A kincsvadászokkal versenyt futó izraeli régészek egy sor újabb leletre bukkantak a Holt-tenger melletti barlangok átvizsgálásakor. Ezek között vannak egy bibliai szöveg töredékei is. Ilyesmit már hat évtizede nem találtak arrafelé. A leletek között, melyeket a Júdeai-sivatag forró, száraz levegője konzervált, ott van egy kisgyerek 6 ezer éves, részben mumifikálódott holtteste is. A körülbelül 2 ezer éves pergamentöredékeken bibliai versek vannak, görög nyelven. Ezek hasonlítanak annak a tekercsnek a szövegére, melyet mintegy 60 évvel ezelőtt fedeztek fel és a „12 kispróféta könyvének” neveznek.
Az új leletek felfedezését a kutatók szerint egyfajta puzzle darabjaiként érdemes értelmezni: “Ezek a kirakós új darabjai, hozzáadhatjuk őket a korszakról és szövegről alkotott nagyobb képünkhöz” - mondta Oren Ableman a Holt-tengeri tekercsek részlegétől. A Holt-tengeri tekercsek genetikai és számítógépes elemzésekből kiderült, hogy az 1948-ban Kumránban talált pergamen- és papirusztekercsek egy része nem helyben készült: odavitték őket. A szövegeket főként állatok bőréből készített pergamenre írták, azok genetikai állományának vizsgálata során pedig megállapíthatóvá vált több, vallási szövegeket tartalmazó tekercs eredete.
A tudományos áttörést hozó kutatást egy véletlen kapcsolat hozta: Oded Rechavi genetikus és Noam Mizrachi bibliatudós vacsorázott együtt, amikor felvetődött, hogy a kumráni szövegeket tartalmazó bőr genetikai információi megvilágíthatják a töredékek közötti kapcsolatot. A kutatáshoz összefogott az IAA, a svéd Uppsalai Egyetem és a New-York-i Weill Cornell Egyetem orvosi fakultása is, és megállapításaikat a Cell című tudományos szaklapban tették közzé.
Megállapításaik alapján a szövegeket vizsgálva első lépésben mintát vettek a tekercsekből úgy, hogy ne okozzanak kárt az ősi pergamenekben: hátoldalukat kaparták meg, vagy minimális, szöveg nélküli morzsalékokat gyűjtöttek. Az évezredek alatt rengeteg szennyeződés rakódhatott a tekercsekre, amelyeket számítógépes algoritmusokkal szűrtek ki.
Eddig a kutatás első részében néhány fontos, vitatott eredetű tekercset vizsgáltak meg: Jeremiás könyvének több verziója került elő, és kiderült, hogy kettőt juhbőrből, kettőt pedig tehénbőrből készítettek, ami arra utal, hogy ezek máshonnan hozhatták. A Jeremiás-szövegek változatai arra utalnak, hogy kétezer évvel ezelőtt a Bibliát még nem lehetett egységes kanonizációval lezárni.
A kutatás megdöntött egy régi elméletet a szombati áldozatok dalainak töredékeiről: tizenhárom ének található meg a holt-tengeri tekercsek között, és kilencet Kumránban, egyet Maszadán található meg. A genetikai vizsgálat szerint a Maszadára vitt tekercsek juhbőrből készültek, nem kumráni juhokból, tehát ezeket máshonnan hozták a helyszínre.
A DNS-vizsgálat más esetekben viszont megerősített korábbi teóriákat: a szövegek között elkülönítettek egy csoportot, amely a kumráni írástudók gyakorlata szerint készült, olyan bőrt használtak, amelyek genetikai rokonságban álló juhoktól származtak. A kutatók reményei szerint a további pergamenek elemzése segíti a töredékek pontosabb összeillesztését és több információt ad a szétszóratás előtti zsidó világról és az akkori juhokról is.
Kumránban az évszázad egyik legnagyobb régészeti felfedezése történt: körülbelül 900 tekercs kerülhetett elő a környéken, melyek a proto-keresztényekkel párhuzamos életet élő esszénus közösséghez kötődnek. A tekercsek a zsidó vallási szövegek legősibb írásos formái mellett számos apokrif szövegtöredéket is tartalmaznak, amelyek pontos értelme vitatott.
A digitalizálási projekt 2008 óta zajlik az Izraeli Régészeti Hivatal és a Google izraeli kutatási-fejlesztési központja között, és 1200 megapixeles felvételek készültek a töredékekről. A digitalizált anyagok között van az Ézsaiás-tekercs (1QIsa) is, amely 1947-ben került elő; a dokumentum a legjobb állapotban fennmaradt töredék. A többi digitalizált tekercs közé tartozik a Templomtekercs (11Q20) és több más tekercs is.
Popović szerint az új ismeretek fényében újra kell gondolni az ókori Júdea írásbeliségéről eddigi ismereteinket: lehet, hogy már Júdea függetlenné válása előtt is léteztek különböző verziók, részben párhuzamos szövegek. A radiokarbonos kormeghatározás megkérdőjelezte a régi időpontokat: a tekercsek időszaka a Kr.e. 3. századtól a Kr.u. 5. századig terjedhetett. A kutatók új technikákat alkalmaztak az elszennyeződések kezelése érdekében.
A hasmoneusi írásstílus időszámításunk előtt kb. 200 körül alakult ki, a későbbi Heródes-stílus pedig 80 évvel korábbra datálható, tehát a stílusok átfedésben voltak. A DNS-elemzés lehetővé teszi a jövőben a tekercsek korának meghatározását anélkül, hogy megsértenék azokat. A kutatók szerint a hasonló töredékes kéziratok vizsgálata jövőben forradalmasíthatja az irodalmi és vallási források megértését.
A Holt-tengeri tekercsek egy részének anyaga rendkívül vékony, és a silkesség érdekében speciális technikákat alkalmaztak. A Templomtekercs alig egytized milliméternyi vastagságú, és a kutatók ultramodern roncsolásmentes technikákkal vizsgálták a rétegeket. Az írás felületét különböző sók porított formájával dörzsölték végig, de ezek összetétele nem egyezik a környező evaporit ásványokkal. A szerves és szervetlen rétegek eloszlása mindmáig részben rejtélyes marad, de ezek a rétegek végeredményben a tekercs állagának megőrzését segítették.
Fedezze fel a digitalizált holt-tengeri tekercsek titkait! A digitalizáció során a 11Q20 Templomtekercset a legnagyobb méretben és legjobban fennmaradva tették közzé, és más fontosságú tekercsek is elérhetővé váltak az interneten. A digitalizált anyagok között megtalálható az Ézsaiás-tekercs (1QIsa), a Habakuk-tekercs magyarázata (1QpHab) és a közösségi szabályzat (IQS) is.
Az Izraeli Múzeum honlapja a kutatás fő eredményeit és a digitális kiadványokat is elérhetővé teszi. A vizsgálatok vezetői között szerepel Popović és más nemzetközi kutatócsoportok, akik a történelmi és nyelvi összefüggések feltárásán fáradoznak.
