gyakran teljesen természetes folyamat, az ún. A madárvilágban a vedlés természetes folyamat, amelynek során a madarak teljesen megújítják tollazatukat.
A házityúk a tojástermelés fokozása érdekében történő sok évszázados szelekció következtében csak a tojástermelési időszak befejezésekor esik át egy teljes tollváltási időszakon, amely természetes körülmények között 4 hónapig tart.
A vedlés a tollazat természetes megújulási folyamata, amelyet elsősorban hormonális változások szabályoznak.
A tyúkok vedlése általában anatómiailag meghatározott sorrendben zajlik.
A vedlés elején, amikor a nyaki és testtollak hullanak, a jó tojók még gyakran tojnak.
A kihulló toll helyén új toll fejlődik, amely kezdetben penna sanguinea (vértoll) állapotban van.
A szárnytollak cseréje különösen jól megfigyelhető.
A vedlés során először az elsőrendű evezőtollak hullanak ki, majd a másodrendűek.
A tyúkok életük során több vedlési cikluson mennek keresztül.
A tollhullás gyakran a természetes vedlés része, amely során a madarak lecserélik elhasználódott tollazatukat.
Az igazán nagy vedlés azonban általában 15-18 hónapos korban kezdődik, majd ezt követően minden évben ismétlődik, amikor az idő hűvösebbé válik és a nappalok rövidülnek.
Ez általában kora ősszel történik.
A tenyészállományok (szülőpárok) mesterséges vedletését rendszerint a gzadasági okok, illetve speciális nemesítési, szelekciós célok, állategészségügyi okok miatt indukálják.
A vedletést követő tojástermelési időszakban a tojások tömege jelentősen nagyobb, mint az elsőben.
A tojáshéj szilárdsága a vedlést követő 3-4. hónapig jobb, mint az első tojóév utolsó harmadában volt, ezután azonban gyorsabb ütemben romlik, mint az első tojástermelési időszakban.
A különböző típusú tenyészállományok - a vedlést követő tenyészidőszakban termelt - keltetőtojásainak kelési százaléka magasabb akkor, ha vedletett tyúkokhoz fiatal kakasokat párosítanak.
A modern tojóhibridek tojástermelését gyakran fényprogrammal (fotoperiodus szabályozással) irányítják.
A tyúkok tojástermelése általában 18-20 hetes korban indul, és akár 75-85 hetes korig fenntartható.
Ebben az időszakban a természetes vedlés gyakran nem jelentkezik, mivel a világítás mesterségesen szabályozott, a takarmányozás folyamatos kiegyenlített (értsd: ugyanaz), a jó tojástermelési ciklus (perzisztencia) fenntartása a cél.
Bizonyos rendszerekben indukált vedletés, kényszervedlés alkalmaznak, amely során a vedlést mesterségesen idézik elő (jellemzően 7-14 napra teljesen vagy részlegesen megvonják a takarmányt és a fényt az állománytól, így stressz hatására indul el a vedlés).
Ennek célja a tojástermelési ciklus újraindítása és meghosszabbítása.
A tojáshéj szilárdsága a vedlést követő 3-4. hónapig jobb, mint az első tojóév utolsó harmadában volt, ezután azonban gyorsabb ütemben romlik, mint az első tojástermelési időszakban.
A háztáji vagy szabadtartású tyúkok vedlése általában természetes körülmények között zajlik.
A vedlést kiváltó fő tényezők a nappalok rövidülése (photoperiodus csökkenése), hőmérsékletváltozás, táplálkozási- és takarmányozási feltételek, baromfi életkora.
A háztáji tyúkoknál a vedlés: leggyakrabban ősszel jelentkezik, 6-10 hétig tarthat, a tojástermelés ideiglenesen leáll, vagy legalábbis körülbelül 90%-kal kevesebb tojást termelnek.
A vedlés idején a tyúkok viselkedése is megváltozhat.
A vedlés során a tyúkok szervezete elsősorban a tollképzésre fordítja erőforrásait.
Ennek következtében a tojástermelés csökkenhet vagy átmenetileg teljesen megszűnhet.
A toll fő alkotóeleme a keratin, amely nagy mennyiségű fehérjét igényel.
Megfelelő takarmányozás mellett a vedlés befejezése után a tojástermelés rendszerint újra növekedni kezd.
Az egész éves tojástermelés biztosítható, ha ősszel új tojóérett jércéket vásárolunk.
Ezek addig termelnek, amíg az idősebb tyúkok vedlenek.
Amikor a jércék termelése nyáron csökken, a vedlésből visszatért tyúkok tojásai pótolják a hiányt.
Leghorn típusú tyúkok vedlése utáni tojástermelése az első és a mesterséges vedlést követő második és harmadik ciklusban.
Fontos felismerni, hogy a tollhullás nem minden esetben a természetes vedlés következménye.
Ha a tyúkoknál a tollhullás mellett nyugtalanság, vakarózás vagy csökkent tojástermelés figyelhető meg, érdemes ellenőrizni a Dermanyssus gallinae (madártetűatka) jelenlétét.
A madártetűatkák éjszaka vért szívnak a tyúkokból, nappal pedig az ól repedéseiben és berendezéseiben rejtőznek.
A tollatkák (Acari plumicolae) közvetlenül a tollakon élnek, és azok szerkezetét károsítják.
A tyúkok vedlése általában évente egyszer, leggyakrabban ősszel jelentkezik.
A vedlés idején a tojástermelés általában jelentősen csökken vagy teljesen leáll.
Horn Péter (szerk.) (2000): Állattenyésztés 2. North, McO. és Bell, D.D. (1990): Commercial chicken production manual. 4. Ed.
Bár a legtöbb csirkefajta jól alkalmazkodik a hideghez, a szél, a nedvesség és a hó problémát okozhat.
Téliesítse a csirkeólat és a ketrecet, és mindig biztosítson extra adag zsíros takarmányt a csirkék számára.
Gondoskodjon arról, hogy a tyúkól száraz maradjon, és védje meg a csirkéket a huzattól.
Ha különösen hideg van, érdemes egy automatikusan záródó ajtót is felszerelni.
A fűthető csirkeház duplafalú szerkezete optimális szigetelést biztosít.
Az ivóvíz semmilyen körülmények között nem fagyhat be, ezért fontos az itató megfelelő helyszínen történő elhelyezése, valamint az itatóban lévő víz folyamatos ellenőrzése.
Az itatóvályút a csirkeház közepén helyezze el, és amikor nagyon hideg van, célszerű egy kiegészítő fűtőszőnyeget is elhelyezni alatta.
A duplafalú, beépített fűtőelemmel ellátott kisállat-itatók különösen biztonságosak és kényelmesek a csirkék számára is.
A fűtőlapok, valamint a gumi fűtőlapok arra is alkalmasak, hogy a leghidegebb időben is biztosítsák a csirkék friss vízellátását.
Ősszel alaposan tisztítsa ki a csirkeházat, és még a tél beállta előtt fesse át a csirkeólakat mésztejjel.
A mész csökkenti a csíraterhelést és távol tartja az élősködőket.
Még a tél beköszönte előtt és a téli időszakban is ügyeljen az alom és a homokfürdő rendszeres cseréjére.
Ellenőrizze a csirkeólat sérülések szempontjából, és végezze el a szükséges javításokat.
A háznak és a ketrecnek is ellen kell állnia az éles szélnek, a heves esőnek és a nagy mennyiségű hónak.
Vizsgálja meg a tető tömörségét.
A külső falon lévő repedéseken és lyukakon keresztül huzat és nedvesség hatolhat be az ólba.
Működik a szellőzés?
A tél beállta előtt ki kell javítania a hibákat.
A tyúkólban az ideális páratartalom 60-80%.
Nagy ablakkal ellátott ajtaja világos belső teret biztosít, és így megmarad az állatok egészséges bioritmusa.
Az ajtón található zár pedig megakadályozza a nem kívánt betolakodók behatolását.
(pl. A csirkék aktív állatok, és mozgásra van szükségük - még télen is.)
A sérülések elkerülése érdekében érdemes rendszeresen ellenőrizni a baromfi ólak körüli kerítését, hogy nincsenek-e rajta meglazult drótok.
A kerítésen idővel lyukak is keletkezhetnek, ami megkönnyítheti a rókák ketrecbe, tyúkólba történő bejutását.
A szokásos gabonakeverék nem elegendő a csirkék számára télen ahhoz, hogy fittek és egészségesek maradjanak, mert ebben az évszakban lényegesen nagyobb az energiaszükségletük.
Télen a csirkék kevesebb tojást tojnak, mert szükségük van az energiájukra, hogy megvédjék magukat a hidegtől.
A sötétebb hónapokban a fényhiány is befolyásolja a csirkék tojóteljesítményét.
Állatainak napi 13-14 óra fényre van szükségük a maximális teljesítmény eléréséhez.
Ezért fontos, hogy gondoskodjunk arról, hogy elegendő fényben legyen részük.
Ha nincsenek nagy ablakok vagy üvegezett ajtók az ólban, érdemes világítást felszerelni a csirkéknek.
Ősszel és télen a csirkék több időt töltenek zárt térben, ezért fontos, hogy kellően lefoglaljuk őket, hogy elkerüljük az unalmat és az agressziót.
A Kerbl csirkéknek készített snacklabdája hasznos megoldás erre: meg lehet tölteni csirketáppal, vagy például gabonával vagy lisztkukacokkal, így a táplálék mellett szórakozást és elfoglaltságot is kínál a csirkéknek.
Minden kezdő tyúktartó számára nagy meglepetést jelent a vedlés.
Maga a folyamat és a végeredmény is.
Mint ahogy két egyforma élőlény és tojás sincs, így két egyforma toll sem.
Minden vedlés valami meglepetést takar.
Egy új foltot, vagy az évek telésével akár több fehér tollat is.
A vedlés a tyúk tojástermelési évének úgymond ünnepélyes lezárása.
A rövidebb nappalokra más mirigyek is reagálnak, megállítva a petefészek működését és a tojástermelés leáll.
Minden tyúknál más és más időben következik be.
A kakas esetén a herék működése részlegesen leáll, így terméketlenekké válik a vedlés idején.
A korán keltett jércénél (december, január, február eleje) szintúgy felléphet a vedlés.
Ámbár ez csak a nyakon végbemenővé korlátozódik, de ettől függetlenül a tojástermelés visszaszorul.
A vedlés állandó sorrendű.
A folyamat a nyaktollak váltódásával kezdődik, ami már csökkenti a tojástermelést.
Fokozatosan terjed a hátra a tollváltás, majd a tollakkal a farok felé.
A háttollak váltódásakor abbamarad a tojásrakás.
A szárnytollak kivedlése a tengelytollaktól számítandó, innen halad az elsőrendű evezőtollaknál kifelé, a másodrendűeknél befelé.
Az apró tollak vedlése az ötödik elsőrendű evezőtoll váltásával esik egybe.
A mai ember kihasználva a tyúkok tojásrakási képességeit a hiper-szuperül tojó hibrideken felül kitalálta azt is, hogyan késleltesse a fent említett folyamatot.
A tökéletes vedlési idő szeptember-október közé esik, így a nappalok meghosszabbításával augusztus helyett az említett időre tolható.
A világításról már írtam korábban.
A vedlést ahogy késleltetni, úgy kényszeríteni is lehet éheztetéssel, kevesebb vízzel, vagy a világítás hírtelen változtatásával.
Az éheztetés hatására a tojóállomány felhasználja az elraktározott zsírt, így ugyanazon kondícióba kerül.
5.
A túl keskeny, éles peremű ülőrudak és a nagyon köves kifutó talpfekélyt okozhat.
Ha a fekély ,,megérett", azaz szétbomlik a belső szövet és a bőr kívül feszes és sárga, a jól megtisztított talpat steril, éles pengével enyhén felnyitjuk és kinyomkodjuk a pépes tartalmat, ill. csipesszel eltávolítjuk.
Ha túl korán helyezzük be az ülőrudakat, melyre az állatok felkapaszkodnak, az nem ritkán a mellcsont görbüléséhez vezet.
Az ilyen deformálások azonban csontritkulásos tünetek is lehetnek.
Legtöbbször akkor történik, ha a tojás mérete meghaladja a normál méretet, és a tojónak fáradságos a tojást kinyomni a kloákából.
Ezáltal kinyomódik a végbél egy része, és az állatnak szennyeződés és a csípett seb súlyos sérülést okozhat.
Ilyen esetben a kitüremkedő nyálkahártyát óvatosan be kell kenni vazelinnel és vissza kell nyomni a végbélnyílásba.
Ha már beszennyeződött, a kloáka területét langyos vízzel jól le kell tisztítatni.
Rövid idő múlva ellenőrizzük, hogy a kloáka normális helyére került-e és ott maradt-e.
Nehezebb a kezelése, mint a bélelőesésnek.
Éles kő és más idegen test elfogyasztása okozza, néha ún.
A begymetszést legjobb, ha állatorvos végzi, amikor is kiüríti a tartalmát, jól kimossa, és a sebet összevarrja.
Begyeltömődést alkalmatlan takarmány is okozhat, csibéknél például a tőzegevés.
Viszonylag gyakran fordul elő a fiatal tojóknál a tojástermelés korai stádiumában és a nagyon kicsi törpetyúk tojóknál.
Ha az állat heves nyomás ellenére sem tudja megtojni a tojást, óvatosan zsírt, vagy olajat kell kenni a tojócsőbe.
Óvatos nyomással néha sikerül kiszedni a tojást.
De ha túl nagy a tojás, az ügyes kezűek csipesszel át tudják törni a tojáshéjat és a héjdarabokat eltávolítani, így a folyékony tojástartalom könnyen kifolyhat.
Előfordul, hogy megtojik a tojó, ha meleg helyre, pl.
Kiválthatja a kannibalizmust: zsúfoltság, száraz levegő, túl magas hőmérséklet.
Kevés mozgás és kevés elfoglaltság révén egyfajta unalom alakul ki az állatokban, mely arra a rossz szokásra vezeti őket, hogy a nyak oldalán, vagy a fartőmirigy és a végbél környékén, később a hason és a combokon is kihúzogassák, lecsípjék egymás tollait, sőt akár ki is tépjenek egymás bőréből.
Egyes tenyésztők javulást értek el magasabb fehérjetartalmú takarmánnyal és bőséges, változatos zöldtakarmánnyal.
Főleg a nagy kakastaréjok vannak veszélyben erős fagy esetén.
Ha hiszi, ha nem, minden tyúktartó életében legalább egyszer átéli azt a kétségbeesést, hogy atkát vagy tetűt talál tyúkjain.
Ha önnel is előfordult ez a sajnálatos esemény, ne csüggedjen.
A tyúkok sajnos tehetetlenek a parazitákkal szemben, így az atkák boldogan tanyát vernek rajtuk.
Az apró kártevő örömében azonban sem ön, sem tyúkjai nem osztoznak.
Tyúkjain leggyakrabban atkákkal és tetvekkel fog találkozni.
A megelőzés a legjobb, amit tehet tyúkjaiért, ezért ne becsülje le fontosságát.
A korai észlelés természetesen előnyös, ezért ellenőrizze állományát rendszeresen, legalább hetente.
Porfürdőt is biztosíthat a tyúkoknak.
A régi almot rendszeresen, lehetőleg hetente cserélje le újra.
Kedvezőtlen időjárás esetén nem árt, ha hetente kétszer cseréli.
Ha fájdalmaink vannak, mindenki látni fogja rajtunk.
Ugyanez a helyzet a csirkékkel, melyek gyakran rendkívül nehezen tűrik a parazitákat.
A tyúkokon az étvágy és a szomjúság csökkenését, súlyvesztést, levertséget, vagy csökkent tojásmennyiséget fogja észlelni.
A fertőzést leginkább a tyúk tollazata viseli meg, mely kifakul és erősen hullani kezd, különösen a tyúk hátán, melyet az atkák leginkább kedvelnek.
Ha fertőzött tyúkot talál állományában, különítsa el a többitől.
Nagyon fontos a fertőtlenítés: tisztítsa meg az egész tyúkólat, a tojófészkeket és az etetőket.
A fertőzött tyúkokat a lehető leghosszabb ideig tartsa a baromfiólban, és hintsen port szárnyaik alá.
Ha valaki csirkéket tart, elgondolkodhat, hogy vajon meddig él valójában egy tyúk.
Nincs egyértelmű válasz erre a kérdésre.
Mindig több tényezőtől függ - egyes tényezőket befolyásolhatunk, másokat sajnos nem.
Az első szakaszban természetesen kikelnek a csibék.
Néhány hét után a csibékből csirkék lesznek.
Az ivarérettség elérése után az állat tojótyúk lesz, ez körülbelül 18 hetes korban következik be.
A tojótyúkok általában életük 17. és 22. éve között termelnek.
A kétévesnél idősebb tyúkoknak kezdenek problémáik lenni - kevés tojást tojnak, és reprodukciós problémáik is lehetnek.
Sajnos, ha a tyúk négyéves vagy annál idősebb, nem lehet sok mindent tenni.
Természetesen a tenyésztőn sok minden múlik, ha a tyúkok hosszú élettartamáról van szó.
Természetesen fontos a minőségi táplálkozás.
Mindig tartsuk szem előtt, hogy milyen korú tyúk számára felel meg a takarmány, mivel a tojótyúknak más szükségletei vannak, mint a csibének.
Ne felejtsünk el zöldségeket, füvet vagy kiegészítőket adni a tyúkoknak időről időre.
Ahhoz, hogy a tyúk egészséges legyen, sok mozgásra van szüksége.
A megfelelő higiénia is alapvető fontosságú.
Piszkos környezetben hagyni élni a tyúkokat általában visszaüt, mert rossz lesz az egészségi állapotuk.
Ezért rendszeresen tisztítsuk meg az eszközöket és a területeket, amelyeket a tyúkok használnak: az ólat, a kifutót, az itatóvályút és az etetőt is.
Elérkeztünk a történet legfőbb kérdéséig - hány évig élhet egy tyúk?
Úgy tűnik egy tyúk élete nem kell, hogy véget érjen a tojásrakási időszak végével.
Átlagosan a tyúkok négy-öt évig élnek, de természetesen ez nemcsak a fenti tényezőktől függ, hanem a fajtától is.
tags: #tyukhusleves #fedovel #vagy #anelkul