A bevezető gondolatokból kiindulva érdemes megérteni, hogy Joyce Ulyssesének több mint egy irodalmi szöveg: egy forma- és nyelvjátékokból építkező monumentum, amelyet több mint egy évtizedes kutatói és fordítói munka érlel. A cikk a 2012-ben megjelent új magyar fordítás és a korábbi verziók viszonyát, a kollektív fordítás sajátosságait, illetve a kulturális közvetítés kérdéseit tárgyalja, utalva a Szentkuthy Miklós-féle régebbi változat kritikájára és a modernielméleti kontextusokra. Az írók között kiemelkedik a négytagú fordítócsoport (Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, Szolláth Dávid) munkája, amely a 2012-es átdolgozott kiadás kapcsán kerül bemutatásra. A szöveg rávilágít, hogy a fordítások nem pusztán nyelvi transzponálások, hanem kulturális közvetítések: hogyan hat a kulturális kontextus a szöveg értelmezésére és olvashatóságára.
A fordítás története és a problémák forrásai
Az Ulysses első magyar fordítása Gáspár Endre nevéhez fűződik, amely 1947-ben jelent meg, ezt követte a Szentkuthy Miklós-féle 1974-es verzió. A 1986-os Bartos Tibor átdolgozás a Szentkuthy-fordítás módosításait tartalmazta. A Szentkuthy-féle verzió poétikai öröksége megkérdőjelezhető, mert sok helyen túlzottabb stilizációt alkalmazott, mint amennyire a szöveg szándéka szükségelte volna. Az első magyar kiadást követően felmerült az igény egy radikális revízióra, amely a 2012-ben megjelent újrafordítást eredményezte. Ebben a folyamatban a kortárs kritikai és kulturális kontextus figyelembevétele is kulcsfontosságú volt, különösen a magyar olvasóközönség szemszögéből.
Az újrafordításban nem „nulláról” induló megközelítés valósult meg: a Szentkuthy-fordításból kiinduló, de mélyreható átdolgozás történt, és részben visszaintegettek a korábbi verziók-így például a Bartos Tibor-i átdolgozás és Gáspár Endre 1947-es megoldásai is befolyásolták a végső formát. A közlemények szerint a szövegben számos mondat és bekezdés átdolgozásra került, nemcsak szócsere történt, hanem szerkesztési és stilisztikai átrendezések is.
A Szentkuthy-fordítás kritikája és a kulturális kontextus
A fordítás egyik gyakori kifogása az, hogy Szentkuthy túlságosan önmaga képére formálta Joyce szövegét, helyi vagy contemporán kontextusokra helyezte a hangsúlyt, ezáltal sokszor elveszítve Joyce nyelvének belső hálóját. Például a „The scrotumtightening sea” kifejezés furcsa magyar fordításai különböző üzeneteket közvetítenek, mint a „The scrotumtightening sea” mondat elsődleges értelme, vagy az azt körülvevő kontextus dramaturgiája. Az ilyen megoldások gyakran részben vagy teljesen felbomlasztják a regényben kiépített nyelvi hálót, amely a tudatfolyam-szerű elbeszélés és a nyelvi referenciák összjátéka révén ad értelmet. A memotechnikai játékokat, a nyelvi hálózatokat gyakran nehéz követni a magyar olvasó számára, ha a fordítás helyi referenciákkal és kulturális kontextussal címkéződik fel úgy, hogy a teljes szerkezetet megzavarja.
Az újrafordításnál a szerzők kiemelik: Joyce műve univerzális és egyben kultúra-specifikus; Dublin a helyszín, de Joyce élete vándorlásainak nyomai végigkísérik a szöveget. A helyi kulturális utalások és a kulturális kontextus megőrzése ezért kulcsfontosságú. A kollégák szerint a Szentkuthy-féle verzió sok ponton pontatlanságot tartalmazott kulturális és referenciális értelemben, amit a korabeli és a kortárs annotációs kötetek, illetve az internetes források segítettek korrigálni.
A reklámok, kultúrkódok és az otthon motívuma
Az Ulyssesben rendszeresen megjelenő nyelvi elemek és a hirdetések visszatérő motívumként funkcionálnak, amelyeket Joyce a korszak reklámszövegeivel és kulturális kódjaival gazdagított. A regény korabeli reklámjai többek között olyan motifumokat is megszólnak, amelyek a karakterek belső világát is tükrözik. Ilyen például a Plumtree húskonzervre vonatkozó reklámszöveg, vagy a különböző termékeket népszerűsítő mondatok, amelyek a hősök otthonának teljességérzetét vagy annak hiányát tükrözik. A fordításban e motívumok megőrzése és pontos visszaadása ezért fontos szempont, hiszen a reklámok és a háztartási tárgyak a karakterek identitásának és otthonuk érzetének mély rétegeit tükrözik.
Conrad vagy Mallarmé hatása, nyelvi metamorfózisok
A modernista technikák összefonódása Joyce szövegében a tudatfolyam, a szimbolizmus és a nyelvi játékok kombinációjával érhető tetten. Mallarmé hatása a regényben érthető: a nyelv lehetőségként működik, a szimbólumok pedig személyek és események helyett inkább a gondolatok és érzetek hordozói. A fordítók feladata ilyenkor az, hogy ezeket a nyelvi metamorfózisokat hűen rögzítsék úgy, hogy a magyar olvasó számára is érvényes és koherens legyen a szöveg.
Gyakorlati folyamatok és közösségi megközelítés
A 2012-es átdolgozásnál és a 2012 utáni felülvizsgálatoknál kiemelt figyelmet kapott a kollektív megközelítés: a négy fős csoport maga osztotta szét a fejezeteket, és a munkát folyamatosan közösen ellenőrizte. A munka során minden résztvevő a saját erősségeit hozta a közös asztalhoz: a szakmai hátteret és a kutatási tapasztalatokat is hasznosítva egyeztették a végső verziót. A folyamat része volt az is, hogy a korábbi fordításokból kiindulva nem „nulláról” indultak, hanem a korábbi verziók sikeres elemeit és problémáit is figyelembe vették. A módszer célja az volt, hogy a szöveg egységét megőrizve a négy különböző nyelvi habitus összehangolása megvalósuljon.
Az újrafordítók megközelítése során kiemelték: a kollaboratív munka ugyanakkor járhat előnyökkel és problémákkal. Előny például a különböző szakmai látóterek összegződése és a nyelvi gazdagság növelése; hátrány lehet a koordinációs nehézség és a kompromisszumos megoldások szükségessége. A beszélgetések során a fejezetek elosztása és az első körös revideálás után a szerzők közösen áttekintik a szöveget, és igyekeznek minden részletben a lehető legnagyobb pontosságot elérni.
Értelmezési és recepció-kutatási szempontok
Joyce örökségét a brit, francia, amerikai irodalomtörténetben és a central-európai kritikában is folyamatosan újraértelmezik. A modern irodalomelméleti megközelítések közé tartozik a posztkonstrukciós és kulturális specifikusságra építő nézetek hangsúlyozása, amelyek szerint Joyce szövegei a kultúra és a nyelv összetett viszonyát tükrözik. A magyar irodalmi közbeszédben az Ulyssest oktató és vitatott regényként jelenik meg: a Kappanyos-féle megközelítés szerint a magyar olvasóknak fontos megőrizni a szöveg belső hálóját és a Joyce által előidézett nyelvi játékokat.
Az új fordítás végső formája a kritikai és olvasói visszajelzések fényében született meg: a nyelvi hagyaték megőrzése és a kulturális kontextus értelmezése szintézisében. Az olvasási gyakorlatban pedig a szöveg eredetileg komplex nyelvi hálója most magyar olvasók számára is hozzáférhető, miközben a történeti és kulturális jellegzetességek sem veszítenek aktualitásukból.
Összegzésként megjegyezhető, hogy a hadiközvetítés és a nyelvi közvetítés két oldalról formálja a mű értelmezését: a fordítók feladata nem csupán a szöveg átültetése, hanem az olvasó kulturális kontextusának megteremtése is. A 2012-es újrafordítás tehát nem csupán nyelvi, hanem kulturális reform is: a magyar olvasó számára pontosabb és árnyaltabb képet ad Joyce művészetéről, miközben elismeri a korábbi fordítások értékeit és az azokat érő kritikákat is.
Javasolt esettanulmányok és tovább olvasás
Ajánlott elméleti szövegek: Derek Attridge és Marjorie Howes szemléletei a Semicolonial Joyce kötetében; Joyce történeti recepciója különböző országokban; a Szentkuthy-fordítás kritikája a magyar irodalomkutatásban.
tags: #ulysses #vorosboros #vese