A fekete dió (Juglans nigra) a diófafélék családjába tartozó növényfaj, közeli rokona a magyar kertekben elterjedt közönséges vagy - a botanikusok által ajánlott néven - királydiónak. Észak-Amerika keleti partjaitól Texas-ig honos, eredetileg főként folyóvölgyekben élt, de mára a leggyakoribb, és kéretlenül is terjedő fává vált a hazájában. Magyarországon dísznövény, parkfa, és az erdészetek is telepítették síkvidéki árterekre, mert nagy vízigényű fa, bár a tartós vízborítást azért nem viseli el. Számára kedvező körülmények között rendkívül gyors növekedésű, fája különösen értékes bútor alapanyag. Itthon tehát idegenhonos fa, de nem invazív, azaz magától nem terjed, nálunk csak ott él, ahova ültették.
A fekete dió törzse vastag, egyenes, állományban csak magasan elágazó, szoliterként szétterülő. Az idősebb fák kérge mélyen bordás, hálózatosan repedezett, sötétszürke, majdnem fekete. A fakadó hajtások szőrösek, a levelek fél méter hosszúak, 15-23 fűrészes szélű levélkéből szárnyasan összetettek. A csúcslevélke a legkisebb, vagy néha hiányzik. A hímvirágok barkában csüngenek az előző évi rövid vesszők oldalán, a nővirágok a friss tavaszi hajtások csúcsain ülnek. A bibék gyakran piroslók. A gömbölyű termések héja élénkzöld, bibircses felületű. A zöld burok éréskor nem reped fel, hanem feketén rászárad a csontárra. A csonthéj sötétbarna, árkolt és rücskös felületű, vastag falú, a válaszfalak is szilárdítják, nagyon nehezen törhető.
A fekete dió, a többi diófajhoz hasonlóan egy juglon nevű mérget tartalmaz számos szervében, amely a fa alatti és körüli talajban is akadályozza más növények fejlődését. Még a fa pusztulása vagy kivágása után is évekig tart a talaj tisztulása ettől az allelopátiásnak nevezett hatástól. Észak-Amerikából származó diófajta. Ártereken, többletvízhatással rendelkező területeken gyors növekedésű, nagy méretű (30-35m) fafaj. Rövid elöntést elviseli, de a legkedvezőbb számára a mély rétegű, réti öntéstalajok és ahol a talajvíz 1-2 méter mélységben megtalálható. Fényigényes növény. Erősen aromás levelekkel, ehető dió terméssel rendelkezik, bár ez utóbbit megtörni nem egyszerű feladat és a bél mennyiségében elmarad a közönséges dióétól, ize teltebb, olajosabb. A termése zöld burkából festékanyagot készítenek. Fája keményfa, amely nagyon szép rajzolatú, sötét színű és nagyon értékes bútoripari és belsőépítészeti alapanyag.
A fekete dió tekintélyes, gyorsan növő, lomhullató fa. Észak-Amerika keleti oldalán honos. Az európai kertekbe 1629-ben került be. Magassága 20-30 m, a lombkorona szélessége pedig 10-20m közötti. Télen a -20°C-ig elviseli a hőmérsékletet. Nagy árnyékot vet, fekete kérge mélyen barázdált - fiatal korában is. Nagy, szárnyasan összetett levelei 10-12 fogazott levélkéből állnak, amelyek megdörzsölve erős illatúak. Minden diófa levele egy juglonnak nevezett anyagot tartalmaz, mely növekedésgátló hatású. A mélyrétegű, termékeny, nedves, de jó vízelvezetésű talajban teljesedik ki, de bármely talajtípust elvisel, a savas kémhatásútól a lúgosig. Ennek a nagy fának sok napfényre és nagy térre van szüksége, hogy széles koronája kifejlődhessen. A juglandacea család sok tagjához hasonlóan, a fekete diónak is karógyökere van, és nem szereti a bolygatást. Ezért a jó eredés érdekében fontos, hogy fiatal, konténeres csemetét ültessünk.
J. J. mandshurica (más néven J. cathayensis, mandzsuill. J. regia (közönséges vagy nemes dió): széles, kerek koronájú, sima kérgű fa; szép termést ad, ha a mókusokat el tudjuk zavarni. Míg az előző években főként Magyarország nyugati részéből számoltak be a nyugati dióburok-fúrólégy pusztításáról, idén már az egész országból érkeztek visszajelzések az Agroinform.hu november első két hetében lefolytatott országos felmérése során. A válaszadók mindössze 1 százaléka nem találkozott még a problémával, 6 százalékuk szórványosnak, 93 százalékuk viszont tömeges méretűnek írja le a pusztítást. A nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa) az USA és Mexikó területéről származik, Európában a nyolcvanas évek eleje, míg Magyarországon 2011 óta van jelen.
A kártétele a dióféléket érinti, nőstényei pedig a megtermékenyítés után petéiket a dió zöld burkába süllyesztik. A kikelt lárvák ezt a zöld burkot rágják. A lárvák növekedésével a dió felpuhuló burkán egyre nagyobb fekete foltok jelennek meg, amelyek végül gyakran az egész felületre kiterjednek. Korai fertőzések esetén csökkenhet a dió mérete, illetve - a kártevők által előidézett rothadásos folyamat következményeként - a dióbél elszíneződhet, és ráncosodhat. A nyugati dióburok-fúrólégy gyors térnyerését jelzi, hogy a kártevő nyomaival a válaszadók 67 százaléka idén vagy az elmúlt 1-2 évben találkozott először. A válaszok alapján mára gyakorlatilag az egész országban tömegesen jelen van a kártevő: még a Békés megyéből érkező válaszok többsége is tömeges kártételről számol be. A hiányos tapasztalati háttérnek köszönhető, hogy a válaszadók 10 százaléka egyelőre tanácstalanul viszonyul a problémához.
41 százalékuk a lehullott termés folyamatos összeszedésével igyekszik menteni, ami menthető. Amennyiben ugyanis a burokból időben kiszedik a csonthéjas termést, a dióbél kisebb eséllyel károsodik. A visszajelzők 25 százaléka a pusztítás mértékét látva eleve lemond a termésről, ők a diófákat árnyékadó faként megtartják a kertjükben, remélve, hogy rövidesen születik majd hatékony ellenszer a kártevő ellen. A kérdőívre zömmel olyanok válaszoltak, akiknek néhány diófájuk van, a válaszok 8 százaléka érkezett olyan gazdálkodóktól, akik tíznél több diófát nevelnek. Még ez utóbbi körben is csupán 35 százalék volt azoknak az aránya, akik a vegyszeres védekezést választják. Igaz, ez a megoldás a többségében 10 méternél magasabbra növő diófák esetében csakis gépi technikával, rendszeres alkalmazással (tenyészidőszakban akár háromszori alkalom) és pontos időzítéssel lehet hatékony.
Sokan a lehulló levelek és a termés teljes összegyűjtésével és megsemmisítésével védekeznek, de nem ritka a ponyvatakarás sem, illetve van, aki biológiailag védekezik, azaz a diófa alatt kapirgáló baromfikkal igyekszik féken tartani a szaporulatot. Magyarország diótermő területe az elmúlt tíz évben jelentősen gyarapodott: 3 ezerről 7 ezer hektár fölé nőtt. Az éves termés nagysága átlagosan 7 ezer tonna, de a kiváló évjáratnak számító 2017-ben elérte a 10 ezer tonnát is. A dió becsült hazai termelési értéke 4-6 milliárd forint között mozog. Az Agroinform.hu közleménye szerint attól nem kell tartani, hogy a legnagyobb hazai dióültetvények az új kártevő hatására eltűnnek: számukra a költséges és komoly szaktudást igénylő vegyszeres védekezés is járható út.
Kiderült, hogy már nincs olyan szeglete az országnak, ahol ne akadna az invazív rovarból. A Fekete dió (Juglans nigra) egy impozáns, lombhullató fa, amely 20-30 méter magasra nőhet. Gyönyörű, sűrű koronájával és látványos, sötét színű kérgével díszíti a tájat. A fa különleges értéke a finom, ízletes diótermésében rejlik, amely gazdag olajokban és tápanyagokban. Hazájában, Észak-Amerika keleti részén (Massachusetts és Texas között) amagassága elérheti akár az 50 métert is. Spirálisan szórt állású, páratlanulszárnyasan összetett, fűrészes szélű levelei vannak. Csonthéjasra emlékeztetőzárt kupacsú, durván bordázott makktermése 5 cm átmérőjű, szabályos gömb alakú és az ősz második felében érik be.
A Fekete dió (Juglans nigra) egy különleges és kedvelt díszfa, amely Észak-Amerika keleti részéről származik. Ez a lombokkal dúsított, lombhullató fa 20-30 méter magasra is megnőhet, és csodálatos, sötét színű kérgéről és jellegzetes levélformájáról ismert. A fa legismertebb vonása azonban a diótermése, amely íze és gazdag tápanyagtartalma miatt különösen keresett. A Fekete dió héja kemény, így a betakarítás során különös odafigyelést igényel.
Részletes információ a felhasználásokról és hagyományos gyógyászatról: a feketedió gyógynövénykénti használata Amerikában és a feketedió-kopáncs előzetes felfedezései előtti időkre nyúlnak vissza. Az indiánok porrá tört fekete dió kérget alkalmaztak gombás bőrfertőzések és bélférgesség gyógyítására. A cherokee törzsbeliek pedig feketedió-kopáncs főzetet addig főztek, amíg besűrűsödött, és külsőleg alkalmazták. A feketedió kérge igen erős asztringens hatású, csípős, maró. A kopáncsból nyert levet herpesz, ekcéma, fekélyek és szifilisz ellen alkalmazták, főzetét pedig féregűzőként. A zöld kopáncs fekete-barna levének jelentős szerveskötésű jód tartalma van, amely hozzájárul a gyógyhatáshoz. A belének esszenciális zsírsavtartalma miatt koleszterinszint-csökkentő és vérnyomáscsökkentő hatás is felmerül. A növényre vonatkozó óvatosságokról és adagolási figyelmeztetésekről részletes útmutatók szintén megjelennek a vizsgálatokban.
Mit kell tudni a dióburok-fúrólégyről? Honnan származik és mióta okoz károkat Magyarországon? A fúrólegyek családjának képviselője jellegzetes szárnyfoltjairól könnyen felismerhető. A nőstények áltojócsövükkel a fiatal termés epidermisze alá rakják petéiket, nagyban megnehezítve a lárvák elleni védekezést. Tápnövényei a közönséges dió és a fekete dió. E faj eredeti élőhelye az észak-amerikai kontinens, innen került át Európába. Először Svájcban találták meg 1983-ban. Ahol megjelent, ott 70-80 százalékos termésveszteséget okozott.
Hazánkban 2011 őszén azonosították első ízben Sopron környékén. Mára gyakorlatilag az ország minden jelentősebb diótermelő körzetében jelen van. A kártevőnek több generációja van egy tenyészidőszakban, és a rajzás időzítése kulcsfontosságú a védekezésben. A termés teljes megsemmisüléséig is eljuthat a kár, ha nem történik semmilyen beavatkozás. A védekezés során a légy imágója ellen érintő- vagy gyomormérgeket alkalmaznak, és az időzítésnek kiemelkedő szerepe van. A július-augusztus közötti periódusban 4-6 kezelésre van szükség, és a hatóanyagok között használható piretrin és spinozad található, amelyeket ökológiai termesztésben is engedélyeznek.
A kutatások és fejlesztések terén a Budai Campuson folyó projektok ígéretesek: a törzsinjektálás módszerével a fatörzsbe juttatott hatóanyagok kiválóan pusztítják a lárvákat, miközben a környezetre és emberre nézve kedvezőbb a megoldás, mivel évente csak 1 kezelés szükséges. Kérjük az érdeklődőket, hogy részletes technikai kérdéseikkel a hivatalos csatornákon keressék a kutatókat, és tartsák szem előtt, hogy a növények tulajdonságai pillanatok alatt megtalálhatók a GOOGLE-ban, illetve útmutatóinkon keresztül tájékozódhatnak.
Meg kell említeni, hogy a fent bemutatott adatok és ajánlások az adott intézmények és felmérések alapján összegyűjtöttek, és a fenyegetés elleni védekezés részletei folyamatosan frissülnek.
- Az invazív nyugati dióburok-fúrólégy felismerése és terjedése Magyarországon.
- Az érintett növények és a lehetséges védekezési módszerek áttekintése.
- A kutatási irányok és a jövőbeni megoldások részletezése a fenntartható védekezés érdekében.
