A paprikát számos betegség fenyegeti a termesztése során. A baktériumos levélfoltosság és levélhullás fertőzésnek kedvez a magas (27-30 C) hőmérséklet és a magas páratartalom. A tünetek, ahogy betegség neve is utal rá, elsősorban a levélen jelentkeznek, a kórokozók itt jutnak a növénybe. A levél fonákján hegszerű, 2 mm-es foltok jelennek meg. A levelek felszínén a foltok (hólyagok) vizenyős, olajos foltokként mutatkoznak, melyek idővel elhalnak, szélüket sárgás-barnás gyűrű veszi körül. A fertőzött levelek lehullnak, a palánták felkopaszodnak, fejlődésükben visszamaradnak. A növény szárán kissé kiemelkedő, hosszú, ovális foltok jelennek meg. A termésen sötét, varas foltokat láthatunk, a bogyó esztétikailag jelentősen sérül (nehezebben eladható). Erős fertőzés hatására a magvak megbarnulnak.
A baktériumos bogyórothadás a bogyón a kocsánytól kiinduló és a bibepont felé terjedő, világosbarna rothadás, amely során csak a belső húsrész és a magház rothad a héj nem. Hosszan tartó hűvös, csapadékos időjárás esetén a teljes bogyó elrothad és lehull. Az első tünetek várhatóan a nyár közepén végén jelennek meg. A kórokozó a paprika tárolása, szállítása alatt is terjed. Száraz körülmények között mumifikálódhat is a termés. A fertőzési források a rothadt bogyók, ill. a talajba szivárgó baktériumnyálka, a felverődő vízcseppekkel jut a bogyóra és csak sebeken át fertőz. A baktériumok elsődleges fertőzési forrása a vetőmag, a talaj és a növényi maradványok, melyek felületén telelnek át. Sebeken, légzőnyílásokon jut a növénybe víz közvetítésével, elsősorban felverődő esőcseppek, vagy öntözővíz formájában kerül egyik növényről a másikra.
A paprika metszése: A nagyobb termésnek és a jobb minőségnek a metszésen kívül egyéb feltételei is vannak. A metszéses termesztés csak ott valósítható meg, ahol kiváló a talajszerkezet és a talaj-tápanyagszint közepesnél jobb, de semmi esetre sem túl magas, és ahol az egyes növényi tápanyagok, mindenek előtt a nitrogén, a foszfor és a kálium könnyen felvehető, ún. vízoldható formában van. A termőkorban a nitrogén és a kálium aránya megközelítőleg 1:1,5 legyen, a káliumé és a magnéziumé 3:1. Hasonlóan fontos, és a kiegyensúlyozott növekedés feltétele a folyamatos vízellátás, ami a paprika esetében nem lehet tartósan alacsonyabb 75 és magasabb 85-90%-nál. Ha bokrosra neveljük, akkor egy-egy ritkítást végzünk, az oldalhajtásokat kitörhetjük, a leveleket is megritkíthatjuk. Ha egy kicsit jobban belejövünk, akkor már karósként kezdjük nevelni: a legelterjedtebb az ún. „szoknyás metszés”, amikor az első három elágazásig meghagyunk minden ágat és termést. A harmadik elágazás után a kiválasztott legszebb ág kivételével a többit visszacsípjük. Így a tövön maradnak a legkorábbi termések és a kellő levélfelület a bogyók beárnyékolásához és a paprika további lendületes fejlődéséhez. Erős növekedés esetén az első elágazás alatti levelek hónaljából is előtörhetnek hajtások - ezeket el kell távolítani.
A metszési tudnivalók: Lehetőleg napsütéses időben, a déli órákban száraz növényeken dolgozzunk. Borús, hűvös idő esetén a metszést követően, fokozott mértékben szellőztessünk. Úgy metszünk, hogy magát a növényt ne érintsük, csak az eltávolításra szánt növényi részt fogjuk meg.
Paprika és a tápanyag: Régen ismert probléma a paprika termésein jelentkező lilulás, mely általában a bogyók csúcsa felől, enyhén vagy erősebben csíkozottan húzódik a kocsány felé. Minden paprika típusban előfordul, de leggyakorábban a fehér TV paprika esetében. Ezt a jelenséget a relatív foszfor hiány okozza, vagyis a talajban lévő foszfort a gyökérzet nem képes felvenni. A nitrogénhiány gyakran tapasztalható a termesztésben, a legintenzívebb hajtatási formában is előfordul. Az első tünetek az alsó levelek sárgulásával, a hajtások növekedési ütemének csökkenésével jelentkeznek. Tartós hiány hatására a paprikabogyók megnyúlnak, húsfaluk vékony marad, az alsó levelekről a klorózis átterjed a középső, majd a fiatalabb levelekre, miközben az idős leveleken nekrotikus foltok jelentkeznek. A nitrogénhiányban szenvedő növény gyökérzete vékony, kevésbé elágazó, hosszúra nyúlt. A nitrogén túladagolása - ha elegendő nedvességgel is párosul - erős lombozatot, vastag szárképződést eredményez. Maga a növény később kezd virágozni, és rosszul köt. A bogyók aprók, a fajtára kevésbé jellemző alakúak lesznek, a betegség iránti fogékonyságuk növekszik.
A foszforhiány a tenyészidőszak első felében, palántaneveléskor - tőzegkultúrában -, valamint közvetlenül a kiültetést követően szokott fellépni. Az ilyen paprika növekedésben erősen visszamarad, vékony szárat, feltűnően gyenge gyökérzetet fejleszt. Későn virágzik, rosszul köt. A kálium a nitrogénhez hasonlóan az alsó levelek sárgulásával jelzi a hiányt. Lényeges különbség a két hiánytünet között, hogy a nitrogén esetében az egész levélzet kisárgul (az erek is), a kálium esetében a főerek és az ereket határoló levélszövet, még a levél lehullásakor is élénkzöld marad. A sárgulás mindig a levél hegye felől indul, és a levélnyél irányába halad.
A kénhiány a termesztési gyakorlatban csak a vízkultúrás termesztésben fordul elő, a szántóföldi termesztésben nagyon ritkán találkozhatunk vele annak ellenére, hogy a paprikanövény kénből viszonylag sokat épít be a szervezetébe. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy számos műtrágyában a kén, mint kísérőanyag előfordul és a szerves trágyák is - amelyekből köztudottan sokat használnak a paprika alá - jelentős mennyiséget tartalmaznak. A kénhiányban szenvedő növények növekedésben alig maradnak el az egészséges növényektől.
A kalciumhiány termesztésben a leggyakoribb élettani betegség. Legtöbbször nem a talaj alacsony mésztartalma, hanem a kalcium nehezen felvehető volta okozza a hiányt. Tekintettel arra, hogy nem reutilizálható - a növényen belül nem átépíthető - tápelem, a hiánytünetek először a fiatalabb leveleken klorózis formájában jelennek meg. Azonban a kalciumhiányra nem a leveleken jelentkező klorózis a jellemző tünet, a paprikán, de a paradicsomon és a tojásgyümölcsön is leggyakrabban az ún. csúcsrothadás betegség formájában alakul ki. Ilyenkor a bogyó bibepont felöli oldalán beszáradt barna folt képződik, a beteg rész nagysága a hiány mértékével arányos. A magház és a bogyó kocsány felöli oldala egészséges. A fajták közötti érzékenység mértéke nagyon eltérő, ismertek olyan paprikafajták, amelyeken gyakorlatilag nem fordulnak elő a csúcsrothadás tünetei, de ismertek olyanok is, amelyek szöveti szerkezetüknél fogva igen hajlamosak a betegségre.
A kalciumhiány kialakulásának leggyakoribb oka nem a talaj alacsony mésztartalma, hanem a Ca felvehetetlenségét kiváltó magas talajsó-tartalom, a magas relatív páratartalom, az alacsony talajkémhatás és az ionantagonizmus (pl. A vas átmenetet képez). A makro- és a mikrotápelemek között, hatását tekintve inkább a mikroelemekhez tartozik. Általában a talajaink a növények fejlődéséhez szükséges vasmennyiséget tartalmazzák, a hiánytünetet legtöbbször a tápelem akadályozott felvehetősége okozza, ami rendszerint valamilyen talajhibára vezethető vissza (pl. magas pH, ion-antagonizmus, talaj-levegőtlenség stb.). A hiány először a fiatal leveleken, hajtásokon jelenik meg, majd idővel áthúzódik a középső levélszintre. Kezdetben a levélerek közötti szövetek halványodnak ki, majd az újból fejlődő hajtásokon egyre világosabb, fehérebb szövetek képződnek. A hiány előrehaladtával nemcsak az érközötti mező, hanem a vékony erek is kifakulnak.
Magnéziumhiány tünetei: Az utóbbi években a támrendszeres paprikahajtatás kapcsán egyre gyakrabban megfigyelhetők. A tápelem hiánya nem a legalsó, de mindig az idősebb leveleken eredményez érközötti sárgulást. A káliumhiánnyal könnyen összetéveszthető, tekintettel arra, hogy a klorózis csak az érközötti szövetekre terjed ki, maga a levélér zöld marad. Hát az biztos, hogy ennél bővebben a tápanyaghiány tüneteiről nem kell tudnunk.
Összességében a paprika sikeres termesztéséhez kiemelten fontos a betegségek megfigyelése és a tápanyag-ellátás egyensúlya. A hőmérséklet és a páratartalom kontrollja, a korai fertőzések megelőzése, valamint a nitrogén, foszfor, kálium és kalcium megfelelő arányú és könnyen felvehető formában történő pótlása mind hozzájárulnak a termésbiztonsághoz és a minőség megőrzéséhez.
Paprika mag csíráztatása: sokkal egyszerűbb ezzel a trükkel
tags: #paprika #betegsegei #kepekkel #szar