A lelet 1651-ig terjedő időszakát öleli fel, amely négy év híján egy évszázadot jelent. Az időszaki összetétel alapján a magyar veretek aránya 42,51% (105 db), az ausztriai vereteké 22,26% (55 db), a Habsburg birodalom vereteinek részaránya pedig 64,77% (emellett 40 db német fejedelmeket és 39 db lengyel vereteket találunk közel azonos nagyságrendben). Az idegen véretek közül a német fejedelmek és a lengyelek darabszámai közel azonosak, míg a többi államhoz köthető érmék 3,23%-ot adnak ki (erdélyi, francia, svéd, norvég veretek, államonként 2 db).
A grafikonon három darab kopott állapotú érme miatt nem értékelhető, de ennek figyelembevételével évenkénti előfordulás a következő: Ev: 1620, 1621, 1622, 1623, 1624, 1625, 1626, 1627; db: 1, 9, 4, 4, 3, -, 1. Év: 1628, 1629, 1630, 1631, 1632, 1633, 1634, 1635; db: -, -, 1, -, -, -, -, . Év: 1636, 1637, 1638, 1639, 1640, 1641, 1642, 1643; db: -, 1, -, -, -, -, 1, -. Év: 1644, 1645, 1646, 1647, 1648, 1649, 1650, 1651; db: -, -, -, -,, -, -, -. Év: 1660, 1661, 1662, 1663, 1664, 1665, 1666, 1667; db: 2, 1, 5, 3, 5, 2, 3, -. Év: 1668, 1669, 1670, 1671, 1672, 1673, 1674, 1675; db: 2, 2, 2, 2, 1, 3, -, 3. Év: 1676, 1677, 1678, 1679, 1680, 1681, 1682, 1683; db: 8, 2, 9, 1, -, 1, 4, -. Év: 1684, 1685, 1686, 1687, 1688, 1689, 1690, 1691; db: 2, 1, -, 1, 2, 10, 6, -. Év: 1692, 1693, 1694, 1695, 1696, 1697, 1698, 1699; db: 1, 3, 7, 8, 8, 3, 7, 9. Év: 1700, 1701, 1702, 1703, 1704, 1705, 1706, 1707; db: 3, 5, 5, 16, 4, 5, 3, 2. Év: 1708, 1709, 1710, 1711, 1712, 1713, 1714, 1715; db: -, 8, 15, 14, 1, 2, 6, 4. Év: 1716; db: 1.
Az 1620-1625 közötti időszak egy megszakítással tós csoportot mutat, amely az összes lelet 8,5%-át adja (21 db). Ezt követően 1628-1662 között 34 év alatt csupán elvétve találunk előfordulást (6 db, 2,42%). A követő időszak 1661-1716 között négy év megszakítással adja a lelet 87,85%-át (217 db). A húszas évek legnagyobb előfordulási száma 9 db volt (1622-ben), a vizsgált periódus csúcsa pedig 16 db (1703-ban). 1690-es évben 10 db-os, 1711-ben pedig 14 darabos előfordulást említenek meg.
A pénznemenkénti összetétel vizsgálatakor észrevehető, hogy a lelet két harmadát, vagy feletti arányát - a 2/3, 1/2 és 1/4 tallérokból álló részt - összességében 36,03%-ot tesz ki (89 db). Ez alapján a lelet egyrészt gazdagabbnak tekinthető a korábbi gyűjteményeknél. A II. Rákóczi Ferenc 1/2 tallárja és ezüst polturája kiemelt érdekességek közé tartoznak.
VISSZA A RÁKÓCZI-KIÁLLÍTÁS FŐOLDALÁRA
A Rákóczi-kor pénzverési gyakorlata pontosan leképezi magának a mozgalomnak a kifejlődését és hanyatlását, alapvetően pedig korábbi évszázadok magyar gazdasági viszonyai határozták meg lehetőségeit. Magyarországon a XV. századtól fogva jellemző volt a pénz- és tőkehiány, mivel a nemesfém a behozott iparcikkek ellenében özönlött ki az országból. A főurak luxuscikk-igényei és a török Porta valamint a bécsi udvar kettős adóztatása tovább rontotta a helyzetet. A hadakozáshoz sok pénz kellett, ezért két lehetséges módszer állt elő: külföldi kölcsön felvétele és hadiadó kivetése. Kölcsönt főként Franciaország nyújtott átmenetileg, de összességében nem érkezett elegendő segítség. A hadak felszerelését, a fegyvereket és ruházatot külföldről szerezték be, és ezekhez külföldön elfogadott nemesfém pénzeket használtak; az élelemmel és zsolddal viszont itthon kellett gazdálkodni, és ennek ellenértéke is itthon maradt. Ennek hatására az arany- és ezüstpénzek egy idő után csak külföldre kerültek, sőt, gyakran a Rákóczi saját pénzeit sem használták kiemelten, hanem I. Lipót pénzeit verték tovább országon belül, mivel a külföldi elfogadás is korlátozott volt. A belső pénzből rézpénzeket kezdtek használni zsoldként, amely szintén kölcsönként értelmezhető, azzal a reménnyel, hogy később rendes pénzre - tehát nemesfémre - cserélik. Ez a tervezett visszacsere sosem teljesült, a rézpénzeket nem fogadták el, a nemesfémpénzeket visszatartották, és a szigorú rendszabályok ellenére a rendszer 1707-re összeomlott. Az 1707-es ónodi országgyűlésen a rézpénzek körüli vita és a túróci követek lemészárlása történetében megfigyelt intézkedések középtávon a poltúraértékek csökkentését célozták, és a próbálkozások ellenére a rézpénzek verését 1707 után beszüntették, illetve forgalmukat megszüntették és beolvasztották. Ezt követően a Magyar tallérok visszavettetésével és verésével kapcsolatos utólagos részletek szerepelnek a szövegben a veretsorozatok ismétlődéseivel.
Rákóczi-kor pénzverési gyakorlatának összetett képe
Az időszaki és érmeösszetételi adatok alapján a lelet gazdasági helyzete és monetáris viszonyai jól tükrözik a korszak dinamikáját: belső nyersanyaghiány, külföldi kölcsönök beszűkülése, adóztatási politikák és a pénznemek cserélődései mind meghatározták a hadszervezet finanszírozását és a pénzverés mint gazdasági eszköz elhelyezkedését. A verettek között megjelenő különböző stílusú és eredetű pénzek aránya mutatja a külföldi támogatások és a belső gazdasági újjáépítés összetettségét. A különleges érme, a II. Rákóczi Ferenc 1/2 tallérja és az ezüst poltura kiemelésével a kiállítás megvilágítja a korszak érmeinek értékállóságát és a pénzrendszer belső ellentmondásait egyaránt.
Az alábbi adatsorok és leírások segítik megérteni a korszak pénzverését: a lelet 1651-ig terjedő időszaka, a veretek megoszlása magyar, ausztriai, német és lengyel eredet szerint, a különböző külföldi veretek arányai, valamint a belső rézpénzek szerepe zsoldként és terményfizetésként. A gazdasági környezet és a militarizált költségvetés összefüggései megmutatják, hogyan formálta a pénztípusok és veretek kölcsönös viszonya a háborús és belső gazdasági fejleményeket.
- Az időszakból származó érmeszám: 105 db magyar veret, 55 db ausztriai veret, 40 db német fejedelemség verete, 39 db lengyel veret, és 89 db más/veret különböző államokból összesen 42,51% magyar veret arányt mutatnak.
- A belső pénzforgalmat meghatározó tényezők: a rézpénzek elterjedése, a nemesfém-pénzek visszatartása, az 1707-es ónodi gyűlés következményei és beolvasztások.
- Az érvényes veretek időbeni megjelenése és a periodizáció, amely 1620 és 1716 közötti periódusokra osztható; kiemelve a csúcspontokat és a kiemelkedő évszámokat (például 1703, 1707) a lelet összetett történeti kontextusában.
- Kiemelkedő érmeélek: II. Rákóczi Ferenc 1/2 tallérja és az ezüst poltura, amelyek a korszak pénzverési kísérleteinek történetében fontosak.
