A magyarok által előnyben részesített szalonnás tojásrántottás reggelikkel Itáliában nem fogunk találkozni. Az olaszok reggelire általában csak cappuccino-t fogyasztanak hozzá esetleg egy péksüteményt, amiből hatalmas választék található a bárok, cukrászdák pultjain. (briosc, krapfen )
Az eredeti változat az 1600-as évekből származik Ausztriából, Graz környékén készítették először. Graz városából aztán Bécsbe is eljutott a fánk majd Észak-olaszországban Lombardia, Veneto és Trentino tartományát is meghódította, oly mód pont hogy a mai napig úgy tartják a legjobb krapfen-t a dolomitokban lehet kapni.
A tiramisù a leghíresebb olasz desszert. Az eredetével kapcsolatban Veneto, Friuli-Venezia-Giulia tartomány és Piemonte is előszokott állni a saját történetével, de az igazi klasszikus tiramisú Treviso városában született meg mai formájában. A történet kezdete a 60-as évekre vezethető vissza amikor is Veneto tartományában a gyerekeknek gyakran adtak tojássárgáját cukorral kikeverve. Roberto "Loli" Linguanotto akkoriban cukrászként Németországban dolgozott. 1970-ben Loli visszatér Olaszországba és elkezd dolgozni az Alle Beccherie di Treviso étteremben. És itt ennek az étteremnek a konyhájában Loli összekötve gyermekkori emlékeit, németországi tapasztalataival megalkotja a "Tiramesù", majd későbbiekben olaszosítva a Tiramisù édességet. A tojáshoz és a cukorhoz a mascarpone Optimus krémsajtot keverte hozzá, ezzel megalkotva a csodálatos krémet. Savoiardi (babapiskóta) , mascarpone sajt, tojás, kávé és kakaópor, mindössze ennyi szükséges ennek a könnyű desszertnek az elkészítéséhez. A babapiskótát meglocsolhatjuk még amaretto likőrrel is.
A profiterol egyre népszerűbb nálunk is. Nehéz ellenállni ennek a csábító édességnek, mely a reneszánsz idején született meg. Profiterol al cioccolato: Krémmel vagy tejszínnel töltött tészta csokoládéval leöntve… Minden hazai olasz étteremben biztosak lehetünk, hogy a tiramisu mellett ezt is kínálják, de a cukrászdákban is egyre gyakrabban találkozhatunk vele. Nagyon finom, és elég egyszerű is megcsinálni. Tulajdonképpen ismerjük is már régen, kicsit más formában tálalva... Ez bizony a mi jó öreg képviselőfánkunk, legalábbis a tésztája, az égetett tészta.
A profiterol mint édesség 1540-ben lesz ismert amikor Caterina de Medici , II. Henrik feleségeként Franciaország királynéja lesz és hogy étkezési szokásait megtarthassa magával viszi udvarába Popelini olasz séfet. Popelini megalkotja a choux tésztát (égetett tésztát), mely a bignè (bignola) készítés alapja lett mely nagyon népszerű lett Franciaországban. A desszert igazán népszerűvé a XVII. században vált. A Zuppa inglese, mint szó szerinti fordításban: angol leves. Ezzel ellentétben ez egy isteni olasz édesség és nekem az egyik kedvencem már ha jól készítik el és kellően szaftos és krémes… A félbevágott piskótát (vagy babapiskótákat) meglocsoljuk rummal vagy valamilyen likőrrel spesso (Alchermes) , majd következik a finom krém (crema pasticcera) és díszítésnek egy kis gyümölcs… Egész Olaszországban nagyon népszerű de elsősorban Emilia Romagna, Marche, Umbria, Toscana és Lazio tartományában van a legnagyobb hagyománya és természetesen mindenhol egy kicsit másképp készítik el. Állítólag a XVI. A baba azaz helyesebben írva babá egy jellegzetes dél-olasz sütemény .Egyszerűen imádom.
Nápoly környékére veszélyes utaznom mert garantáltan túlsúlyos csomaggal utazhatok haza….Egy rumos vagy limoncello-s babá egy igazi csemege ínyenceknek. A nápolyi sikátorokban sétálva minden helyi terméket árusító üzlet polcáról visszakacsint ránk az üvegbe zárt részegítő babá…
A kelt tésztából készült finomságot állítólag a lengyelektől „lopták” el az olaszok, és eredetileg babka ponczowa volt a neve. Elkészítésének technikája, különösen, ami kelesztést illeti, természetesen titok. Annyi bizonyos, hogy hosszú ideig kelesztik, és jó meleg sütőbe teszik. Formája gombára emlékeztet. Sütés után egy napig szárítják, majd befőttesüvegekben áztatják rumba vagy citromlikőrbe (limoncello).
Szicília nem szerénykedik ha édességről van szó. Cassata, cannoli, granitá és a finom mandulás sütemények mind mind csábítanak a cukrászdák kínálatából. Úgy tartják hogy a legjobb fagylaltokat és a Nap szigetén fogyaszthatjuk. A legismertebb itteni sütemény a cannolo. Az igazi cannoló egy olajban sült ostyába töltött ricotta, amelyet cukorral, kandírozott gyümölcsökkel, csokoládéval ízesítenek. Kihagyhatatlan! Nem véletlen hogy ma már Olaszország szerte találunk canollo bárokat, ahol a szemünk előtt készítik el a kíván ízesítésű ízbombát. Campania tartomány büszkélkedhet vele, a caprese Capri szigetéről származót jelent. A tésztája mandula, étcsokoládé, vaj és tojás egyvelege. Eredetére vonatkozólag számos egymásnak ellentmondásos verzió van. Az 1920-as éveket elején, állítólag Capri egyik cukrásza, Carmine di Fiore elfelejtett lisztet tenni abba a mandulás süteménybe amit néhány turista (vagy más feltételezés szerint néhány amerikai gengszter) rendelt. Így került az asztalra a caprese, amiért azóta is hálásak a liszt érzékenyek és az édesszájúak. Főleg Dél-Olaszországban népszerű. Puglia tartományában minden ünnep alkalmával asztalra kerül, de ha vendéget várnak akkor is biztos résztvevője a menünek.
Az ókori Rómában március 17-én ünnepelték a Liberalia "ünnepet a bor és gabona istenének tiszteletére. San Giuseppe (Szent József) ünnepét két nappal később (március 19.) ünnepelték és egy ilyen történelmi ünnep alkalmával készítették először a San Giuseppe fánkok elődjét a zeppole di San Giuseppe-t. Állítólag, a Szent József fánk története mint egy kolostori édesség kezdődött. Sokak szerint a Santa Patrizia-ban. De vannak akik a Croce di Lucca apácáinak tulajdonítják. Az első Szent József fánk írásos nyoma 1837-re nyúlik vissza amikor egy híres nápolyi szakács, gourmet Ippolito Cavalcanti , Buonvicino hercege papírra vetette a receptjét. Március 19-én, amikor a tél végét ünnepelték és már érezni lehetett a tavasz leheletét a levegőben úgynevezett "mezőgazdasági tisztítási rítusokat" tartottak a déli városokban. Ilyenkor hatalmas máglyákat gyújtottak, és rengeteg fánkot sütöttek. Szent József, az ácsok védőszentjének ünnepén egykor rengeteg fajátékot készítettek, melyekből minden gyermek kapott ajándékként a szüleitől.
Meringa vagy meringata? Nagyon nem mindegy. Az én kedvencem a meringata torta ami a tojásfehérje habjával, a crema pasticcera-val és epersziruppal vagy friss eperrel egy mennyei édesség. Minden olasz cukrászdában (pasticceria) ezek az aprósütemények kapják a főszerepet. Születésnapok, családi összejövetelek elmaradhatatlan kelléke, főleg az északi tartományokban. Falatnyi gyümölcsös, csokoládés sütemények, melyek 90%-ban az olasz desszertek kihagyhatatlan ízesítőjével a „crema pasticcera-val” vannak megtöltve. Apró babá, mini képviselőfánkok különböző krémekkel megtöltve, pici cannolik, apró linzerkosárkák gyümölcsökkel.
Az olasz konyháról a legtöbb embernek valószínű a pizza és a pasta jut először eszébe, pedig az olasz desszertek, édességek is nagyon finomak és változatosak. A panna cotta szó szerint főzött tejszínt jelent. Gyakorlatilag egy pudingról van szó, amit tányéron vagy pohárdesszertként is szoktak felszolgálni. A panna cotta Piemont régióból származik, és az eredeti recept szerint csak vaníliával ízesítették, de ma már vannak fahéjas, csokis, citromos egyéb ízesítésű panna cották is. A panna cottát általában friss gyümölcsökkel, gyümölcsszósszal, karamellel, mogyoróval tálalják.
A profiterol Magyarországon is népszerű, már boltokban is lehet kapni készen, ami persze nyomába sem ér a házi verziónak. Torta caprese azt jelenti Capri szigetéről származó torta. Egy lisztmentes csokitortáról van szó, ami mandulából, csokoládéból és vajból készül. Gelato, azaz az olasz fagyi méltán világhírű. A torrone egy nugát, amit mézből, cukorból, tojásfehérjéből és magvakból készítenek. A zeppole egy dél-olasz édesség, amit általában március 19-én a San Guiseppe ünnepekor készítenek. Kerek az alakja, a közepe lyukas, ahova krémet szoktak tölteni. A panettone egy Magyarországon is közkedvelt olasz desszert. Gyümölcskenyér, sok aszALT gyümölccsel, de már olyan verziókat is készítenek, amikor krémekkel töltik meg, karácsonykor és húsvétkor szokták készíteni. Pan d’oro, azaz „arany kenyér” Veronából származik. Leveles tésztából készült kagyló alakú sütemény. Azaz a nagyi tortája. A tiramisut valószínű senkinek nem kell bemutatni, hiszen ez az olasz desszert meghódította az egész világot. Finom, krémes, könnyen és sütés nélkül elkészíthető, mi kell több egy isteni desszerthez? Nézd meg ezeket a tiramisu recepteket is!
Valódi olaszországi minőségi forró csokoládé fehér csoki ízben! Sűrű és krémes! Kitűnő választás! Csak 15db-os kiszerelés! Nettó 120Ft/adag! Kérj mellé itallapot ingyenesen! Az elmúlt évek bebizonyították, hogy igenis mindannyian szeretjük, ha valami jó minőségű! A nápolyi végigkísérte a gyerekkorunkat. A különféle krémekkel töltött ostyák a mai napig többféle kivitelben és több név alatt is szerepelnek a boltok polcain. Hogyan is született ez az édesség? Miért is nevezik nápolyinak? A nápolyi története nem nyúlik vissza a rómaiakig, bár az egyik ősének tekinthető - az olaszok által kedvelt édes ostya - pizelle már a 9. században létezett.
A nápolyi őshazája azonban nem az olasz csizma, hanem a császári Bécs, ahol Josef Manner 1898-ban megalkotta a Nápolyból származó mogyoróval gazdagított, krémmel töltött ostyákból álló édességet. A 25 éves Manner 1890-ben alapított céget és nyitott boltot a Stephanplatzon, Bécs belvárosában, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy mindenki számára hozzáférhető, megfizethető csokoládét és csokoládéval készült desszerteket áruljon. A csokoládés desszertekkel való kísérletezései folyamán egészen biztosan találkozott a Bécsi Pischinger néven elhíresült tortával, amely 1881-ben debütált, s kedvelt desszertté vált az egész monarchia területén. A nápolyi így kerül a középpontba, hiszen az ostyáknak az eredetét és a krémjét összekötik ezzel az örökséggel. Zsebben, táskában elfér, sokáig eltartható édes falatok - bármikor jólesik!
Manapság már a feltaláló Manner cég sem olasz mogyoróból készíti az ostyák közé szánt krémet, hanem Törökországból szerzik be ezt az alapanyagot, azonban a krém és az ostyák mérete változatlan. A monarchia idején az ostyáknak és a belőlük készített desszerteknek, édességeknek nagy keletje volt. Amíg az osztrákok a nápolyit és a Pischingert kedvelték, addig a cseh Karlsbadban (Karlovy Varyban) az oblatky egy speciális formája vált elterjedté és közkedveltté. A karlsbadi ostya születése valamivel a Pishinger Bécsben való debütálása után történt, 1856-ban. A csokimázzal bevont nápolyi a parány.
A nápolyi története azonban itt nem ért véget: a név elvált az alapanyagtól, és jelentése nagyrészt áttevődött a formára. A Manner által kimért falatnyi desszert ízvilága folyamatosan módosult. Az osztrákoknál is sorra létesültek a különféle ostyakészítő cégek, s Magyarországon is megjelentek a különböző ízesítése ostyákat áruló sütödék. A legjelentősebb magyar ostyagyártó cég a Ziegler, ahol a család az ötvenes évek óta készít különféle ostyákat, nápolyikat. A nápolyi ideális desszert magában, de tökéletes kísérője egy jó kávénak, forró csokoládénak, s remek kiegészítője a fagylaltoknak. Ma már mindenféle krémmel töltött nápolyi létezik, szerencsére :)
Pischinger torta
Hozzávalók:1 csomag ostyalap 16 dkg vaj 3 tojás sárgája 15 dkg cukor 15 dkg étcsokoládé 1/2 rúd vanília bele 1-1,5 dl erős kávé. Elkészítés: A csokoládét gőz felett felolvasztom, amíg olvad, addig a tojások sárgáját kikeverem a cukorral. Ebbe a cukros tojásba óvatosan belecsurgatom a megolvadt csokoládét, kikavarom, majd hozzáadom a kávét és a vaníliát is. Homogén masszává keverem, majd egy kézi mixer segítségével a vajjal is összedolgozom. A krémet hűtőbe teszem, majd amikor kissé megdermedt, akkor újra átkeverem. Ezután újra hűtöm, majd az előkészített ostyalapokon elosztom.