A természetvédelmi területeken, valamint az általános („ex lege”) védettségű területeken (például barlangokban) nem szabad vadkempingezni, sátrazni vagy bivakolni.
A kijelölt barlangszállások ez alól kivételt képeznek, de ezekből rendkívül kevés van hazánkban.
A történelmi tulajdonviszonyok alakulása is ráerősít erre: egy magyar utazónak elsőre furcsa lehet, hogy tőlünk nyugatra a legtöbb országban az útburkolattól kifelé magántulajdon kezdődik, tehát az esetek többségében nem találunk olyan mezsgyét vagy közterületet, ahol legálisan letáborozhatunk, leparkolhatunk.
Már Ausztriában is szinte kizárólag fizetős kempingekben vagy pihenőhelyeken lehetséges az autóban történő alvás.
Ehhez képest Közép- és Kelet-Európában még az utaktól biztonságos távolságban is fellelhetők olyan közterületek, ahol megpihenhetünk, ám ezek tulajdoni státuszát, védettségét és biztonságos mivoltát előzetesen ellenőrizni kell.
A hazai állami és önkormányzati utak 62%-a földút, míg az Európai Unióban ez az arány 10% alatt van.
Eproblémákra reagálva a kormány néhány évvel ezelőtt megteremtette az érdekeltek között köthető útépítési együttműködési megállapodás lehetőségét, illetve keretét, mert a részletszabályokat az önkormányzatok rendeleti úton állapíthatják meg.
Mindezzel szemben beszélhetünk a szolgalmi utakról, amelyeket viszont az ingatlantulajdonosok jelölnek ki és tartanak karban, valamint erdészeti utakról is.
A Magyar Közút Nonprofit Zrt. statisztikai adatai alapján az ország útállománya közutakra és magánutakra oszlik, illetve a közutakat tovább bonthatjuk országos és önkormányzati tulajdonú helyi közutakra.
Előbbiek hossza 32 521 km, illetve ehhez társul körülbelül 100 km kerékpárút-hálózat is, míg a helyi közutak hossza mintegy 183 ezer kilométer.
Ha mindezt a Központi Statisztikai Hivatal adataival is kiegészítjük, már látható válik, hogy az országos közúthálózatban mindössze 277 kilométer föld-, illetve kiépítetlen út volt 2020-ban, ez a szám 2001-ben alig különbözött a mostanitól, 327 kilométer földútról beszélhettünk akkor.
Ezzel szemben viszont az önkormányzati utak nagy többsége (134 742 kilométer) kiépítetlen földút, amely szám 2001-ben még „csak” 99 794 kilométer volt.
10 évvel ezelőtti adatok alapján a legtöbb (mintegy 3,4%) országos közút Bács-Kiskun megyében volt kiépítetlen földút.
A Földmérési és Távérzékelési Intézet 2012-es átfogó tanulmánya alapján míg az 1700-as évek végén Magyarországon mindösszesen 700 kilométer kiépített út létezett, közel 100 évvel később, az ipari forradalom, a felduzzadó városok, a mezőgazdasági termények iránti kereslet és a hadseregek mozgatása miatt megindult a gyepfeltörés, az erdőirtás.
Az így kialakuló utak váltak a mezőgazdaság fő szervezővonalaivá is.
A külterületi földutak jelentőségét növelte mindezek mellett a 20. század első felére kialakuló tanya- és lakottmajor-hálózat is, ami miatt sok száz kilométer külterületi gazdasági út állapotán javítottak a kor színvonalán.
1955 után 5731 kilométer szilárd burkolatú mezőgazdasági út épült ki teljes állami támogatás mellett üzemi forgalom biztosítására.
Ezek a folyamatok az 1970-es években megfordultak, a külterületi lakott helyeket, tanyákat, egykori majorokat nagyrészt felszámolták, helyettük TSZ-majorokat alakítottak ki.
Az üzemeknek azonban nem volt sem érdeke, sem pénze a többi földút feljavítására, ráadásul a TSZ-rendszer szétesésével a 2000-es évekig jóformán gazda nélkül maradtak a szocialista építésű földutak is, amelyek állapota gyorsan leromlott.
Mindehhez persze az egyre modernebb és nehezebb mezőgazdasági gépek használata, forgalma is hozzájárult.
A földutak önkormányzati kezelésbe adása sem változtatott gyökeresen semmit sem az említett állapoton.
Bár a 2003-as közlekedésfejlesztési koncepció nem foglalkozott a külterületi önkormányzati utakkal, de a 2013-as Nemzeti Közlekedési Koncepció már kijelenti, hogy a földutak hossza harmada a nyugat-európai szintnek, ráadásul ezeknek az utaknak a burkolása lassan halad.
Az utaknak különböző csoportosítása lehetséges, ami szintén nem könnyíti meg a kapcsolódó probléma kezelését.
Tulajdonosi jogok alapján beszélhetünk állami tulajdonú utakról (országos közút és erdészeti út), önkormányzati tulajdonú utakról és magánutakról.
Műszaki kiépítettség alapján megkülönböztetünk földutakat, javított földutakat és szilárd burkolatú utakat.
A jelenleg hatályos szabályok alapján az ingatlan-nyilvántartásban földrészletnek minősülnek az utak elágazással és kereszteződéssel, valamint közigazgatási vagy belterületi határ által meg nem szakított részei, amelyek tulajdonosa vagy vagyonkezelője azonos.
Általánosságban igaz, hogy a mezőgazdasági termelésnek jelenleg nincsen közvetlen útkarbantartási, útfejlesztési kötelezettsége.
Erdészeti utak kivételével - amelyek állami kézben vannak - nincsenek ágazati utak, míg a szántók, rétek megközelítését szolgáló utak nagy része önkormányzati kézbe került a rendszerváltás során.
A várhatóan 2023. január elsejével hatályba lépő új ingatlan-nyilvántartási törvény az egyéb önálló ingatlan kategóriába sorolva rendelkezik az úgynevezett nyomvonal jellegű építményekről.
Mindehhez a közúti közlekedésről szóló törvény azt teszi hozzá, hogy a közút használatában érdekelt természetes és jogi személyek, valamint a helyi önkormányzat az alapvetően helyi lakossági érdeket szolgáló közút építésére (földút szilárd burkolattal való ellátására) együttműködhet.
Az útépítési együttműködés formáját a résztvevők maguk határozzák meg.
Nem kell útfejlesztési hozzájárulást fizetnie annak, aki útépítési együttműködésben részt vesz, vagy akit útépítési érdekeltségi hozzájárulás fizetésére köteleztek.
Lényeges szabály, hogy 2021. január 1től a földút kiépítését, korszerűsítését már nem szükséges engedélyeztetni a közlekedési hatósággal, hanem elegendő lesz egy bejelentést tenni a kormányhivatalhoz.
Így egyszerűbbé és gyorsabbá válik az eljárás, hiszen a meglévő dűlőúthálózat fejlesztése kiemelten fontos a gazdák számára.
Ha adott helyi mezőgazdasági út tulajdonosa a községi vagy fővárosi (települési) önkormányzat, akkor az út kezelőjének legtöbbször szintén a települési önkormányzat tekinthető.
Ugyanakkor előfordulhat, hogy adott helyi út vagy annak valamilyen műtárgya koncessziós szerződés keretében működtetett.
Ez utóbbi esetben a helyi út kezelője a koncessziós társaság lesz.
A külterületi mezőgazdasági utak külterületi közutaknak, míg a belterületi mezőgazdasági utak belterületi kiszolgáló utaknak minősülnek.
A földutak fenntartását, a csapadékos időjárás elmúltával tavasszal, a talaj részleges kiszáradása után célszerű elvégezni.
A földutak járófelületét, a profil kialakítását évente kétszer rendezni kell.
A földutak fő hibája a gödrösödés, a sárossá válás, amelyet a nem megfelelő talajszerkezet javításával az útfelület egyenletessé tételével, megfelelő oldaleséssel és a csapadékvíz elvezetésének megoldásával lehet megszüntetni.
Az út kezelőjének tisztántartási kötelezettsége a földutakra is kiterjed.
Az út kezelőjének a földút területén is el kell végeznie a forgalom biztonságát zavaró növényzetet eltávolítását.
Ennek érdekében az útpadkán, az árokban, az esetleges rézsűfelületeken, továbbá az út határán belüli területen levő cserjéken és fákon, fasorokon évente legalább egyszer alakító metszést kell végezni.
Földutak esetén a fűkaszálás és az útellenőrzés gyakoriságát, valamint a síkosságmentesítést (hóeltakarítást is) a települési önkormányzat a helyi igénynek megfelelően, saját hatáskörében szabályozza.
Földutak esetén a vízelvezetés és a hozzá kapcsolódó műtárgyak fenntartása hangsúlyozottan fontos feladat, a fenntartási feladatokat az éves javítási program alapján kell ellátni.
Gazdálkodói szempontból lényeges telki szolgalom akkor alapítható, ha tartósan fennáll egy bizonyos szükséglet, amely alapján a szolgalmi jog kötelezettjének ingatlanát szolgáló telket megterhelik a jogosult ingatlanának uralkodó telek javára.
Ha a szükséglet megszűnik, vagy a szolgáló telekalkalmatlanná válik a szükséglet kielégítésére, akkor a szolgalom megszűnik.
Vagyis a szolgalmi jog sohasem a telkek tulajdonosaival, hanem a szükséglet fennállásával van összefüggésben.
Önmagában a tulajdonosváltás nem jelenti a szolgalom megszűnését, de a szolgalom jogával 15 éven keresztül nem élés igen.
A telki szolgalom önmagában forgalomképtelen, csak az ingatlannal együtt száll át az új birtokosra.
Telki szolgalom mind magánérdekből, mind pedig közérdekből alapítható, csak egész ingatlanra lehet csak bejegyezni, önálló, külön helyrajzi számmal rendelkező ingatlanok között.
Főszabály szerint magánérdekű telki szolgalom alapításakor az uralkodó telek tulajdonosától egyszeri ellenérték követelhető, ám a továbbiakban a telki szolgalom gyakorlása mindig ingyenes.
A magánérdekű telki szolgalom egyik fajtája a törvényi rendelkezés útján létrejövő, amelynek része az úgynevezett szükségbeli út szolgalma.
Ebben az esetben a földrészlet nincsen összekötve közúttal, így a szomszédok kötelesek tűrni, hogy a jogosult átjárjon tulajdonukon.
Nem tekinthető megfelelőnek a közúti összeköttetés, és szükség lehet a szolgalmi jog kialakítására például ha a földrészlet megközelítése ilyen módon egyáltalán nem vagy az év adott részében lehetetlen.
Akár akkor is indokolt szolgalmi jog kialakítása, amennyiben a rendelkezésre álló úton a bejárás aránytalan nagy költségekkel, nehézséggel lehetséges.
A szolgalomnak ez a fajtája külön szerződés nélkül létrejön.
A részletszabályok (esetleges korlátozások) azonban szerződésben kiköthetőek, megállapodás hiányában pedig bírósághoz is fordulhatnak.
A pontosított telki szolgalom az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezendő.
A szükségbeli út vonatkozik a gyalogosan, gépkocsival, egyéb járművel történő bejárásra is, ha az a jogosult ingatlanának rendeltetésszerű használatához elengedhetetlenül szükséges.
A szükségbeli út szolgalma külön szerződés vagy bejegyzés nélkül, a törvény erejénél fogva létrejön, de a felek szerződésben rögzíthetik, korlátozhatják a jog gyakorlásának feltételeit, kölcsönös megállapodás hiányában pedig bírósághoz is fordulhatnak.
Bár nehéz egy túrát számszerűsíteni, fontos, hogy mielőtt jelentkezel egy útra, tudd, mire számíts.
A két legfontosabb aspektus, ami alapján dönthetsz egy túra mellett vagy elvetheted azt, a fizikai nehézség és a kulturális sokk (hegyeknél a technikai szint).
A legtöbb ember egy kalandtúra esetén a fizikai megpróbáltatásoktól fél.
Nagyon könnyű túrák (1-2): Egyszerű túra, könnyed sétákkal.
Bárki számára teljesíthető, akár szív- és érrendszeri megbetegedés mellett is vállalható utazásforma, bár ha ilyennel rendelkezel, azt mindenképp jelezd nekünk előre.
Főleg városi séták, nemzeti park bejárások, romlátogatások tartoznak ebbe a kategóriába, komoly szintemelkedés nélkül.
Könnyű túrák (3-4): Ezeken a túrákon már olykor megjelennek az egész napos, legfeljebb 20 kilométeres gyalogtúrák, könnyen követhető, gondozott ösvényeken.
Magashegyi gyalogtúrák esetén nincsenek nagy szintemelkedések, de 3000 méter alatt lehetnek benne rövid kaptatók.
Közepesen nehéz túrák (5-6): Ezeken az utazásokon megjelenik a sorozatterhelés, akár 3-4 napon át is túrázhatsz megszakítás nélkül.
A napi távok az őserdőben a 25-30 kilométert, magashegyen a 15-20 kilométert is elérhetik, maximum 1000-1200 méteres szintemelkedéssel.
A terepviszonyok is megváltoznak, de nem kell extrém körülményekre számítani.
Nehéz túrák (7-8): Magashegyi túráknál a napi növekvő távok mellett nagyobb szintemelkedések jelentkeznek, olykor akklimatizációs szintek elhagyásával.
Dzsungeltúrákon az ösvény sáros és nehezen követhető, sok az akadályozó elem.
Nagy távokat sétálsz le, akár 45 kilométeres napi etapok is megjelenhetnek.
Extrém túrák (9-10): Extrém terepre, nagy távokra, kellemetlen klímára készülj.
Esőerdőben sokszor nem lesz ösvény, azt magadnak kell kialakítanod, magashegyeken ritkán járt vagy mászott útvonalakon fogsz haladni, gyakran 5-6000 méter felett.
Tapasztalat, hogy nem a fizikai megpróbáltatások jelentik a legtöbb problémát egy latin-amerikai utazás során, hanem az ott tapasztalható kulturális jelenségek feldolgozása.
A kulturális sokk rátát sok aspektus határozza meg, így a helyi kulturális szokások, a közlekedés, a higiénia, a szállások minősége, az étkezések, stb.
A szállások, a zuhanyzók és a mosdók tiszták lesznek, a csapvíz iható.
A helyi ételek mellett mindig lesz lehetőséged európait is enni, az ország vagy térség higiéniás szintje nem sokban tér el az otthon megszokottaktól.
A kórházak is jól felszereltek.
Egy-két dologban eltéréseket tapasztalhatsz az otthon megszokottól.
Nem mindenhol lesz meleg víz a zuhanyzóban, gyakori a folyosó végi WC, a wifi sem fog száguldozni.
Egy-két alkalommal előfordulhat sátrazás, függőágyazás.
Nem mindig lesz étterem, előfordulhat, hogy kifőzdében vagy piacon kell étkezned.
Bevállalós (5-6): Tapasztalt utazóknak nem jelenthet gondot az ilyen jellegű út, de ha még nem hagytad el soha Európa területét, akkor szembeötlő lehet a különbség.
Egyre gyakrabban fordul elő sátrazás vagy függőágyazás, olykor fürdési lehetőség, gyakran wifi nélkül.
A szállókon nem lesz meleg víz, gyakran magadnak kell elkészíteni a kaját, nem mindenhol lesz kifőzde vagy étterem.
Olykor viselni kell az éhséget.
A turizmus elől elzárt területeket és kultúrákat ismerhetsz meg, ezért hosszú és kényelmetlen utazásokra készülj.
Megjelenik a népviselet, a gyerekek elszaladnak a fényképezőgép elől.
Tűréshatárt feszegető (7-8): Olykor még a tapasztalt túrázót is sokkolhatja az, ami itt vár Rád.
Nincstelenség, éhezés, bűnözés, stb.
De ez csak az érzet, a latinok roppant kedvesek, de mivel ritkán látnak fehér embert, ezért kezdetben furcsán viselkednek veled.
A közlekedés nehézkes, gyakran lerobbannak a buszok, bármikor ott éjszakázhatsz az út szélén.
Olyan ősi ceremóniák részese lehetsz, ahol állatokat áldoznak, valamint olyan ünnepségeken vehetsz részt, ahol őrült dolgok történnek.
A kórházak olyan minőségűek, hogy inkább piócás emberhez fordulsz vagy egy sámánra bízod magadat.
Nem jutsz mindig hozzá élelemhez, olykor egész nap viselned kell az éhséget.
Az esetek többségében függőágyazol vagy sátrazol, fürdési és internetezési lehetőség pedig akár egy hétig sem lesz.
Extrém viszonyok (9-10): Ebbe a kategóriába azok a túrák kerülnek, ahol teljes lesz a nélkülözés, csak magadra számíthatsz.
Az előző kategóriához képest annyival keményebb egy ilyen túra, hogy teljesen megszűnik a kapcsolatod a külvilággal, valamint előfordulhatnak forró helyzetek, így találkozhatsz gerillákkal, drogtermesztőkkel.
Ahhoz, hogy minden támogatási feltételnek megfeleljünk, a tarlóápolás esetén is az időpontokra kell a leginkább ügyelnünk.
A Feltételesség kapcsán elvárás, hogy a legforróbb időszakokban a talaj takarása biztosított legyen tarlóval, tarlóápolással, vagy növényi takarással.
Ez csökkenti a talajok felforrósodását, ami növelné az esetleges víztartalom elpárolgását, és negatívan befolyásolná a talajéletet is.
Ugyanakkor fontos a talaj szervesanyag-tartalmának növelése is a szerkezetesség javítására, a talajélet serkentésére, ezáltal a tápanyag- és vízgazdálkodás kedvezőbbé tételére.
A Feltételesség rendelet szerint július 15. és szeptember 30. között a tarló megőrzésével - legfeljebb sekély tarlóhántással - teljesíthető a talaj takarása.
Viszont ekkor nem teljesíthető az AKG melléktermék-bedolgozása vállalás, hiszen a sekély tarlóhántás az Agrárminisztérium állásfogalmazása szerint csak részben dolgozza be a szármaradványokat a talajba.
Ezért, ha AKG-ban a melléktermék talajba dolgozását ebben az évben kívánja teljesíteni, akkor ezt szeptember 30-a után tegye meg, vagy legfeljebb az őszi vetés előtt 30 napon belül (agronómiailag indokolt idő).
MezőHír Tudástár: A cikk központi fogalma a Feltételesség.
Ez az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának (KAP) egyik kulcsfogalma, amely olyan kötelező alapkövetelményeket foglal magában, amelyeket minden támogatásban részesülő gazdálkodónak teljesítenie kell.
Ide tartoznak többek között a talajvédelem, a vízminőség megőrzése, a biodiverzitás fenntartása és az állatjóléti előírások.
Az állattartó telepek korszerűsítéséhez nyújtandó támogatásokról szóló 27/2007. (IV.17) FVM rendelet a 143/2009. (XI.5.) FVM rendelettel módosításra került.
Ebben ÁTK III. jogcímen 2009.november 16.
Nemcsak az újabb támogatási lehetőség megjelenése, hanem egy másik iparág szabályozási területén történt változás is aktuálissá teszi annak áttekintését, hogy miként közelítsünk meg egy „hígtrágya tárolós” projektet.
Ez utóbbi a 191/2009 (IX.15.) kormányrendelet az építőipari kivitelezésről, mely több ponton módosította ill. kiegészítette a 1997.évi építési törvényt.
A rendelet az építésüggyel kapcsolatos új részletszabályozást tartalmaz, definiálja a folyamatban résztvevőket, azok feladatait és felelősségi körét, valamint több más részterületet is szabályoz (pl. építési napló vezetése).
A gyakorlat alapján azon gazdálkodóknak érdemes betekintést nyerni erre a területre, akik hígtrágya projekt megvalósítása előtt állnak.
Feltehetőleg az érintettek száma magas, mivel az ún. „Nitrát direktíva” által a gazdálkodókra rótt feladatok teljesülése a jelentős támogatások ellenére is jelentős csúszásban van.
Az eddigi projekt tapasztalatairól és a támogatási pénzek hasznosulásáról egy igen érdekes és tartalmas elemzést találhatunk az EMVA Vidékfejlesztési Tanácsadó Kft. Három részre osztva elemezzük a kérdéskört, vagyis hogyan kezdjünk neki a munkának, azaz melyek az (1) előkészületi fázis teendői, második részben mire kell figyelnünk a (2) megvalósulási szakaszban, és a végül hogyan végezzük a (3) projekt zárását és az elszámolását.
A könnyebb áttekinthetőség kedvéért az egyes pontokban vastagított betűkkel kiemelésre kerülnek a kulcsszavak ill. 1.
1. Finanszírozást előrelátóan kell megtervezni még támogatás mellett is.
Ezt azonban célszerű úgy kalkulálni, hogy a kifizetési késedelemből eredő többlet finanszírozási igényre is fel legyünk készülve (pl. áthidaló kölcsönnel), hiszen a cél az, hogy olyan forrás struktúra álljon össze, amely biztosítja a folyamatos munkavégzés lehetőségét.
Tervezéshez alapvetően azt kell tudni, hogy mit szeretnénk megvalósítani.
Az igények, szükségletek felmérésétől, pontosításától és annak konkrét megfogalmazásától kezdve az anyagi lehetőségek által meghatározott korlátokon át sok tényezőt figyelembe kell venni.
Arra az „egyszerű” kérdésre, hogy mit is kívánunk megvalósítani, a tervező ad választ, hiszen ő tudja összehangolni ill. körülhatárolni a műszaki feladatot, és tudja megbecsülni annak költségeit.
Ez a „válasz” először is egy szintén egyszerűnek tűnő építmény elhelyezési vázrajzban, ill. engedélyezési terv formájában realizálódik.
Jól kell kiválasztani a trágyatároló helyét, ha a telepen belülre kerül a többi építményhez való kapcsolat rendszerét is vizsgálni kell (pl. fejőház környéke-legyek).
Ha a telepen kívülre kerül attól lehetőleg ne túl távol legyen, és a művelési ágból való kivonástól kezdve általában többlet feladatokat, járulékos beruházásokat is igényel (pl.út, kerítés stb.).
Különféle környezetvédelmi előírásoknak is eleget kell tennünk, melyek vonatkoznak pl. a vízfolyásoktól, élővizektől, víznyerő helyektől, lakott területtől való távolságra is (szaghatás stb.).
Lehet, hogy amelyik területrész az előző feltételeknek megfelel, ott éppen lokálisan kedvezőtlenek az altalaj viszonyok.
Mivel ez ránézésre nem állapítható meg, nem lehet eléggé hangsúlyozni mennyire fontos, hogy legalább áttekintésünk legyen a terület altalaj viszonyairól, és a vízjárásról.
Ezért érdemes több építmény esetén szelvényezni a területet.
Ha már a tároló lehetséges helye körvonalazódott, mindenképpen szükséges a konkrét helyen a talajrétegződés meghatározása a tervezett tározó középpontjában és két egymástól eltérő irányban felvett további két-két fúrással, zavartalan mintavétellel.
A furatok talpmélysége legalább 4-4,5 m legyen.
A talajvíz mértékadó szintjét ugyancsak a talajmechanikus határozza meg, és szakvéleményében meghatározza a beépítési feltételeket, javaslatokat.
A furatok készítését össze lehet hangolni a talajvíz minta vételezéssel, ill. a monitoring kutak elkészítésével, mivel az induló környezeti állapotot a vízminták alapján rögzíteni szükséges.
A felszíni lejtésviszonyok bemérése szükséges.
Fontos meghatározni a felszín alatti talajrétegek esetleges dőlését (fekű) a tároló besüllyesztése, és az a körüli vízelvezetési kérdések megoldása miatt.
Lejtős területre nem célszerű tárolót elhelyezni!
Gondolni kell a hígtrágya kiszállítás útvonalára, az időszakosan megnövekvő teherforgalom hatásaira.
Figyelemmel kell lenni a tározó tervezett helyén, vagy közvetlen közelében a fákra is.
Természetesen nem feledkezhetünk meg az esetlegesen szükségessé váló közmű kiváltásokról/áthelyezésekről sem.
Konkrétan ez azt jelenti, hogy ne ragaszkodjunk feltétlenül az évtizedes szokásokhoz (pl. ahhoz, hogy eddig a terület legmélyebb pontjára folyt le a hígtrágya, vagy ott gyűjtötték össze) mivel az elszennyeződött terület rekultivációja, merev falú tározó alapozására alkalmassá tétele (teljes talajcsere) jelentősen megdrágíthatja a kivitelezést.
Az építési engedély benyújtásához még további információkat kell beszerezni ill. egyéb döntéseket kell meghozni.
Ezek közül talán a legfontosabb, és a legnehezebb feladat az optimális hígtrágya tárolási technológia kiválasztása.
Tekintsük át a lehetőségeket!
1. Megjegyzendő, hogy a felsorolás több rész-szempont súlyozott figyelembevételével került összeállításra, és mint ilyen szubjektív elemeket tartalmaz, de a piaci visszajelzéseken is fekszik ill. a 27/2007. (IV.17.) FVM rendelet 3.sz. mellékletének elszámolható maximális értékeinek figyelembevételével került sorba rendezésre.
Technológiai oldalról a megközelítés a Bauernzeitung-Landtechnik: „Hauptsache dicht” (Lényeg a szigetelő képesség) című cikk 2008.35.hét 32-33.oldal alapján történt.
A választás nem egyszerű és a döntés legtöbbször csak azon alapul, hogy mire van pénz (támogatás).
Egy dolgot azonban nem kerülhetünk meg, csak olyan minősített technológia alkalmazható, mely rendelkezik forgalomba hozatali engedéllyel (ÉME, ETA).
Célszerű időt áldozni a referenciák megtekintésére (akár több technológiát is érdemes megnézni) és nemcsak bekérni a szállítótól a referencia listáját, de a helyszínen informálódni az adott projekt megvalósításáról.
Vitathatatlan, hogy manapság a legtöbb tároló földmedrű, fólia béleléssel készül, melynek elsődlegesen az az oka, hogy általában már adott a hely, csak ezt kell korszerűsíteni (kitisztítani), vagy bővíteni, valamint hogy ez a legolcsóbb megoldás.
A régi tároló szanálásával, jó minőségű anyagok használatával (EPDM) a tározó korszerűsítésével (gépészettel) a környezeti elvárásoknak ugyan maradéktalanul eleget tesszünk, de nem biztos, hogy a nagy felületű, így helyigényes, nagyobb szaghatással járó, kártevők elszaporodására alkalmasabb, károsodásra sok szempontból érzékenyebb olcsóbb megoldás jelenti az optimumot.
A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a hellyel való takarékoskodás nem csak azért fontos, mert a területnek ára (költsége) van, hanem a feleslegesen összegyűjtött esővíz hígító és térfogatnövelő kedvezőtlen hatásától kezdve az egyéb járulékos hatásokig más szempontokat is figyelembe kell venni (szaghatás).
Ha ezeket csökkenteni akarjuk, akkor a magasabb költségű, de egyszerűbben gépesíthető és jobban kezelhető, nagyobb biztonságot nyújtó merev falú tárolókban lehet gondolkodni.
Ezekkel általában kisebb alapterületen nagy térfogatú tározók építhetők.
Ha kiválasztottuk a számunkra kedvező műszaki megoldást, akkor célszerű a kivitelezés peremfeltételeinek figyelembevételével (beépítési helyigény, altalajviszonyok stb.) a gyártóktól/kivitelezőktől költségbecsléseket bekérni, nemcsak a támogatási pályázatunk pontosabbá tételéhez, esetlegesen a közbeszerzési pályázat előkészítéséhez, hanem a későbbi eljárásokhoz is.
Amennyiben egyszerűbb eljárás rend keretében valósul meg a projekt, a lehetséges szállítóktól ártartási nyilatkozatokat is érdemes bekérni, hogy ne érjen minket meglepetés, ha a megvalósításra kerül sor.
Sok esetben még így sem lehet kivédeni az árfolyam ingadozás kedvezőtlen hatását.
Az építési engedély beszerzéséhez a terveken felül sok mindenre szükség van, de leginkább hozzáértő és a területen jártassággal bíró tervezőre.
Mint építtető az építési jogosultságunktól kezdve (tulajdonosként, vagy bérlőként a tulajdonosi hozzájárulást beszerezve) a szükséges részletezettségű terveken és a szennyvíz befogadó nyilatkozatokon, talaj és talajvíz monitoringon át a szakhatósági állásfoglalásokig sok teendő van.
Rengeteg időt igényel általában a telekszomszédok felkutatása és nyilatkoztatása, mely nagyon megnöveli az engedély beszerzésének időigényét.
A területrendezésről nem is beszélve, mely osztatlan közös tulajdon esetén szinte leküzdhetetlen akadály elé állítja az építtetőt.
A munkálatokat megkezdeni csak jogerős építési engedély birtokában lehet!
Számítani kell arra is, hogy maga a jogerőssítés is jelentősen elhúzódhat, s erre mindenképpen tekintettel kell lennünk, ha a megvalósítás teljes időszükségletét meg akarjuk határozni.
Néha olyan előre nem látható időigényű feladat is közbejöhet (melynek esetenként jelentős a költsége is), mint például a régészeti feltárás szükségessége.
Ha olyan területen kívánjuk a beruházást lebonyolítani, ahol leletek felbukkanása várható jól tesszük, ha időben megkezdjük a feltárási munkát (még az építési engedély megszerzése előtt) és a szükséges forrást is biztosítjuk ehhez (lsd. A megfelelő technológiához szervesen kapcsolódik a méretezés kérdése.
Ma már nem 4 hanem 6 hónapra kell a tározó térfogatot számítani és megfelelő tartalékkal kell kalkulálni (kihordás időszak szabályai miatt).
Ezt minden esetben figyelembe kell venni a tervezés során.
A tervező nyilván informálódik, de jó ha tisztában vagyunk a helyi önkormányzati építési és állattartási rendeletekkel.
Ezek ugyan nem írhatják felül a magasabb szintű jogszabályokat, de egyéb pl. építéshatósági szempontból külön követelményeket támaszthatnak (pl. A kiviteli terv készítése mind a támogatási rendelet, mind az új építési előírások miatt kötelező).
Ezen tervek esetében már nem a koncepció megalkotása, hanem a gyakorlati megvalósítás áll a középpontban.
A részletek kidolgozásához nem elég a rajzos tervek összeállítása, statikai számítások, csomóponti részletek stb., hanem szükséges egy tervezői méret és mennyiség kimutatás is.
Ebből készül a költségvetés, de az építőiparban megszokottaktól eltérő rendszerben (lásd.
Reméljük fentiek hozzájárulnak a sikeres projekt megvalósításhoz, a projekt megvalósulási és zárási szakaszát a következő lapszámban mutatom be.
Lassan elérkezünk az őszi növényeink betakarításának végéhez.
A kombájnok mehetnek a gépszínbe, megkezdődhet a felkészítésük a következő ciklusra.
A sokéves rutinból ilyenkor kerülnek elő az talajművelő eszközök.
Megkezdődnek az ilyenkor szokásos tarló ápolások, de az idei évtől az új támogatási rendszer miatt sok újdonsággal kell szembenéznünk.
Különböző alap támogatási feltételeknek és egyéb vállalt előírásoknak kell megfelelnünk annak érdekében, hogy szankció mentesen átvészeljük az új támogatási rendszert.
Legelső sorban a HMKÁ előírásaiból kell a HMKÁ 6-os gyakorlatot kiveséznünk.
A gyakorlat értelmében szeptember 30-ig maximálisan 10 centiméter mélyen művelhetjük a tarlóinkat.
Ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy olyan tarlóhántási/ápolási műveleteket hajthatunk végre, ami biztosítja, hogy a növényi maradványok nagymennyiségben fennmaradnak a tarlón és ezáltal betöltik a talaj takarási funkcióját.
Tehát attól még, hogy 10 centiméteren mélyen művelhetek, akkor sem tehetem meg azt, hogy „feketére” művelem a területemet, tehát eltüntetem a tarlómaradványok jelentős részét.
Sajnos ebben az esetben nem fog teljesülni a HMKÁ 6-os előírás, hiába elvileg a jogszabálynak megfelelő mélységben művelte valaki a tábláját.
Természetesen lehetséges a 10 centiméternél mélyebb művelés (illetve a szármaradványok teljes bedolgozása) csak ebben az esetben 30 napon belül valamilyen növényt kell vetnünk a táblába.
Ez lehet a következő főnövény, hagyományos másodvetés vagy bármilyen zöldtrágya vagy talajtakaró növény.
Főnövény esetében tipikus opció lehet, ha valaki őszi káposztarepcét szeretne termeli a következő évben.
Tehát példával élve júliusban lekerülő őszi kalászostarlóját július 20 beforgatjuk utána augusztus 20-ig el kell vetnünk az őszi káposztarepcét, ha így történik a folyamat akkor ez tökéletesen megfelel az előírásnak.
TagimgItt hívnám fel a figyelmét azon gazdálkodóknak, akik nehezebben művelhető magas Arany-féle kötöttségi számmal rendelkező talajon gazdálkodnak.
Mindenképpen úgy tervezzék meg a talajmunkákat, hogy egy váratlan nagy eső ne húzza keresztbe a számításaikat, a 30 napos vetési kötelezettség miatt, hiszen erre az esetre nem lesz Vis maior!
Tanács: a 30 nap nem betartása mindenképpen szankciót vonhat maga után.
Másik eshetőség a valamilyen másodvetések elvetése a területen.
Vetésre nyitva álló ablaknál ugyanezt kell betartanunk, de sok mindenre oda kell figyelnünk.
tags: #a #taroloterulet #hurok #strategia #szerinti #bejarasa