A tejszínes carbonara elkészítését a tésztafőzéssel kezdjük.
Feltesszük a vizet forrni, jól megsózzuk, majd beletesszük a spagettit, és al dentére főzzük - ez általában 8-9 perc.
Ha kész, leszűrjük, és egy keveset félreteszünk a főzővízből, arra még szükség lehet.
Közben egy nagy serpenyőben felhevítjük az olívaolajat, rádobjuk a felkockázott bacont, és ropogósra pirítjuk.
Ha szépen megpirult, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, és további egy percig együtt pirítjuk - ettől lesz igazán illatos és ízes az alap.
Ezután jöhet a tejszínes carbonara lelke, a mártás: egy tálban összedolgozzuk a tejszínt, a tojássárgákat, a reszelt sajtot, egy csipet sót és bőven frissen őrölt borsot.
Krémes, sűrű szószt kell kapnunk.
A kifőtt tésztát a baconös serpenyőbe tesszük, alaposan átforgatjuk, majd ráöntjük a tejszínes-tojásos keveréket.
Fontos, hogy gyorsan és folyamatosan keverjük, hogy a tojás ne süljön meg darabosra, hanem krémes szósszá olvadjon össze a meleg tésztával.
Ha túl sűrűnek érezzük, hozzáadunk egy-két evőkanál főzővizet, hogy igazán selymes állagot kapjunk.
Tálaláskor a tésztát a tányérokra halmozzuk, megszórjuk egy kis extra sajttal, frissen őrölt borssal, és díszítjük friss zöldfűszerrel vagy madársalátával, valamint koktélparadicsommal.
A tojássárgákat a teljes tojással kézi habverővel erősen felverjük, hozzáadjuk a kis lyukú reszelőn lereszelt sajtot, és ezzel is kikeverjük.
A kifőtt tésztát még melegen ráöntjük a kisült szalonnára, majd ráöntjük a tojásos szószt és kevergetjük, amíg szépen fel nem veszi a tészta a szószt.
Semmi ne legyen forró, mert a tojás kicsapódik, és így rántottás lesz a tésztánk.
A hiedelemmel ellentétben nem kell bele egy csepp tejszín sem.
Az egyik leghíresebb magyar étteremlánc étlapján felfedeztem a Carbonarat szarvasgombaolajjal.
A máj egészsége szorosan összefügg az étkezéssel, a mozgással és az anyagcsere állapotával.
A Hashimoto-thyreoditis az egyik leggyakoribb autoimmun eredetű pajzsmirigybetegség, amely során az immunrendszer megtámadja a pajzsmirigyet, idővel pedig csökkenhet a hormontermelés.
Bár a megfelelő gyógyszeres kezelés az alap, sok érintett tapasztalja, hogy az étrend és az életmód változtatása is hatással lehet a közérzetére.
A befőzési szezonban sok régi családi recept és konyhai praktika kerül elő, köztük egy olyan tartósítási módszer is, ami évtizedeken át teljesen megszokott volt.
A szalicilt sokan a lekvárok és befőttek tetejére szórták, hogy megakadályozzák a penészedést.
Van, aki ecetesen szereti, mások több paprikával, van, aki teljesen kihagyja belőle, és sokan szeretik egy kis paprikával vagy paradicsommal feldobni.
Kicsik és nagyok kedvence a palacsinta.
A tésztát bő, sós vízben kifőzzük, közben elkészítjük a szószt.
A szalonnát közepes kockákra vágjuk, és egy serpenyőben közepes lángon elkezdjük megpirítani.
Mielőtt leszűrnénk a tésztát, a főzővízből félreteszünk kb. 200 ml-t.
Amikor a szalonna megpirult, félretesszük, és ugyanabban a serpenyőben olívaolajat hevítünk, majd lepirítjuk rajta a finomra vágott hagymát és fokhagymát.
Felöntjük tejszínnel és tovább pároljuk, majd ha már besűrűsödött, hozzáöntünk egy kevés tésztafőző vizet.
Amikor újra besűrűsödött a szósz, sózzuk és frissen őrölt borssal, illetve reszelt szerecsendióval fűszerezzük.
Felaprítjuk a jalapeno paprikát, és ezt is belekeverjük a szószba, majd hozzáadjuk a megpirított szalonnakockákat és a kifőtt tésztát.
Összeforgatjuk és reszelünk rá Grana Padano t.
A pasta carbonara az olaszok egyik legjobb tésztaétele, amit pofonegyszerű elkészíteni.
Felejtsétek el a porokat és alapokat, ezentúl csak így fogjátok csinálni ezt a kaját!
Az eredeti pasta carbonara recept titka: persze nem szeretnénk a tejszínes-sonkás-sajtos verzió létjogosultságát tagadni, de az eredeti recept tojásközpontú.
A karbonara szó a szénégetők kifejezéséből ered, ezért feltételezik, hogy szénégető munkások készítették el először.
A carbonara klasszikus receptjében pecorino, tojás és szalonna vagy bacon szerepel.
Az eredeti receptnek azonban sok variánsa létezik, a pecorinót gyakran helyettesítik parmezánnal, és van, aki egész tojás helyett csak a sárgáját használja, sőt létezik vegetáriánus carbonara is.
Valóban van egy tejszínes variáció is, ez egy kicsit nehezebb ételnek számít.
A pasta alla carbonara tradicionális olasz tésztaétel, tojásból, guancialéből, pecorino romano vagy parmigiano reggiano sajtból és frissen őrölt borsból készül.
A carbonara a szénégető kifejezésből, ezért feltételezik, hogy szénégető munkások készítették el először.
A carbonara származási körülményeiről nem áll rendelkezésre információ, de vélhetően a 20.
A carbonárához eredetileg pancetta szalonnát használtak, de az évek során áttértek guancialére, a tokaszalonnára.
A tokaszalonnát vékony csíkokra kell vágni, két személy részére 4 vékony szeletet célszerű felhasználni.
Első lépésként a szalonnát megizzasztjuk, azaz barnára pirítjuk, míg ki nem engedi az összes zsírját.
Javasolok hozzáadni egy egész összenyomott (nem zúzott) fokhagymát, mivel ez rendkívül jó ízt ad a zsírnak.
A szószt nem szabad magas hőfokon főzni, forralni, különben könnyen rántottaszerű állaga lesz.
Tehát a tésztát se melegítsük túl, mielőtt ráöntenénk a szószt!
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem.
A CARBONARA története
A carbonara az egyik legkönnyebben elkészíthető olasz tészta, meglepően kevés összetevőből.
Néhány dologra azért vigyázni kell. Ha hirtelen nincs más ötleted, csinálj egy jó carbonarát!
A római konyha egyik tipikus ételéről van szó, ami Európában valamiért tejszínes verzióban terjedt el, de érdemes az eredeti verziót is kipróbálni.
Ez az a tészta, ami nem paradicsomos, de nem is a pesztó, hanem a harmadik.
Előnye, hogy gyorsan kész van és nem igényel különösebb főzőtudományt, mivel alapvetően csak három hozzávaló kell hozzá a tésztán kívül.
Először is a sajt Róma környékén elsősorban a pecorinót jelenti, de sokan parmezánnal csinálják, illetve más keménysajt is szóba jöhet.
A tojással kapcsolatban megoszlanak a vélemények még Olaszországon belül is.
Elegendő, ha személyenként egy tojást használnak, de van, aki egész tojás helyett csak a sárgáját használja, így lehet személyenként két sárgáját is beletelni.
(A fehérjét meg félreteszi az ember valami más ételhez.)
Sőt, van, aki két tojást számol fejenként.
A szalonna az eredeti recept szerint fűszeres tokaszalonna, azaz guanciale.
Van, aki pancettával helyettesíti, de a lényeg, hogy a szalonnát serpenyőben ki kell olvasztani és egy kicsit meg kell pirítani.
Ha kiolvadt a szalonna, elkeverjük a sajt-tojás keverékben.
Ha túl sűrű lett a keverék, akkor ne tejszínnel hígítsd fel, hanem vegyél egy-két evőkanállal abból a sós vízből, amiben a tésztát kifőzted, hogy a megfelelő állagot elérd.
Vigyázz, a szósszt ne melegítsd túlzottan tűz fölött, mert még a végén rántotta lesz a tésztaszószodból!
A carbonarát frissen őrölt borssal szokták ízesíteni.
A CARBONARA története
De ha a nyelvleckétől most eltekintenél, akkor jó hír, hogy Fördős Zé pár éve szintén csinált egy videót a témáról. Az ő receptje annyira originale, hogy egyrészt kolozsvári szalonnát használ hozzá, másrészt a teljes tojást beleteszi szemben a fenti olasz szakáccsal, harmadrészt az originale szóban a g betűt nem dzs-nek ejti ki, hanem g-nek.
(Kiemelt kép: Shutterstock/SerPhoto)