Ez a hagyományos egyben rendhagyó Spartathlon-poszt olyan, mint az évértékelő beszéd: hosszan, gondolatfolyam-szerűen tárja fel a futás és az ember viszonyát, az ön- és versenyanalízis jegyében.
Bevezetés a verseny dimenzióiba
A résztvevő maga a futás, amely nemcsak a célról szól, hanem a lassú eltűnésről is; a verseny önmagában egy teljesített szerződés: ő nyomta le az entert, ő edzett, ő fizetett ezért a pénzével, idejével, energiáival.
A futás az adminisztráció a test fölött, a mozgás mint aktanyitás, a befejezés mint pecsét. A verseny kétharmadánál vagy háromnegyedénél visszatér a már jól ismert beblokkolt lábak és a futásképtelenség motívuma, s ekkor nincs B terv, nincs kiszállás: végigmenni kell.
A táj és a belső idő: időntúli futás
Az idei Spartathlonon a meteorológia is más volt: szokatlanul fátyolos ég alatt haladt a menetoszlop, balzsamos levegő, tompa enyheség, amelyben az izzadás nem büntetés, hanem emlékeztető az élő létre.
Másnap a hűvös levegő, a „futóidő” borította be a tájat; 246 kilométeren 246 célba érő, a szám mint zárt áramkör, mintha egy isteni adminisztráció pecsétje lenne.
A belső dialógus: múlt és jelen folyamatos mozgatása
Az író az időt játszva láttatja: a régi futók dominanciája utáni visszatekintés, a kezdeti remények és a hamis illúziók periódusai keverednek a jelen dinamikájával, ahol a „futóka” éppúgy vállalja a fájdalmat, mint a hosszú távokat megalapozó hagyományokat.
Van itt két alul-működő Achillesz, egy vékony, de makacs szál, amely évek óta fáj; a fájdalom önálló életre kel, vándorol, bolyong, miközben a lábszárak merevek, a boka kötött, az izmokban rozsdapor, és minden reggel nehezebb a mozdulat.
A futó pszichológiája: adatok és élmények összhangja
A hosszú versenyek során megjelenik a statisztika és a képnézegetés: 10 magyar futó hatására és 5 külföldi futó filmtől függően, az év költségvetésében is megjelenik közvetett hozzájárulás - a számok és történetek összekapcsolódnak.
A futás nemcsak sport, hanem egzisztencia-érzet és önreflexió: a beérkezés helye mögött ott áll a gondolat, hogy mi maradt előtte és benne, s vajon a jelen mit tartogat.
Konfrontáció a valósággal: futás, fény és sötétség
Az éjszaka támadása elkerülhetetlennek tűnik: az alvás és a kelés ritmusa, a sötétség mozgása, majd a reggeli köd és a test „rom”ként való megjelenése a verseny közben. A győzelem itt is relatív: Spartathlonon mindenkit győztesnak hívnak, csak van az első és a többiek, mind ugyanazon az aszfalton poroszkálnak.
Az optimizmus és a pessimizmus futóként való együttélése: a jelen mindig átírja a múltat, a sportoló pedig a jelenre koncentrál, hiszen a futás egyfajta szerződés a mozgásért és az életért.
Érzékek, idő és környezet: az út élménye
A verseny első óráiban a mezőny mozaikszerűen oszlik, futók tucatjai kerülnek előre és hátra; egy görög ismerős életjel is a konstelláció része, miközben a futó hátizsákot Atlaszként cipelve érzi, hogy nem a súly számít, hanem az érzés, hogy van mit cipelni.
A futó időnként megküzd a fáradtsággal, de nincs B terv: a test és az elme összhangja a futás célja, és az adatok árulkodóak maradnak: a közel háromnegyednél a lábak újra megkoppan, a gravitáció loomja pedig a lépés felé húzza.
Életeszövegek: kultúra és emlékek összegződése
Az irodalmi reflexiók között megjelennek különböző kultúrális jelenségek és történetek: Nabonidus babiloni király példája rámutat a múltra vonatkozó szenvedélyre; a múlt feltárása és a régészek motivációja a jelen futását is ihletheti.
A szöveg feszes és gazdag: belső párbeszéd a futás értelméről, a korral járó fájdalomról, az öregedésről és a megőrzött életörömről.
Mintázatok és klipek: a 246 kilométeres pálya képei
A futó és a nézők együtt élvezik az idő és tér kapcsolását: a verseny minden pillanata részévé válik a futás krónikájának, amely az elbeszélésben végigkíséri a hosszú utat a célig.
Képi és hang",>Képek és videók a határátlépésekről
Tértájak és időjárási jelenségek vizuálisan is megragadhatók: a futó hátizsák Atlasz szerepében, a galád eső és a hőség összhangjában; az eseményekről készült fotók illusztrálhatnák a tónusokat, a belső folyamatokat és az útviszonyokat.
Elemzések és kontextus
Az írás szövetében megjelennek a futás filozófiai és pszichológiai rétegei: a sport és az élet összefonódása, a múltnak a jelenre ható tanulságai, és a test korlátaival szembeni küzdelem.
A verseny megértéséhez hozzátartozik annak megváltó jellegének felismerése: a futás semmi más, mint egy meditatív megnyilvánulás, amelyben a futó az idővel és önmagával is harcot vív.