Magyar pengő (Pengő) 1927. január 1-jén vezették be a magyar korona helyett, s mintegy húsz évig volt törvényes fizetőeszköz 1946. július 31-ig. A pengő váltópénze a fillér volt (1 pengő = 100 fillér). Bevezetése az első világháborút és Trianont követő gazdasági válság utáni stabilizációs program része volt, az újabb világháborút követően azonban a világtörténelem legsúlyosabb hiperinflációját szenvedte el.
A pengő eredete és értékértelmezése
A pengő elnevezést hagyományosan az ezüstpénzek megnevezésére használták, az aranypénz ezzel szemben csengő, a réz kongó volt. A XVIII. század második felében a pénzjegyek elterjedésével az ezüstforintokat pengő forintnak nevezték. Az első világháború kitörése után a nemesfémpénzeket bevonták, majd később az infláció miatt minden fémpénz eltűnt a forgalomból. Így a pengő pénznév kiválasztása egyfajta stabilitást tükrözött. A független Magyarország valutájának nevét hosszas vita után választották ki; olyan nevek merültek fel, mint turul, turán, libertás vagy máriás.
Bevezetéskor 1 kg arany értéke 3800 pengő volt, és 1 pengő 12 500 koronát tett ki a korona pénzrendszerével összevetve. A korona aranyérméivel ellentétben forgalmi aranypengőt már nem adtak ki. A pengő egészen az 1930-as évek közepéig stabil, értékálló pénz volt, majd inflálódott a kulcsvalutákhoz képest.
Stabilitás, infláció és a háború utáni válság
A pengő értékét a második világháború végén a kiadások miatt meglazult költségvetési fegyelem, a közvetlen háborús kiadások, a hatalmas pusztítás, a szovjet hadsereg fedezet nélküli hadipénz-kibocsátása, majd a háború utáni mesterségesen gerjesztett áruhiány okozta hiperinfláció tette le. A stabilizációra több próbálkozás is volt: 1945 őszén egyszeri vagyondézsmát vezettek be, de ez csak átmeneti volt. A pengő értékét teljesen elvesztette a hiperinfláció végső periódusában.
1946 januárjában számítási egységként bevezették az adópengőt, amely párhuzamos valutaként szolgált, de ez már nem tartotta életben a pengőt. A stabilizációs törekvések során az új pénznemként a forintot vezették be 1946. augusztus 1-jén. Az új pénz bevezetésekor 1 forint 400 000 kvadrillió pengőt, vagy 200 000 000 adópengőt ért. Ugyanakkor az előbbi átváltási ráta csak elméleti volt, mivel a teljes forgalomban lévő pengőállomány értéke sosem érte el a 0,1 fillért sem.
A pengő hangja és a pénzcsere jellemzői
A pengő általában ezüstből készült fémpénzt jelentett, amely kemény tárgyhoz ütve jellegzetes hangot hallatott. Míg az arany hangja csengő, a rézé kongó. Ezzel a hanggal jelezte a pénz jóságát és tartalmát. A hang és a pénz értéke közvetetten a megbízhatóságot idézte fel a gazdaságban.
A váltás és a történeti összefüggések
Az 1946-os átváltásnál 1 forint 400 000 kvadrillió pengőt, illetve 200 000 000 adópengőt ért. A pengő egykori átalakításai és a forint bevezetése szorosan összefüggtek a világháború utáni gazdasági stabilizációval és a nemzetközi kölcsönök feltételeivel. A pengő és a korona viszonya, valamint a váltás története a fent említett összefüggésekben írható le legjobban.
- Bevezetés: 1927. január 1. - a korona helyett; fillér a pengő váltópénze.
- 1930-as évek közepéig stabilitás; ezt követte a infláció.
- 1945-1946: hiperinfláció elleni kísérletek; adópengő bevezetése.
- 1946. augusztus 1.: forint bevezetése; átváltási arányok elméleti mértékek.
Az előző fejezetek összefüggésében a pengő a régi korona helyett jelentette a pénzügyi stabilitás igényét, és a háború utáni infláció ellenére is fontos szakasza volt a magyar gazdaság fejlődésének.
Változások a bankjegyekben és kibocsátás: A pengő több mint 10 számjegyű bankjegyeket is magába foglalt, kiadói háttere a Központi Bank és a Magyar Nemzeti Bank volt, a bankjegynyomda pedig a Magyar Pénzjegynyomda Rt. része volt. A kibocsátás részletei összetettek, és magukban foglalják a 1 pengő és a 2 fillér megváltoztatott szerepét is.
Az infláció és a hiperinfláció tanulságai
A pengő története a hiperinfláció leckéje is egyben: a stabilizációs intézkedések és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok menedzselése nélkül a kezdeti sikerek ellenére gyorsan veszített értékéből. A forint bevezetése és az azt követő átváltási rendszer a gazdaság hosszú távú stabilitásának zálogát jelentette.