Az a híres Bonanza vagy Nevada, esetleg Toledo (IKEA!) ki, hogy ismeri... Rengeteg van belőle, jó áron hozzá lehet jutni, szép a formája, kiválóan pakolható, konyhabútornak, étkezőbe és szobába is szuperül mutat. Méltán népszerű bútorfestő alapanyag.... Sok helyen sokat lehetett már olvasni - én is írtam erről:) - hogy mit is jelent az átvérzés. Van egy jó kis bútorod, elkezded festeni, majd azt veszed észre, hogy ott egy folt, jé, még egy…. átfested újra és újra…. és a folt még mindig ott van. Ezt sajnos nem lehet annyiszor átfesteni, hogy a folt eltűnjön. Ha sötétre festesz, akkor megúszhatod, de ha világosra, akkor sajnos alapozni kell, nincs mese. Méghozzá BLOKKOLÓ alapozóval.
A bútor átereszt magából egy olyan festékanyagot, ami sajnos átüt akárhány réteg krétafestéken. Erre az a megoldás, hogy egy blokkoló réteget kell felvinni, ami elzárja a bútorból kiszivárgó festékanyagot (tannint, de adott esetekben egy vizes pácot is akár) a krétafestéktől. Az Autentico festékek alá minden esetben a SAJÁT alapozóját, az Autentico Primert javaslom. Gyakran teszitek fel a kérdést, hogy Bonanza vagy Nevada bútorok alá kell-e alapozó? A válaszom az, hogy amennyiben nem megfelelően sötét színre festesz, úgy IGEN, mindenképpen. Két okból méghozzá és egyik fontosabb, mint a másik. így nem lesz foltos a bútorod, hiszen az alapozó blokkolja az átvérzést. A Bonanza legtöbbször sötét színű… és ti leginkább világosat festetetek. Ezt a drasztikus színváltást egy festék se szereti, ami azt jelenti, hogy két réteg kevés lehet, sőt, talán a három is.
Nos, mennyi alapozóra van szükség? Számold ki a festendő felületet körülbelül. Hatalmas eltérés lehet két ránézésre hasonló széles-magas bútor festendő felülete között csak attól, hogy az egyik egy zárt szekrényes, míg a másik nyitott polcos. Ezért nem szoktam tudni segíteni arra a kérdésre válaszolni, hogy mennyi kell egy komódhoz:) Az Autentico Primert elég egy rétegben felvinni. Ne legyen hajszálvékony és ne legyen vastag. Legyen mindenhol festék. Ez nem lesz szép, ez egy blokkoló, alapréteg, nem az a dolga, hogy szép legyen. Egy liter alapozó egy rétegben 20-25 m2-re elég.0,75 literes és 2,5 literes kiszerelésben kapható.
Mivel fessünk, alapozzunk? Alapvetően én két eszközzel dolgozom:- henger (lekerekített végű szivacs)- ecset (semmi extra, csak szintetikus legyen és ne hulljon a szőre) Attól függ, melyiket választom, hogy milyen/mekkora felületről beszélünk. Egy székhez nem vennék elő hengert, bár még az is előfordulhat, hogy igen (annyira szeretek hengerrel festeni), de egy éjjeliszekrényhez már biztosan. Hengerrel festek mindig, ha szép, egységes és homogén felületet szeretnék elérni. Ezen kívül előnye még, hogy haladós. Vannak hengerrel elérhetetlen helyek, ezeket ecsettel festem, de itt is átmegyek a hengerrel, hogy leszedjem a fölösleget és szép egyenletessé tegyem. Ugyanezekkel a technikákkal festek és alapozok is. A képen egy kültéri faház látható, egy réteg SZÜRKE Autentico Primerrel alapozva. Milyen színű alapozót válassz? Annyira be van mindenki állva a hagyományos fehér alapozóra, hogy nem is gondolunk ennél tovább. Ami persze, érthető, úgy tűnik, hogy felesleges ezen is rugózni. Hát ez igaz is, meg nem is. Telibe valóban nem látszik, ám hatásában mégis érezhető a különbség, hogy ha egy sötétebb színt fehérrel vagy szürkével alapoztam alá. Fehérrel egy világosabb árnyalatot kapunk, a szürkével pedig egy mélyebbet. Szeretnél velem bútort festeni? Nézz körül a blogon, böngéssz további bútorfestő tippek, DIY megoldások között! Sok-sok év tapasztalatát osztom meg, rengeteg képpel és lépésről-lépésre tanáccsal. Ornamentika dekoráció - újra! 2018 (!) óta tartok dekorációs, bútorfestő technikai workshopokat. Ez kevésbé "tanulós" inkább az élmény és a flow jellemzi. A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ Nos, ez az asztal 1,5 éve állt a hobbyszobában ( néha műhelynek hívom, de inkább csak egy szobácska). Természetesen felújítási szándékkal vettem, pár szék társaságában, de valahogy nálam ragadt. Az asztallap volt ebben a ludas. Az eredeti lapja nagyon rossz állapotú volt, a lakk teljesen lekopott, felázott. Igazán lehasznált volt. Mivel eredetileg fáig vissza akartam szedni a rétegeket róla, fejtörést okozott, hogyan csináljam?!
Az eredeti koncepció lazúrozás volt, így nem volt mindegy, milyen állapotú alatta a fa. Azaz maradt volna, de annyit gondolkoztam a dolgon, hogy tárolásában a lap ELVETEMEDETT!!! Amikor megláttam, hogy milyen görbület lett a lapban (rosszul tároltam, és elhajlott…) az agyam eldobtam. Nagyon megharagudtam az egész asztalra, úgyhogy jegeltem ezt a témát erre a 1,5 évre. Persze körülnéztem új lap kérdésben, de táblásított fenyőből 10 ezer feletti áron vágtak volna le ekkora méretet, annyit pedig nem akartam rászánni. Végül egy Ikea Jokkmokk asztal mentett ki a bajból. Használtan szereztem egy teljes asztalt, ő lett a lapátültetés donorja. Az Ikea asztal lábai is felhasználódtak, de azt majd máskor mesélem. Szóval volt lap, jött a szemrevételezés. Ismét sokk, mert az egyik sarok félig lehasadt volt, így meg kellett az egészet fordítanom. Alja felülre került…de azon meg ott voltak az összeillesztés lyukai, tipli és csavar lyukak. Hát hogy szerettem.. Ekkor jött az isteni szikra, hogy kipróbálom a bemosást, azaz whitewash technikát. Ennek a lényege, hogy hígított festékkel (jelen esetben zománc) kenjük át a fát, majd 1-2 perc száradást követően puharonggyal visszatöröljük a felületet. A vizes festék beszívódik kicsit, és egész vékony rétegben marad a felületen, zéró ecsetnyommal. Ez is igen áttetsző, nagyon szép alatta a faerezet, de legalább fehéres lesz, hátha eltünteti a glettelést. Hát nem tüntette el, de nem szaladok előre. Bekevertem fele-fele arányban a festéket és vizet, és felkentem. Meg ne kérdezzétek, miért nem vettem fehér vékonylazúrt helyette… Nem tudom, gondolkodtam rajta, de zománcfesték volt itthon, egy próbát megért. Bele lehet szeretni ebbe a technikába, velem megtörtént. Olyan szép, opálosan színezett lesz a fa tőle. Gondol, gondol, gondolkodj…. előkerült egy ősrégi stencilem, melyet még magam vágtam ki. Fehérre fehérrel festettem fel a mintákat a teljes felületen. Lehet azt mondani alig látszik, vagy elegánsan visszafogott. Mindenesetre nekem tetszik vele. Van is, meg nincs is minta. Éppen honnan nézem. Viszont nem tudtam, hogy mennyire strapabíró ez a bemosott felület, ezért új szerzeményemből, az AS waxbókl felkentem rá 1 réteget. Ehhez ecset kellett, egy puha rongy. Ecsettel erőteljesen felkentem, majd 1-2 percen belül jól visszatöröltem a waxot. Selymes réteg keletkezett rajta, 1 napig nem nyúltam hozzá, állítólag annyi kell, hogy megszilárduljon a wax véglegesre. Az összeszereléshez vettem az Obiban székhez való hajlított fém izéket (nem tudom mi a neve), azokkal csavaroztam a helyére a lapot. Szép zölden érkeztek ezek a zöld színű, bonanza típusú székek. Csiszolás nélkül vittem fel a felületre, hiszen ez a festék egyik lényege. Az első réteg után így nézett ki mindkét szék. Nem tudom, hogy a kép jól visszaadja-e, de bizony foltokban át-áttűnik az eredeti zöld szín. Első reakciómban rákentem még egy réteg festéket. 1. Lecsiszolom az egészet. Ez még háromszor annyi munka, mint amit eddig eltöltöttem vele, és elveszítem a drága festéket, amit eddig rákentem. 2. 3. Ezek közül az első a profi megoldás. Viszont mérlegelendő, hogy ér-e annyit az egész? Ez mindig egy nehéz kérdés használt bútorok felújításánál. Nagyon könnyen áteshetünk egy olyan ponton, hogy a befektetett munkánk már túl sok, hogy veszni hagyjuk, viszont már a felénél látjuk, hogy ez bizony nem éri meg, mert a hozzáadott érték közel sem lesz annyi a végén, mint amennyi munkát és időt összesen ráfordítottunk. Ettől kivétel, ha a tárgy eszmei értékkel bír a számunkra. A második lehetőséget válaszottam első felindulásomban. A végén nem is lett rossz, de itt a harmadik: egy izgalmas és kreatív dolog, hátha lesz egyszer lehetőségem majd azt is tesztelni. Amikor úgy éreztem, hogy elégedett vagyok az eredménnyel és a zöld pigmentesedést telefonon átbeszéltük Zsuzsával, akkor nekiálltam viaszolni. A hintaszéken veszett hidegben dolgoztam. Egy ponton becuccoltam a házba, de ott meg idegesített, hogy nem látok rendesen. Hiába volt nappal, meg világos, meg az erkélyajtó mellé húzódzkodtam, akkor is úgy éreztem, hogy nem látom rendesen, hogy hová kell még egy kicsi, honnan kell visszatörüljek stb. A viasz a hidegben nem terült olyan szépen a felületen. Ez a világos viasznál nem látszódott annyira, de amikor rátértem a sötétre, akkor jól oda kellett figyeljek, hogy kis területenként dolgozzak, hogy vissza tudjam törölni a felesleget. És ezúttal nem ecsetet használtam a viasz felviteléhez, hanem - ahogy Györgyinél láttam a bútorfestő találkán - ronggyal dolgoztam végig. Összességében persze elégedett vagyok a végeredménnyel! Az egyik, hogy nem minden esetben az a történet vége, amit eredetileg elterveztünk, mérlegelni kell a lehetőségeket, és ha túl sok pénzt és energiát nem akarunk rááldozni, akkor hagyni kell a bútort, hogy maga írányítson.
Drága Barátnőm! Elkezdtük a műhely átalakítását, nagyon izgalmas ebben a melegben. A legjobb az egészben, hogy míg kint 36 C fok van itt csak 26 C. Az esővíz nagyon szerette, csak úgy ömlött be a csapadék hozzánk. Ezt sűrgősen meg kellett szüntetni, így támfalaztuk és feltöltöttük a lejárót. Amikor végre elkészültünk, elkezdtük a Bonanzák beszerzését különböző internetes oldalakról, mert nem akartunk sokat költeni bútorokra. A Lignocolor termékcsalád Olive színével festettem két rétegben. Igazából egy réteg is szépen fedett, ahogy a fotón is láthatod. Alapozóra sem volt szükség, de szeretem ha tökéletes a fedés mindenhol, így két réteg került a bútorra. A Bonanza szekrények fából készültek, így nagyon nehéz a mozgatásuk. Másfél doboz (1,5 kg) festék ment a 4 szekrényre összesen a nagyobbik kiszerelésből. Lignocolor ecsetet használtam, ami egyszerűen fantasztikus. Nagyon sok festéket felvesz és csodálatosan lehet vele dolgozni, nem kell állandóan mártogatni, tényleg csak ajánlani tudom!
Ebben a bejegyzésben az íróasztal felújításának minden lépését bemutatom, sok fotóval illusztrálva. Ezt az íróasztalt apróhirdetésen vettem, nyomott áron kínálták, mert az egyik fiókelőlapból letört egy darabka, és nem voltak meg az eredeti fogantyúi. A bonanza bútorok beszerzéséről ebben a bejegyzésben írtam. Azért hívtam az ideiglenes, 1992-es asztalt „bonanza light” -nak, mert egyrészt úgy tűnik, a kilencvenes években már olcsósították a gyártást, másrészt tényleg könnyebb volt megemelni, mint a másikat. Ezzel szemben a ’87-es asztal ajtaja valódi lamellákból áll, és a fenti díszléc az asztallaphoz tartozik, abból faragták ki, és csücskös, nem íves a közepe. Az íróasztal felújításán nem dolgozhattam volna a kertben, mert soknapi munka, ráesett volna az eső és már hideg is volt. Úgyhogy átcipeltük az asztalt a 8 négyzetméteres kislakásba, ahol korábban 7 hétig éltünk hárman, és úgy tettük le, hogy kábé elférjek minden oldalánál, és le tudjam fotózni messziről. Ahogy az éjjeliszekrény esetében, most is Kromoluxszal martam le a harmincéves lakkréteget, ez jóval olcsóbb volt, mint az erősebb marószer a boltban. Hosszabban: a kézi csiszolás alternatívájaként lehet használni, fontos a megfelelő szellőztetés és a védőfelszerelés (maszk, szemüveg, gumikesztyű). Csakis egyenes felületre érdemes felhordani, ahonnan egy spaklival le is lehet szedni. A hatóidő a doboz szerint 10 perc, én erre jócskán rászámoltam. Felvitelkor nem szabad spórolni a Kromoluxszal, különben nem jön le a lakk. Nem úgy, mint a festéket, ezt jó vastagon célszerű rákenni a felületre. Ez az egész Kromolux-ügy egy idő után elég fárasztó a kéznek, én két, nem egymást követő nap martam le a lakkot az asztalról, összesen néhány óra volt. A felvitelhez egy régi csészébe öntöttem a szerből, és egy régi ecsetet mártogattam bele. Ezeket se egy szuszra csináltam, hanem két körben. Mivel nem nyers fát, hanem egy már kész asztalt csiszoltam, elég volt finomabb vászonnal megcsiszolgatni. A csiszolás közben végig pormaszkot viseltem. Nitrohígítót használtam a felület zsírtalanítására. miközben áttörültem vele az asztalt, szellőztettem. Ha két, szemközti felületet festesz alappal együtt 3-3 rétegben, az összesen 6 réteg festék két felület találkozásakor. Sőt, ha azt vesszük, hogy egy fióknak két oldala van, akkor már 12 pluszréteg. Emiatt célszerű előbb festeni a fiókokat, és ha kész, belepróbálni a helyére, ha nem megy bele, akkor a helyét csiszolgatni - az éjjeliszekrénynél úgy csináltam. A jobb oldali fiók előlapjának a csücske letörött, ezt javítani kellett. Rudi egy kedves ember, aki ügyes is, és megcsinálta nekem: egy rétegelt lemezzel pótolta a hiányzó részt. Rudi megragadta a lehetőséget, és végre vett magának egy kézi gyalut. A rövidebb oldal is gyalulva. Fakittel javítottam a kisebb karcokat, a felületek szélén levő hiányosságokat. Használat előtt összekevertem a pasztát, aztán spaklival egyengettem el, ahova kellett. Az alsó szekrénykéből Rudi kicsavarozott minden vasalatot, a műanyag, polctartó pöcköket is kiműtötte. Mélyebb lukak esetében többször meg kellett ismételni a fakittezést, mert összement a fakitt, ahogy elpárolgott belőle a nedvesség. Az alapréteg után úgy döntöttem, a titkos rekeszt is kozmetikázom: mivel leszedtük az előlapját, kikandikált a pozdorjalap széle. Ilyen vékony mindenhol a bükk furnér a pozdorjalapon. A munka nagyobbik, de kevésbé látványos része után végre elkezdhettem festeni. Ugyanazt az alapozófestéket használtam, ami a másik két bútor festése után megmaradt. Elég volt a 0,75 liter mindhárom bútorra, még maradt is egy kevés. Az asztal festéséhez Rudi vett nekem két új laposecsetet, egy 20 és egy 40 milliméter széleset. A kisebbikkel festettem az apró díszeket, a nagyobbal pedig a nagyobb felületeket. Ezekkel az ecsetekkel meghökkentően vékony rétegben lehetett felvinni a festéket, viszont néhány szál kihullott belőlük. Festhettem volna hengerrel, gyorsabb lett volna ekkora felületen, de a díszeket ecsettel kellett volna, és nem akartam, hogy helyenként sima, helyenként csíkos legyen a festék. Rudi vett nekem egy masszívabb alapozót: az asztallapra és a fenti díszekre ez került, hogy mindenképp stabil és tartós legyen a festés. Fúj, utáltam vele dolgozni. Ezzel az új alapozóval viszont kínkeserv volt az egész művelet: a nap végén, órákkal a felkenés után is még csillogott, nem lehetett hozzáérni. Valószínűleg túl vastagon vittem fel, más jellegű ez a festék, mint az, amit már ismertem. Az új alapozó is biztos működik különben, csak iszonyú vékonyan kell felvinni, hogy szép legyen, és óvatosan festeni, hogy ne érjen hozzá az ember a már kész részhez. Az egyénileg kevertetett Vacókia-zöld szín már végre látványos változást eredményezett. …aztán megláttam, hogy belefestettem valami szőrt, pont az asztallap közepébe. Az ajtó vasalatát annak ellenére lefestettem zöldre, hogy nem vagyok ennek a megoldásnak a híve, mert szeretem, ha a vasalat elkülönül a bútortól. Meglepett, hogy a lamellákat teljesen fedte a két hajszálvékony festékréteg. Előzetes számításaim szerint biztosan kellett volna még minimum 1 litert vennem. A maradék, kb. 90 millit eltettem egy könnyen nyitható, jól záródó üvegbe, hogy szükség esetén kéznél legyen javításhoz. Az íróasztalom felújítása eltartott egy ideig, mert apránként csináltam. Sikerült kivárnom a teljes száradást, aztán visszacipeltük végre az asztalt a nagylakásba. Amikor azok is kész lettek és megszáradtak, visszacsavaroztam az ebay-en vett, ~74 mm széles, csavart fogantyúkat. Ebay-ről sokkal többféle fogantyút lehet venni, mint itthon, és jobb áron, de hetek múlva érkezik csak meg a csomag. Előfordul, hogy egy-egy darab bénácska, vagy kimarad egy alkatrész a csomagból, ezért érdemes néhány darabbal többet venni, mint amennyi szükséges. A fiókok belsejét és retró lammer oldalait egyelőre úgy hagytam, ahogy voltak. Nem akartam őket befesteni. Vettem modern lammer borítást, azaz egy hófehér, enyhén faerezetű, öntapadós fóliagurigát, ami így néz ki. A Bauhausban volt jó áron. Ha nem lesz annyi szabadidőm/türelmem, akkor nem rakom fel, elhasználom másra. Azért választottam ezt az asztalt, mert kompakt mérete ellenére sok mindent lehet benne tárolni. Egyrészt följebb akartam tenni a polcot, hogy alulra állómappák kerülhessenek. Így összesen tíz darab ikeás Fluns mappát lehet betenni alulra. Másrészt Rudi kihasználta a mérnöki kreativitását: az asztal alsó, belső merevítő eleme egy olyan polc, ami hátrafele néz. Rudi még korábban leszedte ennek az odaszögelt, vékonyka előlapját, az aljára ragasztott egy vékony fahasábot, a tetejének a belső oldalára, középre pedig egy mágnest. Ebben a zugban tartom kis tárolókban a régi emlékeimet és a random dolgokat. Semmihez nem fogható az az érzés, hogy megvalósítottam mindazt, amit elképzeltem még akkor, amikor így, aztán meg így nézett ki a dolgozósarok. Aki kíváncsi, mennyi ideig tartott az asztal felújítása: nem tudom megmondani percre pontosan, de az asztaltest második rétegének festésekor ért véget az a hangoskönyv, amit munka közben hallgattam. Ez néha más tevékenység közben is szólt a fülembe, de nagyjából jó indikátor, mert az asztaltest után még hátra volt a három fiókelőlap, az ajtó, a polc és a titkos tároló előlapjának a felújítása, és még az átalakításokat is meg kellett csinálni. A közeli képen látszik, hogy az ecsetszőröktől csíkos a felület. Engem ez nem zavar, ha téged igen, akkor érdemes inkább hengerrel festeni. A zománcfesték, amivel festettem, vízbázisú, teljes száradás után vízzáró réteget képez, tehát nem kell külön lekenni lakkal. Viszont az első pár hétben óvtam a víztől, mert a vízcsepp helye kivilágosodott. Amikor ezt először láttam, a szívbaj kerülgetett, de letörlés után pár másodperccel eltűnt a világos folt. Néhány hónappal később: bár ép marad a festés, bosszantó, hogy még mindig kivilágosodik víz hatására a felület. Viaszoltam az asztal tetejét, és most már egybeállnak rajta a vízcsöppek. Hogy tetszik az asztal? Írd meg! De tényleg. Kíváncsi vagyok. Ha tetszik a blog, támogasd a munkánkat egy lájkkal vagy megosztással!
tags: #bonanzat #paccal #felujitani