Nálunk - más európai országokhoz képest - a levélzöldségek (fejes saláta, jégsaláta, endíviasaláta, spenót, sóska stb.) iránti kereslet meglehetősen szerény. Ugyan az utóbbi években megfigyelhető némi kedvező tendencia, mégis nálunk 1 főre mindösszesen 2-3 fej fogyasztása jut. A fejes salátát többnyire mint előnövényt hajtatják, kevés az olyan kertészetek száma, ahol a fóliák alatt több szakaszban is egymást követően salátát ültetnének. Fontos követelmény a hazai piacon a fej zártsága és tömöttsége. A fejes saláta szedésének egy időben kell történnie, ellenkező esetben a szedések alkalmával a növényeket letapossuk. Ennek pedig egyik feltétele az egyöntetű, azonos fejlettségű palánták ültetése.
A fejes saláta számára a 70% körüli relatív páratartalom mondható ideálisnak. Korai, megbízható fejes saláta vetőmag szabadföldre. Középnagy, kemény, zárt, középzöld fejeket ad, felmagzásra nem hajlamos. Ha tavasszal te is az elsők között ennél friss, roppanós salátát a saját kertedből, a Május királya fejes saláta vetőmag telitalálat. Ez az egyik legelterjedtebb korai szabadföldi saláta, mert kiszámíthatóan fejlődik, szépen fejesedik, és nem „ugrik meg” idő előtt magszárba. A fejes saláta termesztése akkor a legegyszerűbb, ha a hűvös, kiegyensúlyozott időszakokra időzíted. Enyhén savas vagy semleges pH (kb. A legjobb reggel szedni, amikor a levelek lédúsak, ropogósak.
A fejes salótát (Lactuca sativa) már az ókori egyiptomiak is termesztették i.e. A fejessaláta-fogyasztásunk szezonális, a csúcsidőszak a kora tavaszi hónapokra esik, főleg a húsvét körüli hetekhez köthető, de köszönhetően a konyhakész salátakeverékek terjedésének a nyári hónapokban is kismértékű emelkedés tapasztalható. Az egy főre eső éves fogyasztásról pontos statisztikai adat nincs - becslések alapján 3-4 fej -, ami más európai országokhoz képest még mindig alacsonynak számít. A levélzöldségfélék forgalmazása, így a fejes salátáé is nehéz, rossz pulton tarthatósága miatt nagyfokú szervezettséget igényel.
Noha még mindig találhatók olyan utcai zöldségárusok, ahol fonnyadt, megbarnult árut kínálnak, javulás ezen a téren is érzékelhető. Kevés olyan kertészet van, ahol a fóliák alatt fejes salátát saláta követ, többnyire a paprika és a paradicsom előnövényeként hajtatják, a palántázása idejét ez nagymértékben meghatározza.
Környezetvédelmi igényekben a fejes saláta hőigénye alacsony, a fényviszonyoktól függően az optimális léghőmérsékleti érték 10 és 20 °C között változik. Márciusban 11-17 °C elegendő számára, áprilisban, ha már erős a napsütés, 15-20 °C-ot igényel. Éjjel, borult idő után 5-8 °C, napos időt követően 6-10 °C elegendő számára. Fűtetlen fóliák alatt nehéz az optimális érték közelében tartani a léghőmérsékletet, hidegben lassú a lombképzése, fejesedése. Még hűvös időjárás esetén is rendszeres szellőztetést igényel, aminek kettős oka van: gombás és élettani betegségek megjelenése a magas páratartalommal függ össze, illetve a nagy lombozata zárt térben gyorsan felhasználja a levegő szén-dioxid-tartalmát, és az így felgyülemlett oxigént - ami akadályozza az asszimilációt - ajtók, ablakok és szellőzők nyitásával kell elvezetni.
A fejes saláta más zöldségfélékhez képest kevésbé igényes a talaj minőségére, nem kíván olyan magas szervesanyag-tartalmú talajokat, mint az uborka vagy a paprika. Viszont nagyon érzékeny a túlzott műtrágyázásra, a szikesítő hatású öntözővizekre, valamint a talajfertőtlenítőkre és gyomirtó szerekre. A saláta vízigénye a paprikához vagy az uborkához képest alacsony, ebből adódóan a téli, kora tavaszi hónapokban könnyen túlöntözhető, ami a palánta vagy a kiültetett növény kipusztulásához vezethet. A sekély gyökérzet miatt gyakoribb, de kisebb adagú vízpótlásra van szüksége.
Fajták és ültetés témakörében a hajtatásra alkalmas fajták gyenge napsütés, borús időjárás és viszonylag rövid nappalok esetén is jól kitapintható kemény fejet képezzenek. A fogyasztók inkább a világosabb (szőke), vékony levelű fajtákat szeretik, míg a kereskedők a vastagabb levelűeket részesítik előnyben, amelyek egy-két napig minőségvesztés nélkül pulton tarthatók. Fejnagyság tekintetében a piac az 300-400 g közé eső, széles fejalapú fajtákat részesíti előnyben, az ilyen fajták hajlamosabbak azonban élettani betegségekre (belső levélbarnulás).
Ültetés szempontjából a jó palánta levelei 6-8 cm hosszúak, a palántanevelő földet fehér gyökereivel dúsan átszövi. Túl nagy levélzet, túlfejlett növény lassabban indul gyökeresedésnek és lombképzésnek. Hajtatáshoz mindig tápkockás palántát (3-4x3-4 cm) használjunk. Árutermesztés esetén a fejes saláta szedésének egyszerre kell történnie (tarra vágás), egyöntetű, azonos fejlettségű palánták ültetése szükséges. Tavasszal a salátát enyhén fűtött hajtatáshoz már február második felében, fűtés nélküli termesztőberendezésekbe március elején palántázzuk.
A hazai termesztési gyakorlatban jól bevált növényszám a 20-25 db/m2. A nagyobb fejet képező fajtákat 22,5x22,5 vagy 25x30 cm-re, a kisebb termést fejlesztőket 20x20 cm-re rakjuk. A sűrűbb ültetés következtében kisebb fejeket terem a saláta, és csökken a koraiság is, ugyanakkor egy határon túl a nagyobb térállásban a jövedelmezőség romlik. Ültetéskor figyeljünk az alábbiakra: nedves ültetőágy és tápkocka, azonos mélység, ½-ig kerüljenek a tápkockák a földbe, 4-5 mm-es vízadaggal öntözzük a palántákat.
Ápolás és növényvédelem témájában Gyomosodásra hajlamos talajon csak az első két hétben van lehetőség terület gyomlálására és átkapálásra; később a levelek szétterülése után csak nagy kár esetén végezhető. A fejes saláta termesztésének alapját a pontos klímaszabályozás adja, a fény, hő, szén-dioxid és páratartalom összhangja. Optimálisnál alacsonyabb hőmérsékleten a növekedés lelassul, elhúzódik a tenyészidő; a magasabb hőmérséklet lazább fejeket eredményez. A 70-75% körüli relatív páratartalom és a megfelelő CO2 szint támogatja a gyors és egyenletes fejérülést. A gombás betegségek és baktériumos fertőzések kockázatát csökkentjük rendszeres szellőztetéssel és a reggeli öntözés időzítésével.
A tápanyagokról általánosságban elmondható, hogy a saláta nitrogénigénye kiemelkedő és a laza szöveteket támogató. A fajlagos tápanyagigények 4,0 kg/t N, 1,8 kg/t P2O5 és 6 kg/t K2O, de hazai vizsgálatok ezt kissé eltérő módon adják meg. A kálium és a nitrogén egyensúlya kulcsfontosságú a piacképes minőséghez. A mészhiány és egyéb tápanyag-hiányok jellegzetes tünetei változatosak, ezért a tápanyag-utánpótlást gondosan kell ütemezni, különösen fejtrágyázásokkor és lombtrágyázásoknál.
A szedés során akkor kezdjük a betakarítást, ha a fejek keménysége kézzel jól kitapintható, és elérték a 300-350 grammot. A fejeket tarra vágva, 1 cm felett elvágva szedi ki a gazda. A feldolgozásnál a levágott fejeket tálcába vagy ládába helyezzük, a földre és tejnedvre figyelmeztető módon lemossuk, hogy a tejnedvet eltávolítsuk és a termés esztétikus legyen. A fejes saláta a fejes- vagy légkörzáró zöldségfélék közé tartozik, amely a vízellátottságot és a hőmérsékletet kedveli, így a kezdeti szakaszban különösen fontos a víz- és hőmérséklet-szabályozás.
A fejes saláta következő élettani és termesztési vonatkozásai között megemlíthetők a fodrozódó vagy zárt fej kialakításokat preferáló fajtak is, és a legújabb nemesítésűek általában peronoszpóra- és vírus ellenállóak. A fejes saláta termesztésének jellemzői között kiemelkedő a fenntartható integrált védekezés és a megfelelő növényvédő szerek kiválasztása, mint például Chorus, Topas, Bumber, Systhane, Topsin, és bizonyos esetekben orthocid felhasználása korlátozott szabályokkal. A termesztési módszerek mindegyikéhez megtalálhatóak a megfelelő fajták és technológiák, és fontos az állomány szoros figyelemmel kísérése a magsárképződés elkerülése érdekében.
Fogyasztás és piac szempontjából a fejes saláta nagyon idényszerű: márciustól júniusig tart, májusban tetőzik. A fejes salátát többnyire nyersen fogyasztják, és a húsvéti időszakhoz köthető a csúcsidő. A fejes saláta népszerű nemzetközi zöldség, amelynek termesztési és fogyasztási mutatói alapján a hazai piac kis méretével és szezonális jellegével kell kalkulálni. A fejes saláta hazai piacának legyen a termelési és értékesítési vonatkozásait figyelembe vevő komplex szemléletű megközelítése a termelők és kereskedők részéről, hogy stabil legyen a kínálat és a minőség.
