Réteges, omlós és minden falatban ott a vaj, illetve a túró tiszta íze. Nem dísznek készül, hanem azért, hogy pillanatok alatt elfogyjon az asztalról. 30 dkg finomliszt + a nyújtáshoz, 2 teáskanál só, 30 dkg vaj/margarin, 30 dkg (házi) túró, 1 tojás, szétválasztva, kb. Az átszitált lisztet elkeverjük a sóval, elmorzsoljuk a vajjal/margarinnal. Hozzáadjuk a túrót és a tojássárgáját, összegyúrjuk.
Liszkes deszkán 3 mm vastagra (kb. 35 x 35 cm-es) négyzetté nyújtjuk, majd háromba hajtjuk, majd megint háromba hajtjuk (két oldal középre, majd az így kapott csík is két oldalról középre). A pihentetett tésztát lisztezett deszkán 2 cm vastagra nyújtjuk, és egy 4 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. A pogácsákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, egymástól kb. 2 cm távolságra.
Megkenjük a tojásfehérjével, mindegyikre teszünk egy-egy csipet sajtot, majd 200 ºC-ra előmelegített sütőbe tesszük. Szép aranybarnára sütjük kb. Nagyon-nagyon édesszájú vagyok, de néha le tudok mondani egy desszertről. Viszont egy frissen sült pogácsának gyakorlatilag nem tudok ellenállni, és az az igazság, hogy nem már nem is akarok. Tudom, hogy jó páran vagyunk ebben a klubban, egy-egy jó pogácsarecept mindig nagy érdeklődésre tarthat számot.
Pogácsát mindig akkor sütök, ha előre tudom, hogy jön a sógorom. Imádja a frissen sült házi sós ropogtatnivalót (meg a mellé kortyolgatott hűvös söröcskét). Szerencsére elég sokszor meglátogat bennünket, volt lehetőségem sok-sok receptet kipróbálni. Eddig, ha volt időm, akkor anyukám pogácsáját vagy annak valamilyen változatát sütöttem. Ez az a klasszikus recept, amit majdnem mindenki anyukája sütött pár évtizeddel ezelőtt, ugyanazokból a hozzávalókból (50 dkg liszt, 25 dkg margarin, 1 kis pohár tejföl, 1 tojás, só, 2,5 dkg élesztő), és minden családban más volt a formája és az íze, csak a recept volt ugyanaz.
Ha pedig gyorsan kellett valami sós finomság, és nem volt idő az élesztős tésztára, akkor valami erősen vajas, tömör változat készült, például túrós egyesnsúly tésztából (25 dkg vaj, 25 dkg túró, 25 dkg liszt, só), tényleg mindegyik nagyon finom volt, de egyik sem annyira, mint amit mostanában sütök. Pár alkalommal ezelőtt kikísérleteztem a fenti két recept szerelemgyerekét, és annyira frenetikus lett, hogy azóta csak ezt sütöm.
Frissen sülve ellenállhatatlan. Nagyon-nagyon finom, enyhén joghurtos íze van, kívül ropog, belül foszlik, és ez jó még a harmadik nap is, ámbár addigra már ritkán marad. Hatalmas adagot készítek, és egy morzsát sem kell kidobni belőle.
Összeállítom a tésztát, nem feltétlenül patikamérlegen mérve a hozzávalókat. Háromnegyed kiló liszt (ennek fele finomliszt, másik fele pizzaliszt), 45 dkg túró (ennek egy része lehet juhtúró), egy kis pohár tejföl, egy egész tojás, 25 dkg zsiradék, ennek a fele vaj, fele házi zsír. 30-35 dkg aktív kovászt adok hozzá. Ha éppen van, akkor mehet még bele tíz deka krémsajt is, nem rontja el. Fél kiló liszthez mindig egy evőkanál sót adok a sós süteményeknél, tehát ide 1,5 evőkanál jön, de érdemes majd megkóstolni egy csipetnyi nyers tésztát, hogy elég-e.
Mindent összegyúrok, cipót formázok belőle, és a konyhapulton hagyom állni, szobahőmérsékleten. Körülbelül óránként hajtogatom. Ezt négyszer-ötször ismétlem. Utána kinyújtom centi vastagra. Nagykéssel berácsozom a tetejét, lekenem felvert tojással, megszórom sok-sok reszelt sajttal, a felét egész köménnyel is (a gyerekek nem szeretik), picit bele is nyomkodom, utána pizzavágóval felkockázom. Papíros tepsikre pakolom, mindegyiket belehúzom egy-egy nagy nylonzacsiba, hagyom a pulton még egy-két órát, majd keresek valami jó hűvös szobát, és egy hosszú éjszakán át hagyom kelni. Másnap visszaköltöznek a meleg konyhába. Megint hagyom kelni egy-két órát, aztán 200 fokos sütőben megsütöm.
Mint az előzőekből látszik, temérdek idő kell hozzá, ha azt akarom, hogy szombat délutánra kisüljön, akkor valamikor péntek hajnalban kell frissíteni a kovászomat. Szóval csak előre megfontoltan lehet elkövetni. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki ne imádná a pogácsát. :)
Ha egy igazán jó sós sütit akartok enni akkor izzítsátok a sütőtöket, mert elhoztam nektek a világ legkirályabb pogácsáját. Istenien finom, puha túrós-sajtos, az egyik kedvencem.
A vajat olvasszuk meg és hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni. Egy tálba mérjük ki a túrót, tejfölt, tojást, sót és egy villa segítségével dolgozzuk össze, majd nyomkodjuk szét a rögöket. A tésztánkat lisztezett felületen nyújtsuk 1,5 cm vastagságúra, középen húzzunk egy képzeletbeli csíkot és hajtsuk oda az egyik szélét a tésztának, majd a másikat és zárjuk össze úgy mint egy könyvet, fordítsuk el 90 fokkal, nyújtsuk ki és ismételjük ezt meg még kétszer, majd nyújtsuk ismét 1,5 cm vastagra és most már szaggathatjuk is. A hajtogatások között, most nem kell pihentetést végezni.
A napokban kaptam fél kiló házi túrót egy barátnőmtől. A hétvégén a házi készítésű nutellám túrta ki a palacsinta töltelékéből. Ekkor nyilallt belém, hogy láttam már itt-ott csodaszép túrós pogácsákat. Átolvastam pár igazán jó receptet, Ízbolygó túrós pogácsa receptjére utalt. Szerencsére otthon vagyok a pogácsa és kelt tészták összeállításában, így nem jelent gondot, hogy összeállítsak egy újabb, jó tésztát. A leveles pogácsáim alaptésztáját is magam kísérleteztem ki, érdemes bepillantani a receptek közé, mert igazán egyedi ízesítéseket is megsütöttem már.
Rendezvényekre, összejövetelekre sütöttem már 200 pogácsát is, nem is egyszer, úgyhogy nem fog ki rajtam a nagyobb mennyiség sem. A libazsírtól nem kell idegenkedni, ugyanis az élettani hatásai vetekszenek az olívaolajjal. Érdemes mondjuk itt utána nézni. Így, nemhogy "veszítettem", inkább "nyertem", hogy a vajat ez esetben libazsírra cseréltem. Szívesen használom a libazsírt kelt tésztákhoz, melyek megengedik ezt a cserét.
A hajtogatáshoz/kenéshez kb. A pogácsák tetejének kenéséhez a fagyasztóból vettem elő egy tojásfehérjét. Az élesztőt langyos tejben a porcukorral megfuttattam. A túrót villával átnyomkodtam, a lisztet átszitáltam és elkevertem a sóval. A hozzávalókból kellemesen rugalmas tésztát kaptam, könnyedén megdagasztottam. Nagyon kellemes állagú volt a tésztám, könnyű, bársonyos, enyhén lágy.
Gazdagon lisztezett deszkán kinyújtottam 2 cm magasra és ecsettel vékonyan megkentem tejföllel. Meghajtottam: fentről le, lentről fel, jobbról balra, balról jobbra. Rögtön kinyújtottam még egyszer, megkentem, meghajtogattam. (Az, hogy kétszer is meghajtottam a tésztát és lekentem, körülbelül 5 percet vett igénybe, nem többet.)
Imádom az eldőlős, „öntörvényű” pogácsákat. Könnyű, ropogós, ízletes és leveles lesz a pogácsa. A maradékot többször is újra össze lehet gyúrni, csak arra figyeljünk, hogy ne vigyünk a tésztába több lisztet, különben el fog nehezülni a pogácsa.
tags: #nem #vagyok #mesterszakacs #turos #pogacsa