Vén diófa árnyékában Mackó cica pihen egymagában. Forrón perzsel a nyári Nap tüze, Mackó ezért bújt ide. Álmát itt senki nem zavarja, tudniillik a kandúrok megtanulták már a Mackó mórest, s ha mégis az udvarba merészkedne egy-egy bátor macskafiú, Mackó megmutatja ki itt az úr. Most azonban eszébe sem jutott tanítani sem mórest, sem mást, mert éhség kezdte kocogtatni Mackó pocakját.
Mivel a gazdasszonyt az udvaron sehol sem látta, Mackó besétált a tiltott konyhába. A konyha maga volt a svédasztal, mámorító pizza illattal. Kit érdekelt már Mari néni, mikor az asztalt egy sonkás pizza díszíti? A pizza egyre hangosabban szólongatta: - Gyere Mackó! Ugorj fel az asztalra! Ebben a dobozban nagyon melegem van! Szabadíts ki engem!
A sült sonka és sajt illata orránál fogva vezette a macskát. Ugyan ki tudna ellent állni, ha korog a pocakja, és még a gazdasszony sem látja? Mackó a hívó szóra felugrott az asztalra, a rabságban tartott pizzát pedig azon melegében kiszabadította. A pizza fellélegzett, hálából egy sonkás illatcsókot nyomott a macska orrára, aki ezzel feljogosítva érezte magát arra, hogy azt viszont adja. Száját nagyra tátva harapott egyet, de egy falat kevés, hogy a macskafia megmondja, elég sós-e, túl sok a sajt vagy kevés. Harapott hát még kettőt, ezt követte a harmadik falat, s ez így ment addig-addig, míg a pizzának csak a széle maradt.
A kertben pihent Mari néni, Mackó a pizzát hangos dorombolással megköszönte neki. A gazdasszony nem tudta mire vélni ezt a nagy szeretetet, mert a pizza és a macska találkozásáról mit sem sejtett. Amikor azután urának vacsorához terített, meglátta a megcsonkított pizzát. Le is torkollta a ház urát, miért dézsmálta meg a pizzát. Pista bácsi értetlenül nézett asszonyára: Dehogy néztem én a pizzára! Ekkor mind a ketten az oroszlánétkű macskára tekintettek, aki jóllakottan nyalogatta mancsát, cicahátat domborítva készült pihentetni teli pocakját. Csakhogy Mackót elárulta egy mancsra tapadt sonka darab, Mari néni pedig mérgesen a macskára rivallt: Mackó! Nem szégyelled magad?
Mackó a dorgálásra felpattant - usgyi a házból azonnal kiszaladt. Pontosabban kiszaladt volna, ha az a fránya szúnyoghálós ajtó engedte volna. Ám a retesz szigorúan zárt, nem engedett. Mackó így a házban bent rekedt. Így esett, hogy a macska, lógó orral vallott: - Ami igaz, az igaz, a sonkás pizza nagyon ízletes, elfogyasztottam egy egész pizza közepet. Bevallotta még azt is, hogy az olasz konyha rajongója lett. Azonban az még hozzátette: - Legközelebb halas pizzát rendeljetek…N.
Miután a történet lezárult, a másik meseé: egy különös barátság kezdete: csiga és pizza. Volt egyszer egy aprócska csiga, akit Palkónak hívtak. Palkó nem volt olyan, mint a többi csiga, mert mindig is kíváncsi volt minden újra, ami az útjába került. A kert végében élt, egy nagy gesztenyefa alatt, ahol a levelek között szívesen bújt el a forró nyári napokon. A szomszédságában lakott egy kismadár, Tücsök, aki nagyon szeretett csicseregni, és sokszor mesélt Palkónak távoli országokról, meg furcsa ételekről.
Egy nap különös illatok kezdtek szállni a levegőben. Olyan illatok, amiket Palkó még sosem érzett, és rögtön megcsiklandozta a csápjait a kíváncsiság. Tücsök éppen leszállt egy ágra Palkó mellett, és így szólt: „Érzed ezt az illatot, Palkó? Az új pizzéria nyitott ki a kert végénél!”
Az első találkozás a pizzával: kíváncsiság ébred. Palkó óvatosan kimászott a levelek közül, és elindult a pizzéria felé. A pizza egy olasz étel, mindenféle finomsággal a tetején. Paradicsom, sajt, gomba… Igazi csodakaja! Ahogy Palkó a pizzéria ablakához ért, soha nem látott színeket és formákat pillantott meg. Ott voltak a kerek, sárga sajtszeletek, a piros paradicsomkarikák, és még a friss bazsalikom zöldje is ott virított. „Szívesen megkóstolnám ezt a pizzát”- gondolta Palkó halkan, de tudta, hogy a csigák ritkán járnak pizzériába.
Aznap este, mikor a pizzéria zárt, egy kis pizza-darabka lepottyant a teraszról a fűbe. Palkó észrevette ezt a kincset, és óvatosan odacsúszott. Ízlése megváltozott: az íz olyan volt, mintha a nap sárgája, az eső frissessége és a barátok ölelése egyszerre simogatná meg a csápjait. Innentől kezdve Palkó minden este várt egy kicsit a pizzéria mellett, hátha akad neki is egy apró falat. Néha a szakács, Piero bácsi, észrevette, hogy a kertben csiganyomok vannak, de csak mosolygott, és néha direkt tett ki egy-egy picike darabot.
Vidám kalandok a pizzéria körül: csiga napjai. Palkónak számtalan kalandja volt, például egy este egy kisegér, Mimi, próbált elcsenni egy morzsát, de beszorult egy virágcserép alá. Palkó rögtön segített neki, és azóta jó barátok lettek. Megtanulta, hogy a legnagyobb öröm akkor jön, ha nemcsak magunk örülünk, hanem megosztjuk másokkal is, amink van. A szeretet nem attól lesz kevesebb, ha osztogatjuk, hanem annál csak több lesz. Palkó sosem volt magányos, mert mindig jött valaki, akinek szüksége volt egy kis bátorításra, mosolyra, vagy akár egy falat pizzára. Így lett Palkó a csiga nemcsak a pizzéria, hanem az egész kert legkedvesebb lakója.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék. Végül a történet összeér: Mackó cica és a csiga barátsága, a pizzával fűszerezve marad meg az olvasó emlékezetében, és a mese üzenete: a kíváncsiság, a megosztás és a szeretet összekovácsolja a kert legkülönbözőbb lakóit.
- Pizza-varázslat a tihanyi nyárban: Mackó éhsége és a konyha csábítása.
- A pizzából kifolyó barátságok: Palkó és Tücsök találkozása a pizzériával.
- A mese tanulsága: szeretet megosztása és nyitottság új ízekre.
Post Views: 119
