A Székelyföldi Orbán Balázs-díj a legnagyobb székelynek nevezett Orbán Balázs nevét viseli, aki felbecsülhetetlen értéket alkotott a Székelyföld leírásával.
Ma elsődlegesen az érdemeire és a tevékeny életútjára összpontosítunk, hiszen laudációja teljességigényével született meg, mégis meg kell állapítani: nem lehet egy ennyire tartalmas életutat néhány mondatba sűríteni.
Ő a középiskolát a Tamási Áron Gimnázium jogelődjében végezte, majd az átkos időszakban a Cipészek Kisipari Szövetkezetnél dolgozott, előbb titkárnőként, majd a személyzeti-tanügyi osztály vezetőjeként.
A rendszerváltás után a Melinda Impex Kft. munkatársa volt humánerőforrás-menedzserként, majd napjainkig az Artera Alapítvány kuratóriumi elnöke maradt.
Az élet kezdetének fénypontja például október 8-án, ősz felé érkezik, és azóta majd’ 27 396 tartalmas nap telt el.
Laudációm főszereplője 18 évesen ment férjhez, s bő negyed évszázada alapította az Arterát, ami mérföldkövet jelent a közösségi tevékenységben.
24 éve kezdte a Közös Karácsonyunk - Betlehemes Találkozó szervezését, és ennek köszönhetően 22 éve léteznek Mesefalu alkotótáborok, 21 éve pedig a Mesés Tojások húsvéti rendezvénysorozat.
A 8 alkalommal megrendezett Máréfalvi Mirákulum előadássorozat szervezője is, főszervezésében a Míves Emberek Sokadalma pedig 20 kiadást ért meg.
Bő 19 éve alapítóként vett részt az Erdélyi Kézműves Céh létrehozásában, és szintén 19 esztendeje az általa vezetett Artera az anyaországi Népművészeti Egyesületek Szövetségének tagja.
17 éve kezdeményezte a Székelyföldi Kézművesek Egyesületének megalapítását, és mögöttük számos megvalósítás áll.
És mögöttük mennyi-mennyi tett és megvalósítás! Továbbá pedig vannak életjelegzetességek, amelyek az emberi habitusról, személyközi kapcsolatokról, érzelmekről, személyiségjegyekről szólnak.
Ő az, aki tudja, langyosan nem érdemes, így hát tűzcsiholó és -tápláló; ő az, aki legtöbbször lelkes és lelkesítő.
Lendületes lendületű és konok kitartású alkotó és alkottató egyaránt.
Tovább is van, mondjam még? Nem mondom, mert talán az eddigiekből is kiderült a lényeg: értékteremtő Ő a javából.
És itt, a gondolati és érzelmi egységek véges végén fontos kihangsúlyoznom: a ma átadandó kitüntetés nem életműdíj.
Sokak Zsuzsa nénije, fogadd szeretettel köszönetük és tiszteletük megnyilvánulásaként!
2024. Grófnőnek született, de ha megkérdezi tőle valaki - hogy szólítsam, azt válaszolja: Katától Kati néniig bárhogy, csak Mikes elvtársnőnek ne!
Apai és anyai ágon is zabolai Mikes, elődeit a magyar történelem nagyjai között tartjuk számon, akik századokon át hittel, hűséggel és tisztességgel szolgálták hazájukat és népüket.
Katalin láncszem múlt és jövő között, akinek a Gondviselés a történelem sorsfordító pillanatában az újrakezdést adta feladatul.
Neki nem török, tatár, labanc, hanem a kommunizmus jutott, amelynek romjain kellett életet vinni az ősi birtokba.
Babérokra nem vágyott, de kitüntetésre - életében egyszer - igen: a szentkatolnai iskolában elemistaként izgatottan várta, hogy a többi jól tanuló és jó magaviseletű gyerek között őt is kitüntessék, felavassák pionírnak.
Ám, amikor rá került a sor, a tanítóbácsi odasúgta: Kata, te nem kaphatsz piros nyakkendőt, mert az apád gróf volt!
A 20. század ’50-es éveiben járunk, amikor a népi demokrácia nevében dühöngött az osztályharc, osztályellenség volt előbb az úri osztály - a kizsákmányoló nagypolgárság, földesurak és nemesek -, majd a módos gazdák, a klérus, végül a gondolkodó értelmiség.
Mikes Katalin tehát osztályellenség lett, hiába szenvedte meg családja a háborút és a hatalomváltást, a nagyapa meghalt, Katalin, születése után elveszítette édesapját is, szászfenesi családi otthonukat lerombolták, ő pedig édesanyjával anyai nagyanyjához Zabolára került.
Négyéves, amikor 1949. Édesanyját, aki éppen Torján az Apor családnál volt látogatóban, vendéglátóival együtt vitték Sepsiszentgyörgyre, ahol tudomásukra hozták: immár nincstelenek, mehetnek hajlékot keresni a fejük fölé.
Katalin a 7 általános elvégzése után Marosvásárhelyre jelentkezett a művészeti iskolába, de hiába rajztehetsége és sikeres vizsgája, az igazgató kijelentette: egy gróf Mikest nem vehetnek fel.
Kolozsvárra került egy bentlakásos iskolába, és a kiláthatatlan helyzetben 1960-ban, tizenhatévesen elhagyta az országot.
Nagynénjéhez ment Ausztriába, Stájerországba, Grazban érettségizett, majd tolmács, és a Graz-i Egyetemi Könyvtár könyvtárosa lett.
Itt ismerkedett meg leendő férjével, Shuvendu Basu Roy Chowdhury műegyetemi hallgatóval, akinek családja hindu vallása miatt kényszerült elhagyni a szülőföldet, és Indiába menekülni a Kelet-pakisztáni erőszak elől.
A hindu-székely frigyből két fiú - Gergely és Sándor - született, származásukra büszke magyar cserkészek Ausztriában, akiknek neveléséből már nem hiányzott a történelem ismerete, a családtörténet, és a származás kötelezettsége: a nemesség kötelez!
Az 1990-es romániai fordulat így érte a családot, lépésről-lépésre, pertől-perig harcoltak a jogtalanul elkobzott családi örökségért.
A romokból építették fel új szemlélettel a zabolai birtokot: a parádés istálló fogadóterem; az újkastély vendégház; a nagyapa által, a századelőn megépített áramfejlesztő gépház - panzió; az egykori intézői lakás lakóház; a 30 hektáros kastélypark, ma arborétum, természetvédelmi terület lett.
A díj névadója Orbán Balázs szellemi hagyatékához hűen gyűjtik össze Székelyföld értékeit, dokumentálják és népszerűsítik természeti kincseinket, hírét viszik kulturális örökségünknek a köz javára és szolgálatra fordítva.
Nemcsak a múlt iránt érdeklődnek, hanem megörökítik a jelen értékeit, sajátos rajzát nyújtva a mai Székelyföldnek.
Egy 2007-ben készült interjúban ezt mondod: minden spontánul jött; meghirdettem az újságban, hogy készülök túrázni, és mennék valahová, a Háromszéki-havasok főgerince és a Nemere hegység volt megcélozva.
És ha valaki csatlakozott, a Bao-Bao sátortáborokat spontánul szervezted meg, 1975-ben Nemere Természetjáró Kör alapítottad.
Csak-úgy spontánul számoltad ki, hogy ha a fiatalok, akik a táborokba jelentkeznek, csupán 10-15 mondát gyűjtenek össze egy faluban egy nap, az már 100 monda egy hét alatt.
Hatnapos táborok és karitatív programok során több mint 40 év táborszervezés, minden évben kb. 20 fiatal indult el vele.
Elindítottad őket a természetbe, a falvakba, de hogyan gyűjtsenek mondákat? Hogyan kérdezzenek? Mire figyeljenek az úton?
A fiatalokat tanítanod kellett, fel kellett hívnod a figyelmüket a bennünket körülvevő értékekre.
A Bao-Bao táborok sikere a játszva tanulásban volt, és olyan nevek jelentek meg akkor benne, mint Boros Judit, Balla Tamás, Keszeg Vilmos, Demeter Lajos, Fosztó László, Tóth Szabolcs Barnabás, Mózes László.
A valódi összegző munkák keretében hangsúlyos, hogy az értékek megőrzése mellett a fiatalokat a közösség szolgálatába nevelik, amit a Regionális Környezetvédelmi Központ támogatásával létrehozott Lassúági környezetvédelmi terület is szemléltet.
Az 1990-es évektől kezdve Székelyföld turisztikai és kulturális infrastruktúrájának fejlesztése is része e tevékenységeknek, és a tevékenységek közé tartozik a gyűjtőmunkák, múzeumi és közösségi programok összekapcsolása.
A Székelyföldi Kézművesek Egyesülete és a népszokások kutatása is szerves része ennek az örökségmegőrző tevékenységnek, amely a közösség identitását erősíti.
Magyarországon és Erdélyben egyaránt elismerés övezi a tevékenységét, és a díj számos közösségi értéket kelti életre az új generációk szívében.
Az ünnepségek során elhangzott: az elhivatott lámpás embereknek soha nem volt könnyű dolguk közösségünkben, mert mindig is a közösség javát szolgálták, és a közösség ezt elismeréssel jutalmazza.
Az Orbán Balázs-díj megfogalmazói a térség közösségi összetartását és a hagyománykincs megőrzését helyezik előtérbe, hiszen a modernizáció a hagyományokra épül.
Orbán Balázs szellemi hagyatéka szerint a kutatók és gyűjtők összefogva dolgoznak Székelyföld értékeinek megőrzésén és népszerűsítésén.
Ezért a díj olyan személyiségeknek adható, akik elkötelezetten gyűjtik, dokumentálják és megosztják a térség kulturális kincseit a köz javára és szolgálatára fordítva.
A díjat olyan személyiségeknek ítélik, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek az egységes Székelyföld-kép kialakításában, a térség sajátos hagyományaira alapozott modernizációjában.
Orbán Balázs szellemi hagyatékához hűen, konok kitartással gyűjtik össze Székelyföld értékeit, dokumentálják és népszerűsítik természeti kincseinket, hírét viszik kulturális örökségünknek.
Nemcsak a múlt iránt érdeklődnek, hanem megörökítik a jelen értékeit, sajátos rajzát nyújtva a mai Székelyföldnek.