Ez a nem mindennapi növény amilyen kicsi, annyira sokoldalú. Ugyanis új távlatokat nyit meg a gasztronómia és a főzés terén, nagyon sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, ráadásul termesztése is nagyon egyszerű. Valójában nem sok olyan elkészítési mód létezik, amely segítségével ne lenne isteni a kelbimbó, így bátran lehet vele kísérletezni. Mindehhez a bimbós kel kis káposztafejhez hasonló \"bimbóit\" szükséges felhasználni, amelyet az ősz folyamán szükséges felszedni, vagyis ekkor van a szezonja. Vagyis a szeptember nem csak az iskolakezdés, hanem a friss kelbimbó fogyasztás kezdete is!
Egészség és táplálkozás
A annak, hogy ez a zöldség mitől olyan egészséges, számos különböző oka van. Azonban az egyik legfőbb pozitívuma ennek a növénynek, hogy egy adag belőle képes fedezni a napi C- és K- vitamin-szükségletet, ráadásul nagyon magas a vitamin- és ásványianyag-, valamint fitonutriens tartalma is. Ezen felül csökkenti az olyan súlyos betegségek kialakulásának a kockázatát, mint a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri megbetegedések, de köze van a rákkialakulásának valószínűségéhez is. Emellett jótékony hatása a csontokra is, ami annak köszönhető, hogy - ahogy fentebb is említettem - igen gazdag K-vitamin-forrás. Sőt, a bőr védelmében és egészségében is kiemelkedő szerepe van. Mindez azt jelenti, hogy a belőle készült ételek nem csak finomak, hanem kifejezetten egészségesek is. Ráadásul mivel apró kelkáposztákra vagy kis méretű labdákra hasonlít a bimbója, a gyerekek is előszeretettel fogyasztják. Vagyis végre egy zöldség, amitől nem szaladnak ki a világból a legkisebbek sem és szívesen megkóstolják.
Kertészkedés és termesztés
A kelbimbó egy igen alacsony igényű növény, ennek köszönhetően pedig akár kezdő kertbarátok is bátran megpróbálkozhatnak az ültetésével. Nagyon könnyen biztosíthatók környezeti igényei, szereti a sok fényt és a legjobban a középkötött, enyhén meszes talajban érzi jól magát. A fényigényéhez társul a vízigénye is, így érdemes gyakran öntözni. Remekül tűri a hűvös őszt, de a téli fagyokkal sincs problémája. Látható, hogy egy minden szempontból igen különleges növény a kelbimbó, hiszen a kertben kevés feladatot ad, cserébe esztétikus és feldobja a birtokot. A konyhában pedig a lehetőségek végtelen tárházát nyitja meg előttünk, nem beszélve arról, hogy milyen sokféle pozitív hatása van a szervezetre. A kelbimbó egyre népszerűbb itthon is. A kelbimbó neve nem véletlenül hajaz a kelkáposztáa, merthogy maga is káposztaféle, ezért is néz ki úgy, mint egy miniatűr kelkáposzta. Sőt, az íze is hasonlóan kesernyés.
Aki ilyet termszet, annak türelmesnek kell lenni, mert az első évben csak bimbódzik a növény, a második évben hozza csak meg a már lelegelhető termését. Ezek a rojtos levelű, sötétzöld gömböcskék az anyanövény szárán sorakoznak, akár a borsószemek a borsóhüvelyben, és a növény levele alatt lapulnak. Érdemes is a száron hagyni őket, ha a kertünkben ilyen terem, mert az őszt is jól bírja ott, frissen kerülhet kertünkből az asztalunkra. Vízigénye is minimális, vitamin- és ásványianyag tartalma pedig maximális: tele van B-, C- és K-vitaminnal, béta-karotinnal, valamint kálciummal, magnéziummal és mint minden sötétzöld zöldség, káliummal is. Vajon megfuttatva isteni köret válik belőle sült húsok mellé. De főzeléknek is alkalmas, levesbe is kerülhet. A rakott kelbimbó vagy a csőben sült, sajtos változat kitűnő ízharmóniát ad. Fűszerezés és főzési idő kérdése az egész.
Kevés olyan növényt használ az európai konyha, mely maga is európai. A kelbimbó tőzsgyökeres. Belgiumban fejlesztették ki, helyhiány és ideális zöldségtermesztési körülmények hiánya okán. Fiatal növény, a XIII. Ha a kertünkből való, hagyjuk a szárán felhasználásig, meghálálja, és a fagyok beálltáig adja magát. Ha piacon vesszük, élénkzöldet válasszunk, barna foltok nélkül, és tegyük hűtőbe, ott akár 4-5 napig is őrzi a frissességét. A kelbimbó egy kényszerűségből lett kísérlet eredménye.
Ültetés és gondozás részletei
A kelbimbó palántáinak neveléséhez március közepétől láthatunk neki, de ekkor még fólia alatt, vagy beltérben, akár a konyhaablakban kell előnevelni a növénykéket. A magokat egy ujjpercnyi mélyen dugjuk a földbe, majd helyezzük napos helyre. Palántázóedényként használhatunk kiürült tejfölöspoharat, kisebb virágcserepet, de akár toalettpapír-gurigát is, utóbbiból később nagyon egyszerű lesz kiszedni a növényt földjével együtt, ami az ültetésnél nem utolsó szempont. A kibújó hajtásokat időnkénti öntözés mellett 4-5 hétig kell fólia alatt, vagy lakáson belül nevelni, ezután jöhet a kiültetés. A fiatal növények már megbirkóznak a késő tavaszi enyhe fagyokkal, de ha még zord az idő április derekán, akkor várjunk egy keveset a szabadföldi ültetéssel. Mikor a körülmények adottak a kiültetéshez, fényigényes palántáinknak keressünk a kertben napos helyet, ám az sem baj, ha néha árnyék vetül rájuk, csak kimondottan sötét helyre ne telepítsük őket. A kerti talajból a kelbimbó kedvence az enyhén meszes, tápanyagokban dús föld, melyet ültetés előtt egy kis komposzttal is gazdagíthatunk. Mielőtt azonban kétségbe esnénk, hogy miként mérjünk mésztartalmat, vagy nitrogénmennyiséget az ültetőközegben, megnyugtatnám a kertészkedőket, hogy a kelbimbó alapvetően nem egy kényes növény, az átlagos kerti talajban is jól fogja érezni magát. A fejlődő növények idővel terebélyessé válnak, ezért még az ültetés során számoljunk azzal, hogy mindegyiknek jusson elég fény. Ezért a palántákat egymástól 30-40 centiméterre telepítsük, a sortávolság pedig ennek másfél-kétszerese legyen.
A kelbimbó ugyanis több kártevő célpontja. Megtámadhatja növényeinket földibolha, káposztahernyó, levéltetvek, a nyár elmúltával pedig meztelencsigák is megjelenhetnek. A kártevők ellen gazdaboltokban kapható permetezőszerekkel, a támadók kézi szedegetésével, és folyamatos őrjáratozással védekezhetünk, de a realitás inkább az, hogy főként a csigával gyűlhet meg a bajunk, tehát nem kell folyamatos harcra készülni. A kelbimbó veteményes időnként gazolásra szorul, amit óvatosan végezzünk, lehetőség szerint kézzel, mert a nagy levelek törékenyek, és a szerszámmal a szárban, gyökérzetben is kárt tehetünk. A termés betakarításának ideje nyár végén, ősz elején érkezik el, mikor a bimbók legalább három centiméter átmérőjűek. Apró fortály, hogy ha a termést fenthagyjuk az első őszi fagyokig, akkor édesebb, ízletesebb lesz. Akadnak, amelyekhez kevésbé kötődik és vannak, amelyekhez érzelmileg szorosan kapcsolódik. Számomra a termelt növények közül a bimbóskel egyike az emlékezetes növényeknek. Hogy miért? Az ötvenes évek elején (amikor ezt a növényt a nagyközönség még alig ismerte nálunk) az akkor általam irányított állami gazdaság már termelt kelbimbót a Magyar Hűtőipar megrendelésére. A termelés eredményesnek bizonyult.
Fajták és történelmi háttér
Vavilov szerint a káposzta géncentruma a mediterránvidéken van. A növénynek sok évezreden át nem alakultak ki változatai. Az egyiptomiak például csak a simalevelű káposztát ismerték. Nagy Károly Capitularé-jában már megemlíti a karalábét, és a 12. századbeli irodalmi emlékekben szó esik a kelkáposztáról, a fehér és vörös fejes káposztáról is. Valószínűleg jóval később alakult ki a kelkáposzta, majd a 16-17. században tűnt fel a karfiol. Végül legutolsóként ismerte meg az emberiség a bimbóskelt. A 19. században Belgiumban nemesítették ki, és ezért nevezik az angol nyelvben brüsszeli káposztának (brussel sprouts).
Kíváncsiságként: külleme különlegesnek mondható, mert semmi más, nálunk termelt növényhez nem hasonlatos. Méteresre megnövő szárán, a levelek tövében nőnek a diónyi, káposztához hasonló szerkezetű bimbói, kedvező esetben akár 100 darab is egy tövön. Kétéves növény, amely az első évben csak a vegetatív szerveit fejleszti ki, és a második évben hoz magot. A bimbóskel nem igényes növény, szinte minden kertben megtermelhető. Mégis inkább a középkötött, kissé meszes talajok növénye. Homokon igen sokat kell öntözni. A kertben a frissen trágyázott ágyásban kapjon helyet; különösen előnyös számára, ha a földet komposzttal gazdagítottuk. A bimbóskel ugyanis több káliumot és kevesebb nitrogént igényel. Túlzott nitrogénadagolás esetén a bimbói kinyílnak, és lazák lesznek. Sok fényt igényel, ezért nem szabad sűrűn ültetni, de nem előnyös a fák árnyékában sem nevelni, mert itt nem fejlődnek ki a bimbói. A bimbóskel vízigényes növény - jóllehet a káposztafélék között a legjobban viseli el az időszakos szárazságot. A mi körülményeink között a bimbóskel másodterménynek számít, mert viszonylag későn kerül a veteményeskertbe. Előterménye lehet a zöldborsó, a retek, a fej és saláta, a spenót, a karalábé vagy a zöldhagyma. Jó módszer az is, ha a palántáit uborka- vagy zöldbabvetés közé ültetjük.
A magjait cserépbe, ládába vagy - ha sok palántát akarunk nevelni - palántanevelő ágyba vetjük el május közepén. A csírázó magvak 5-6 nap alatt kikelnek; a palántákat -föltéve, hogy nem állnak nagyon sűrűn - nem szükséges átültetni. Helybe nem szoktuk vetni, mert ez pazarlás volna a drága vetőmaggal. Ha mégis, akkor a sűrűn álló palántákat át lehet ültetni a veteményeskert más helyére. Az alacsony növésű fajtákat 50 X 50 cm-re, a nagyobb termetűeket 70 x 70 cm távolságban ültessük egymástól. Kiültetés után rendszeresen gondoskodjunk az ágyás gyommentességéről és a talaj lazításáról. A növények között óvatosan kell munkálkodni, mert a levelek nagyon törékenyek. Szeptemberben, amikor a bimbók fejlődése felgyorsul, az oldalleveleket kitördeljük, de a levélkoronát meghagyjuk. Így a bimbók több fényhez és tápanyaghoz jutnak, és jobban kifejlődnek, zártak, kemények maradnak.
A bimbóskelnek elég sok kártevője van. A kis palántákat a nyári, száraz és meleg időszakban gyakran támadják meg a földibolhák. A kifejlett növények jól tűrik a hideget, sőt a kemény téli fagyokat is. A növények közül csak annyit kell felszedni, amennyinek a bimbóit a háziasszony felhasználja. A többi tő a helyén maradhat, és ezeket folyamatosan takarítjuk be. Egy tő 250-600 g bimbót terem. Az ősz és a tél a bimbóskel vagy más néven kelbimbó szezonja. Neve jelzi, hogy olyan, mint egy aprócska kelkáposzta, ám zamata harmonikusabb, rostjai lágyabbak. Mindig nagy kihívás a kertészkedők számára. Tápanyag igényes, vízigényes, sok fényt kíván. Ha bármiben hiányt szenved, azt a bimbóképzés sínyli meg. A bimbóskel Brassica oleracea convar. Gemmifera kétéves növény, a káposztafélék családjából (Brassicaceae). A káposztafélékhez mintegy 350 nemzetség, 3200 faj tartozik. Az Észak-Európa hűvösebb tájairól származó növény a 18. század közepén vált ismertté Európában. Megjelenése valószínűleg a Brassica olearcea capitata L. sabuda mutációjának eredménye. Magas és alacsony fajtáját ismerjük. Belgiumban már a 16. században meghonosodott, egyes leírások éppen ezért Belgiumot jelölik származási helyéül. Magasra nőtt, félig fás szárán az első évben teremnek a diónyi káposzták, amelyek módosult levelek. A hajtáscsúcson hatalmas, szív vagy ovális alakú levelek fejlődnek. Legjobb, ha magról palántázzuk. Magjait május közepén vessük cserépbe vagy ládába. A magvak 5-6 nap alatt kelnek ki. A palántákat hathetes (4-5 leveles állapot) korukig nevelgessük, majd ültessük ki őket. Kb. 50-70 X 50-70 cm távolságra ültessük őket egymástól, a fajta méretétől függően. Vigyázat! A középkötött, kissé meszes talajokat kedveli. A kertben földjét gazdagítsuk komposzttal, érett istállótrágyával, szerves trágyával. A bimbóskel kálium igénye viszonylag magas, a nitrogéntrágyázással azonban csínján bánjunk, mert túlzott nitrogénadagolás hatására bimbói kinyílnak, és lazák lesznek. Bórtartalmú lombtrágyával sem árt permetezni őket. A zsenge növényeket nyáron ellephetik a földibolhák. Később a káposztalepke, a bagolypille hernyója rágja meg, a levéltetvek, késő ősszel a meztelen csigák is károsíthatják. Ha a biológiai növényvédelem hívei vagyunk így is megpróbálhatunk a káposztalepke ellen védekezni (a Herbáció Magazin ajánlásával): Két maréknyi friss paradicsomhajtást zúzzunk szét, és áztassuk két óra hosszat két liter vízben. Szűrés után ezzel bőven permetezzük be káposztaféléink leveleit (fejes-, és kelkáposzták, karalábé, bimbóskel, brokkoli, stb.). A káposztalepkék el fogják kerülni, az így illatosított növényeket. További védekezési lehetősek: ellenálló fajták kiválasztása, vetésforgó alkalmazása, 3-4 év kihagyással ültessük ugyanarra a helyre. A fagyok után a bimbók még ízletesebbek, így tartja a mondás. A bimbós kel egyes fajtái valóban télállóak, vagy inkább_hidegtűrők. Ezen fajták bimbóit ősszel, az első fagyok után szedjük le. Enyhébb teleken egész télen is kinn maradhatnak az áttelelő fajták. A bimbós kel hosszabb tárolás után elveszti a színét, frissességét, betegségek támadják meg. Nem hűtött raktárakban a bimbós kel 8-10 C 0C hőmérsékleten, hozzávetőlegesen 1 hétig tárolható. Szeptemberben az oldalleveleket tördeljük ki, a levélkoronát pedig hagyjuk meg. Akkor járunk el helyesen, ha a bimbóskel csúcsát egy jól kifejlett levél fölött csípjük le, amikor a legalsó bimbók egy centisek. A telelő fajták bimbóit télen, folyamatosan szedhetjük. A bimbóskel tápértéke az összes káposztafélék között a legmagasabb. C-vitaminból 10 dkg a napi szükséglet másfélszeresét tartalmazza. Karotin, E-vitamin és rosttartalma a daganatos betegségek kockázatának csökkentésében játszik szerepet. Az apróbb rügyek zsengébbek és kisebb a tisztítási veszteségük, a nagyobbaknak a külső leveleit célszerű eltávolítani. A kelbimbót jellemzően főzzük, pároljuk, bár a zsenge levelek salátaként is fogyaszthatók. Igaz, fogyasztásakor sok embernél emésztési problémák merülnek fel. Előmelegített sütőben a fenti hozzávalókkal alaposan összeforgatott kelbimbókat lefedve puhára pároljuk-sütjük.
